Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

284 lOh. országos ülés 1907 február 5-éri, kedden. nyelvén oktatják-e? Hiszen abszurdum olyan nyelven akarni a katonát kioktatni, a melyen nem ért. Mit értek el a Pitreick-féle eszme által? Azt, hogy ha tovább folytatják ezt, akkor önök a helyett, hogy valaha magyar hadsereget kapnának — a melyről mindig szólottak és a melyet mint nemzeti vivmányt tűztek ki és meg akarták valósítani, •— elérik azt, hogy nem lesz se közös hadsereg, se magyar hadsereg és Pitreichnek köszönhetik, hogy a hadsereg sem közös, sem magyar nem lesz, hanem lesz egyszerűen egy hermafrodita intézmény, (Zaj.) a mely akkor, a mikor komoly harczban kell sikra szállani a haza érdekében, nem lesz hivatása magaslatán és nem fog hivatásának eleget tehetni, mert akkor nem lesz megelégedett sem a magyar, sem a nem magyar elem azzal a hadsereggel. Hogyha a hadsereg szellemét tanulmányozzuk és látjuk, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur védi ezeket a dolgokat, akkor ezen nem csodálkozhatunk, mert mint miniszternek bizonyosan nagyon nehéz neki a helyzete, mert azok a tisztek, a kik mindig haptákban kell hogy álljanak ő nagyméltósága előtt, nem mondják el neki őszintén, akár magyarok, akár nem magyarok, az ő egyéni meggyőződésüket, felfogásukat és érzelmüket. De nekem volt alkalmam egyiknek is, másiknak is a véleményét hallani. És tessék nekem elhinni, igen t. miniszter ur, hogy nemzetiségi különbség nélkül ugy a magyar, mint a nem magyar tisztek mind elégedetlenek, de még sokkal elégedetlenebb a legénység, mert most a helyett, hogy nemzeti nyelven tanitanák, már most két idegen nyelven fogják kinozni a legénységet, t. i. a ki nem ért magyarul, azt ezen a nyelven és németül. (Zajos ellenmondások. Felkiáltások : A magyar nyelv nem idegen nyelv !) Nagyon természetes, annak, a ki nem érti, idegen nyelv. Hát önöknek nem idegen a román nyelv ? Nagy György: Nem idegen. (Zaj.) Markos Gyula: Ezt a beszédet Bukarestben kellene elmondani. Elnök : Markos Gyula és Nagy György képviselő urakat kérem, hogy folytonos közbeszólásaikkal ne zavarják a szónokot. Ezt tiltják a házszabályok. Vajda Sándor: A vezényleti nyelv nagyon csekély jelentőségű dolog, mert itt tisztán mechanikai dologról van szó, arról, hogy mikor az a bizonyos jelszó, az a bizonyos kommandó elhangzott, akkor a tömeg egyenlő mozdulatot tegyen, egy akaratnak egyenlő alakban adjon kifejezést. Annyira mechanikai dolog ez, hogy a német nyelv helyett nem hogy magyarul, de még talán volapük nyelven is keresztül lehetne vinni, akár érti azt & legénység, akár nem. T. ház ! A fődolog azonban egyfelől az ezrednyelv, másfelől . . . Thaly Kálmán : A szolgálati nyelv! Vajda Sándor: . . . a kioktatási nyelv az egyes ezredekben. A mi az ezrednyelvet illeti, itt nagyon is káros volt az, t. ház, hogy Pitreieh megbolygatta- a hadseregnek évszázados hagyományát, azt a hagyományt és azt a hadsereget, a hol a mi nem magyarajku népeink is végre valahára a sovinizmus elől nyugalmat találtak. (Mozgás.) Mert a hadseregben eddig nem volt sovinizmus, nem volt nemzetiségi kérdés. A helyett, hogy önök nyertek volna ezáltal valamit, nem nyertek és mi sem nyertünk semmit, csak azt, hogy demoralizálódott a hadsereg. Pitreieh azt csinálta, t. ház, hogy bevitte a hadseregbe a nemzetiségi kérdést, a mi által a hadsereg előbb-utóbb tönkre fog menni. Ha valamelyik miniszter, ha Fejérváry, vagy Kristóffy megérdemelte a vád alá helyezést, — bár most nem tudom, mert ugy látom, hogy önök már megváltoztatták szándékukat — akkor, t. ház, állítom és vallom, hogy Pitreieh százszor inkább megérdemli azt. (Zaj a középen.) Nagy György : Az akasztófát... és én is megszavazom azt, mert megérdemli. (Zaj és derültség.) Vajda Sándor: Ha azt akarják önök, hogy olyan hadseregük legyen, a mely a veszély pillanatában hazánkat és monarchiánkat megvédhesse, akkor a legénységet saját anyanyelvén kell oktatni és nem szabad benne a nemzetiségi elégedetlenség érzését felkelteni. T. ház! Veszélyes újítások voltak ezek, a melyeket Pitreieh bepitreicholt a hadsereg szellemébe és épen azért nagyon kérem önöket, fontolják meg jól a dolgot és vessenek számot önmagukgal és a hadsereg tényleges állapotával és viszonyaival és csak azután és a szerint intézkedjenek. így még idejekorán elháríthatjuk a hadseregtől — a mely mindnyájunk előtt drága kell hogy legyen, és a melynek sorsa mindnyájunknak szivén kell hogy feküdjék — a nagy veszélyt, mely reája háramlik. Ismétlem, t. ház, méltóztassék jól megfontolni a dolgot és ne tessék folytonosan szemrehányást tenni nekünk, hogy miért vagyunk mi császáriak, miért vagyunk — mint legutóbb mondották — a német hadsereg barátai, miért szeretjük azt. (Mozgás.) Mi szeretjük azt a hadsereget, a mely velünk szemben is objektív volt, a mely velünk szemben sem tett nemzetiségi különbséget, Az ilyen hadsereget szerettük és szeretjük mi. A mi pedig azt illeti, hogy tulaj donképen miért maradt meg a mi népünknél az a tradiczió a Habsburg-dinasztiával szemben, hogy imperatul, t. i. császár. (Mozgás. Zaj. Felkiáltások balfelóí : Meghunyászkodás ! Ez a haj ! Ez a legfőbb hibája a közös hadseregnek !) Erre csak azzal válaszolhatok, hogy ez nem szolgai meghunyászkodás, hanem ez a hadsereg és ennek a hadseregnek évszázados múltja egygyé van forrva azokkal a román ezredekkel, a melyek graniczai ezredek voltak, s mint ilyenek — ezt méltóztatnak tudni — császáriak. Ugyanaz alatt a fekete-sárga zászló alatt küzdöttek a románok is generácziókon át és előttük is szent azoknak a csatahelyeknek emléke, a hol azt a lobogót győzelemre vitték. (Mozgás.)