Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-104
282 Í04, országos ülés 1907 február 5-én, kedden. közoktatási stb. gravaméneinknek nagy részben való jogosultságát. Mindenekelőtt persze tisztázni kellene még azt a nagyjelentőségű kérdést is közöttünk, a melyre gr. Batthyány Tivadar hivatkozott, t. i. a dualizmus kérdését, Magyarország Ausztriához való viszonyának, a külképviseletnek és a hadseregnek kérdését. A két első kérdés nem lévén napirenden, nem is óhajtok azokkal foglalkozni. De igenis kötelességemnek tartom nyiltan kitárni önök előtt a mi álláspontunkat a hadsereg kérdésére vonatkozólag, mert habár meglehet, hogy önök ezt nem fogják helyeselni, de legalább meg kell hogy ismerjék, hogy tudják, mivel kell önöknek számolni ok akkor, mikor békét emlegetnek, Igen t. gr. Batthyány Tivadar képviselőtársam felszólalása reám azt a benyomást tette, azt az esetet juttatta eszembe, mikor az aratóünnepen a fiatal gróf ur méltatja és kitünteti a falusi leányzót és tánczol vele egyet, de mikor arról van szó, hogy a leányzónak gabonarészét kimérjék, akkor a gróf ur nincsen sehol, hanem kiméri azt az ispán, s a gróf ur ki tudja hol. Pesten vagy Nizzában más leányzóval mulat, vagy pedig meglehet, Bécsben. A leányzót pedig bizony-bizony becsapja az az intéző vagy ispán. A gróf pedig azt mondja a leányzóról, ha ugyan visszaemlékezik reá, Heine szavaival: »Mein liebes Kind, erkenn mich nicht und grüss mich nicht unter den Linden, wenn wir dann wieder alléin sind, wird sich das Übrige finden.« Beláthatják önök a mi nehéz helyzetünket; meg kell hogy fontoljuk a dolgot, mikor ily szép kijelentéseket hallunk. Mert köztudomású dolog, hogy a szerelmi vallomásokat ug} r an szokás a bálteremben, színházban és a czirkuszban is megtenni, de ha komolyan szándékozunk valakit megkérni, akkor a házassági ajánlatot az intim családi körben szokás megtenni és nem a nagy nyilvánosság előtt. Ezek után rá fogok térni mai felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára, t. i. a hadsereg kérdésére, hogy ebben is megismertessem önökkel álláspontunkat. Nagyon érdekelne természetesen minket, ugy, mint biztosan a ház többségét is, hogy vájjon szándékozik-e az igen t. honvédelmi miniszter ur ixj onczj utalék felemelésére vonatkozó törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni vagy nem. Ez nagyon érdekelne minket, a nemzetiségi pártot is, mert habár kevesen vagyunk, de ilyen fontos javaslattal szemben, azt hiszem, mindenki elismeri, kötelességünk, hogy készüljünk mi is. Azért nagyon is kérném, hogy talán méltóztatnék az igen t. honvédelmi miniszter ur nyilatkozni, hogy vájjon lesz-e szerencsénk az 1907. év folyamán egy ilyen törvényjavaslathoz vagy sem ? Volt még egy momentum, mely arra késztetett, hogy a jelen vitában felszólaljak. T. i. nagy meglepetéssel láttuk, azon vettük magunkat észre, a lapokból tudjuk az igaz, de azt hiszem, megfelel a tényeknek, hogy ime, csak két ezred maradt Magyarországon, a hol a nemzetiségi nyelv még ezrednyelv, egy román ezrednél, talán a karánsebesinél és egy tót ezrednél, ha nem csalatkozom a nyitrainál. Nem tudtuk megérteni eleinte ezt a dolgot, de azután megértettük. Mert Pitreich nagy mestere volt annak, hogyan kell jobbra és balra becsapni az embereket. Önöket is szépen becsapta, minket is szépen becsapott. így a mi ezrednyelveinket, a melyek évszázados jogokkal birtak, egyszerre elpitreicholta. (Derültség.) Hát ez is késztetett engem arra, hogy tanulmányozzam a hadsereg statisztikai viszonyait nemzetiségi szempontból. Es nagyon meglepő eredményre jutottam. T. i. van Magyarországon hat hadtestparancsnokság. Ezekben a nemzetiségi viszonyok a következőkép alakulnak: A budapesti 4. hadtestnek van kilencz ezi'ede, ezek közül hatban magyar a többség, háromban nem magyar. A kassai hatodik hadtestparancsnokság alá, tartozik nyolcz ezred, ezek közül négyben magyar a többség, négyben nem magyar; tót, román, rutén. (Ellenmo-ndásoh.) Tessék megczáfolni. A temesvári hadtestnél nyolcz ezred közül háromban magyar a legénység többsége, a többiben nem magj^ar: román, szerb és német. A pozsonyi ötödik hadtest nyolcz ezrede közül kettőben magyar, hatban nem magyar a többség. A nagyszebeni 12 -ik hadtestparancsnokság alá tartozó nyolcz ezred közül kettőben magyar a többség, hatban nem magyar, ezek többnyire románok. A 82-ik ezred pl. biztosan magyar, székelj-. (Zaj és felkiáltások : És a második ?) A mi a második ezredet illeti, ott nagyon furcsa volna, ha magyar volna a többség, mert épen ez az a brassói ezred, a melyben románok és szászok oly nagy számmal vannak képviselve. És mégis a magyarság legyen többségben ? Epén ez mutatja a statisztikai adatok megbizhatatlanságát, mert ott a magyarul értőket is a magyarok közé számították. (Mozgás.) A zágrábi hadtestparancsnokságnál van összesen hat ezred és ezek mind nem magyar ajkúak ; horvátok, szerbek. Nagy György: A végén még kisüti, hogy Magyarország egyáltalában nincsen ! Vajda Sándor: Ha ezeket nézzük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a hadtestparancsnokságok területe nyilt és tiszta képét adja az ország nemzetiségi viszonyainak. (Zaj. Elnök csenget.) Tényleg Magyarországon csak egy hadtestparancsnokság van, a melynek területén kilencz ezred közül hat magyar többséggel bir és ez a budapesti. A kassai legfeljebb félig magyar, a nagyszebeni, temesvári, pozsonyi és zágrábi hadtestparancsnokságok pedig túlnyomóan, illetőleg tisztán nem magyarajku legénységgel birnak. Van tehát 47 ezred közül 14—17 magyar többséggel biró és van legalább 30 olyan, a hol a nem magyarajku legénység bir többséggel. A magyar ezredeknél természetesen épen ugy vannak nemzetiségi kisebbségek, mint a nem magyarajku ezredeknél vannak magyarajku kisebbségek. Hogy milyen a mi statisztikánk, azt legjobban bizonyíthatja a 32. budapesti ezred képe, a hol
