Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-104
104. országos ülés 1907 ujonczlétszám megszavazása azonban nem bizalmi kérdés a kormánynyal szemben, de alkotmányjogi biztosíték a kormánynyal szemben, alkotmányjogi biztosíték az 1867: XII. t.-cz. 11. §-ában az alkotmányos fejedelemnek biztosított felségjogok mikénti gyakorlásával szemben. A mai körülmények közt én ezt az alkotmányjogi biztosítékot a nemzeti követelések érvényesítésére használni nem akarom, ezzel élni nem kívánok. Magam is elismerem azt, hogy igenis az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában az egységes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg belszervezete, vezénylete és vezérletére nézve az alkotmányos fejedelemnek biztosított felségjogok gyakorlata szempontjából és a körül vannak oly mélyreható, oly jelentőségteljes és oly jogos követelései a nemzetnek, a melyek teljesedésbe vétele, a melyek követelése, a melyek megvalósítása igenis ugy a trón, mint a nemzet érdekében van azért, hogy egyszer közéletünk nyugvópontra jusson. Ezeket az úgynevezett nemzeti követeléseket, a melyekre t. képviselőtársaink hivatkoztak, ezeket a nemzeti követeléseket ma vita alá vonni czélravezetőnek nem tartom. Nem tartom azért, mert ma, a mint beszédem elején is emiitettem, ugy a kormányt támogató pártok, mint a kormány maga ezek tekintetében a status quo álláspontjára vannak utalva. Azonban épen a jelenlegi politikai helyzetnek a kialakulása, épen a jelenlegi kormányt támogató pártoknak tömörülése, épen a jelenlegi kormánynak a programmja és feladata az, hogy előkészítse az utat azoknak az érintkezési pontoknak a megtalálására, a melyeknek a megkeresése és megtalálása biztositéka lesz annak, hogy ilyen imminens kérdések, a melyek egyfelől a nemzet részére, mint az alkotmánybiztositék, másfelől az ország részére, mint a biztonság, harmadszor a királyi hatalom szempontjából, mint a felségjog gyakorlásának kérdése, bírnak nagy jelentőséggel, a közélet minden tényezőjét megnyugtató módon megoldást nyerjenek. Mert azok a nemzeti követelések, melyeket t. képviselőtársunk említett meg, a melyeknek felébredése, aktuálissá válta ennek az országnak parlamentáris életét évek óta megbénította, ezeknek a nemzeti követeléseknek a tartalma és lényege olyan, hogy az 1867 : XII. t.-cz. által létesített közjogi alap keretében teljes kielégítést találhatnak. Épen azért legyen szabad az én egyéni nézetemet kifejezni ugy az előadó úrral szemben, mint a függetlenségi párt t. szónokával szemben, hogy elvek fentartása az adott esetben azért szükségtelen, de szerény nézetem szerint talán veszedelmes is, mert az elvek fentartásának hangoztatásával megnehezítjük azon közös alapnak megtalálását, a mely nélkül lehetetlen lesz, hogy épen azokat a nemzeti erőket, a melyek ma mint guvernementális tényezők e házban is a kormány mellett a többséget képezik, tömöríteni lehessen a nemzeti követelések érvényesítése szempontjából. Az 1867 : XII. t.-cz. által teremtett közjogi február 5-én, kedden. 279 alapnak tétetik az a szemrehányás, hogy évtizedeken keresztül ezen alap nem volt elég erős, nem mutatkozott alkalmasnak arra, hogy a nemzeti követelések, a nemzet jogos kívánságai teljesedése tekintetében csak egy lépést is tegyünk előre. Én azt hiszem, hogy azon megtámadott közjogi alapnak nem tehető ezen szemrehányás és ha mutatkozik e téren, elismerem, mulasztás, annak tudható be ezen sajnos eredmény, hogy a közjogi alappal szemben kialakult párt a maga körébe vonta nagy részben azokat a nemzeti erőket és tényezőket, a melyek ennek az országnak faji, nemzeti és erkölcsi tekintetben az államfentartó elemét és a nemzeti egységet biztosító jellegnek a leghatalmasabb oszlopait képezik. A mindenkori kormányok — hisz én beszélhetek igy, mert a kormányok hosszú sorozatával szemben voltam én az ellenzék padjain — a legnagyobb részben rá voltak utalva olyan pártok és olyan kerületek támogatására, a mely pártok és kerületek nagyrészben nemzetiségi vidékről választották képviselőiket. A helyzet ekkor ugy alakult, hogy azok a képviselők alulról nem kapták meg azt a nemzeti érzéstől duzzadó támaszt, a melylyel azután a mindenkori kormánynya] szemben ők saját kerületeiknek, saját választóiknak, saját helyük levegőjének nemzeti erejét akarták és tudták volna érvényesíteni. Viszont a kormányok, mert olyan többségre kellett hogy támaszkodjanak, mely többségnek már választóikra való tekintettel is nem lehetett határozottan, nyíltan, de nem lehetett talán teljes erőkifejtéssel sem a nemzeti állam védelmére sikra szállania és a kormánynyal szemben a nemzeti eszmék követeléseinek megvalósítását forszíroznia, ezekkel a képviselőkkel szemben és ezektől a képviselőktől nem nyerték azt az erkölcsi támogatást, erkölcsi erőt, de kényszerítő nyomást sem, a mely erkölcsi erőre lett volna szükségük a végből, hogy épen a felülről jövő és a nemzet jogait gyakran figyelembe nem vevő követelésekkel szemben a maguk akaratát, illetőleg a nemzet akaratát megvalósítsák. (Jrlelyeslés.) És én abban látom a veszedelmet. Nyíltan, őszintén beszélek, saját egyéni nézetemet fejezem ki, nem pártom nevében mondom : hogy ha most az a guvernementális erő, a mely a függetlenségi párt abszolút többségében és az ország legmagyarabb vidékeiről összegyűlt képviselők támogatásában kifejezésre jut, elvi álláspontok fejtegetésével esetleg ellenzékbe megy, akkor, midőn az 1867 : XII. t.-cz. alapján megvalósítható nemzeti követeléseket nem tartja elegendőknek, mert nem tarthatja elegendőknek, ha merev elvi álláspontra helyezkedik... Lázár Pál : Fokozatosan elég most! Issekutz Győző: . . . attól félek, hogy az az ős magyar erő, a melyre szükség van, hogy a kormánynak többségét tegye, a melyet a kormány többségének nemzeti érzelemtől áthatott kerületeiből bejött képviselőknek adnak meg, mondom, azt a veszedelmet látom, hogy ha ezek a nemzeti tényezők újra a kormánynyal szemben fognak állani,
