Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

lök. országos ülés 1907 február 5-én, kedden. 280 De nemcsak abban a számarányban kívánja, a mint mi itt képviselve vagyunk, mert Msz hogyha mi szabad kezet adtunk volna a választóknak és megtettük volna azt, hogy minden alkotmánypárti és néppárti kerületben felállitottunk volna függetlenségi jelöltet és azt támogattuk volna, akkor nem 260—270 függetlenségi képviselője lenne ennek a parlamentnek, hanem sokkal több. Tehát nagyon is igaz az, hogy a népakarat szuverenitása követeli a magyar hadsereg létesítését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Mikor látjuk, hogy a koalieziónak olyan sok ellensége van és mikor látjuk, hogy a függetlenségi pártot épen azon a czimen támadják meg ellenségeink, hogy feladta elveit, legalább is nem méltányos, hogy a mi szövetséges társunk, habár jóhiszeműleg is, az ellenségek táborába áll és minket felszólit, hogy hagyjunk fel programmunk fentartásának hangoztatásával. (Zaj a baloldalon.) És hogy állunk a létszámemelés kérdésével ? Erősen tiltakoznunk kell most az ellen, hogy most létszámemelésről szó legyen. Hogy érdemileg szükségünk van-e reá vagy nem, azzal nem foglalkozom. Azonban a kérdés most ugy áU, hogy e tekintetben a nemzet és király alkudozásban van. Nem okos taktika az, hogy mikor még ö felsége egy árva szóval sem jelentette ki, hogy a magyar vezényszót megadja, mi már előre hirdetjük a képviselőházban, delegáczióban, újságokban, hogy a létszámemelésre szükség van. Hiszen hogyha ilyen feltételek mellett megyünk bele az alkudozásba, a mikor előre kijelentettük, hogy szükség van a létszámemelésre, a király meg egyáltalában nem nyilatkozott arról, hogy mit akar nekünk adni a létszámemelésért, akkor nagyon könnyen megtörténhetik — a múlt nekünk szomorú tanúságot ad — hogy azt mondja a király: a nép képviselői már megmondták, hogy szükség van a létszámemelésre, én még nem mondtam azt, hogy szükség van a magyar vezényszóra, sőt ki is jelentem — már igy beszél a király — hogy nincs szükség arra, sőt árt a közös hadsereg egységének, a mit a chlopy-i hadparancs olyan szépen felállított, tehát kívánom, hogy legyen meg a létszámemelés magyar vezényszó nélkül. Tehát világos, hogy nem jó taktika az, ha mi már előre kijelentjük lakáj módra azt, hogy szükség van a létszámemelésre, a mikor a másik fél egy árva szót sem szólt arról, hogy mit kapunk érte! ^JJEzeket tartom szükségesnek megmondani, s kijelentem azt, hogy mi becsülettel álljuk a koalicziónak programmját, (Ugy van/ Ugy van! a baloldalon.) azt a programmot, a melyet a kormány felállított, s a melynek megvalósítására mi a néptől megbízást kaptunk; azonban kívánjuk azt is, hogy ezt a programmot legalább a mi szövetséges társaink tartsák tiszteletben, s ha ők tiszteletben tartják, mi is tiszteletben tartjuk. A sorsnak különös játéka az, hogy ugyanakkor, a mikor Issekutz Győző t. képviselőtársam azt kívánja tőlünk, hogy hagyjuk ott programKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VI. KÖTET. munkát, a mi pártunk részéről Szappanos István t. képviselőtársam határozati javaslatot adott be az önálló magyar hadsereg felállítása iránt. Minthogy mi becsülettel ragaszkodunk a koaliczió programmjához, sajnálattal ki kell jelentenem, hogy ezt a határozati javaslatot, bár annak minden szava színarany igazság, mindaddig, mig ezt az átmeneti időszakot éljük, — adja Isten, hogy minél hamarabb leteljék ez az átmeneti időszak — mindaddig el nem fogadhatjuk, mert becsületbeli kötelességünk, szerződéses kötelességünk arra késztet bennünket, hogy addig, mig az átmeneti időszak tart, mi kapcsoljuk ki a katonai követeléseket. (Helyeslés balfelől.) Ezeket voltam bátor elmondani (Helyeslés balfelóí.) és azzal a kijelentéssel, hogy mi igenis ragaszkodunk nemcsak a magyar vezényszóhoz, hanem az önálló magyar hadsereghez is, átmeneti időszakot élvén most, a törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Kmety Károly! Kmety Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Issekutz Győző t. képviselőtársunk felszólalásának lényegét én is ugy értelmezem, mint előttem szóló t. képviselőtársam, hogy t. i. abban cjuasi egy felszólítás intéztetik hozzánk, hogy programmunkat megcsorbitsuk. Bármennyire becsülön is t. képviselőtársamnak éleslátását és a különböző programútok értéke tekintetében helyes mérlegelő képességét, ezen véleményéhez nem vagyok hajlandó semmi tekintetben hozzájárulni (Helyeslés balfelől.) és kijelenthetem azt, hogy ez a párt, azt hiszem, minden tagjában ugy érez, (Ugy van ! balfelől.), hogy abból a programúiból elejteni való egy szemernyi sincs. (Elénk helyeslés balfelől.) Molnár Jenő: Abból a 67-ből kellene vagy 19 esztendőt elejteni! Kmety Károly: Méltóztassék szózatát a magyar néphez intézni. Ha a magyar népet meg tudja győzni arról, hogy a t. képviselő ur programmja helyesebb és okosabb és a nemzeti lét szempontjából kívánatosabb : ám ejtse el a mi programmunkat az a magyar nép. Nem hiszem, hogy elejtené ; mi, a mig itt ülünk, elejteni semmi részében nem fogjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagyon sűrűn felhangzik egy vád a függetlenségi párt ellen épen az ilyen alkalmakkor, a midőn a közös hadsereget érintő és érdeklő kérdésekről van szó ; t. i. vádat emelnek a tekintetben, hogy mi a közös hadsereg létezését perhorreszkáljuk és mégis az annak létéhez szükséges ujonczjutalék'ot megszavazni hajlandók vagyunk. Én azt tartom, hogy a mi programmunkkal tökéletesen megfér és megegyeztethető az, hogy egy ma még törvényesen fennálló intézménynek létéhez szükséges kellékeket megadjuk. Nincs ellentétben ez a mi eljárásunk, a midőn egy törvényes intézmény lételét, tehát magát a törvényt respektáljuk, azzal a törekvésünkkel, azzal az átmeneti idők után rögtön aktuálissá teendő törekvésünkkel, hogy ezen közös hadsereg intézménye tör37