Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-103

276 103. országos ülés 1907 február k-én, hétfőn. egyházi kongresszus egy 17 tagú felülvizsgáló bizottságot küldött ki a patriarcha ellen emelt vádak alaposságának megvizsgálására. Ugyanaz nap a patriarcha a szabályszerűen hitelesített jegyzőkönyvbe foglalt, tehát megtalálható következő nyilatkozatot tette : Egyúttal azt is kijelentem, hogy én vagyok annyira férfiú, hogy a kongresszus határozatából a magam részére a konzekvencziákat levonom. Ezzel tehát természetesen előre is alávetette magát a kongresszus hozandó határozatának. T. képviselőház ! Február 1-én a 17-es bizottság, a melynek mellékesen legyen mondva, Gruits, a szerb püspökök doyen-je, az elnöke, elkészítette a jelentését. E jelentést a kongresszus magáévá tette, elfogadta, elfogadta dr. Musiczky György indítványát, a melynek végpasszusát, ha megengedik, fel fogom olvasni: Mindezek alapján a kongresszus elfogadja a felülvizsgáló bizottság jelentését. Fájlalja és elitéli azokat a visszaéléseket, a melyeket a patriarcha az egyházi alap kárára elkövetett, és kifejezi azon reményét, hogy miként azt a kongresszus 9-ik ülésén az ellene emelt vádakkal szemben megígérte, a hivck nyugalma, az egyházi autonómia és egyházi állása dekórumának megóvása érdekében le fogja vonni magára nézve a konzekvencziát és a méltatlanul betöltött patriarchai trónról távozik.« Ezek után, t. ház, a patriarcha többé nem védhető, és bár én ily kérdésekben sohasem fogadnám el azt, {Halljuk! Halljuk!), hogy politikai avagy opportunisztikus szempontok előtérbe helyeztessenek, mégis akadhatnának olyanok, a kik azt kérdezik, hogy nem indokolt-e a patriarchát á tout prix mégis védeni, tartani, politikai szempontból? Engedje meg a t. ház, hogy a szentatya politikai működését kissé megvilágítsam. (Halljuk! Halljuk !) Igen röviden, néhány szóból álló mondattal igen egyszerűen megvilágítható az : ő szentsésége minden kormánynak mindenkor tántoríthatatlan hive volt. (Derültség.) De soha oly energiával soha oly erővel, soha oly szenvedélyességgel nem exponálta magát egy kormány mellett sem, mint épen a legutóbbi alkotmányellenes kormány mellett. (Igaz I Ugy van !) Engedjék meg, hogy a »Sion«-ból, a mely a patriarcha ő szentségénének hivatalos lapja, egy kis szemelvényt olvassak fel. Csak apró szeme ez egy nagyszámú czikksorozat lánczolatának. 1905 őszén a következőket irta a »Sion« : »Az úgynevezett vezérbizottság veszedelmes demagógokból áll, a kik valósággal felségárulást követnek el, és a kiknek börtönbe kellene jutniok. (Mozgás.) Megbotránkoztató, hogy akadnak elvetemült szerbek, a kik a trón és dinasztia ellen támadó függetlenségi pártot támogatják. A ki ezzel a felforgató párttal tart, az nem méltó a szerb névre, mert árulója a szerbségnek.* Markos Gyula: Polít a jogtanácsosa ! Gr. Hadik Sándor: »Beméljük, hogy a népbolonditóktól és felforgatóktól, kik a trón ellen törnek, a szerbség megvetéssel fordul el és a rendet fentartó derék kormányt támogatni fogja.« Egyet azonban a patriarcha sohasem mulasztott el, sohasem mulasztotta el az akkor még kisebbségben levő radikális pártot hazafiatlansággal megvádolni, meggyanúsítani, természetesen ezzel saját személyét védeni gondolván, mert hiszen az ellene emelt vádaknak ők voltak úgyszólván legfőbb szószólói. És mit tapasztalunk éj)en az alkotmányért való küzdelemben ? Azt, hogy ugyanazon patriarcha által annyiszor meggyanúsított radikális j)árt a legtisztességesebben, a legönzetlenebbül, a leghazafiasabban és a legkorrektebbül viselkedett. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Nem akarom a t. ház b. figyelmét hosszasan igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) s bezárom rövid indokolásomat a következőkkel: Minthogy az igen t. jelenlegi kormánynak egyik fő prograrnmpontja a közerkölcsök tisztaságának megvédése ; (Helyeslés.) minthogy a 17-es bizottság jelentése, a patriarcha saját nyilatkozata, a kongresszus határozata kétségen kívül helyezik, hogy a patriarcha állásban való maradása a közerkölcsök mély sérelme nélkül lehetetlen ; minthogy arra is van már preczedens, hogy a régens-patriarchát a magyar kormány elmozdította, igy különösen Ivacskovits patriarchát Tisza Kálmán idejében; minthogy meg vagyok győződve, hogy a mi Tisza Kálmánnak sikerült, az az annyival népszerűbb mai kormánynak, a mely mögött a magyar nemzet nagy többsége áll, tekintetbe véve a helyzet súlyos voltát, még könnyebben sikerülni fog, vagyok bátor a nagyméltóságú miniszterelnök úrhoz a következő interpelláczióval fordulni. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) Interpelláczió. 1. Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak, hogy a szerb egyházi kongresszus e hó 1-én tartott ülésén a felülvizsgáló-bizottság jelentése alapján a patriarchának többrendbeli visszaélését megállapította és határozatilag kimondotta, hogy Brankovics György méltatlan a patriarchai székre ? 2. Ha van tudomása, hajlandó-e a t. miniszterelnök ur a megfelelő lépéseket megtenni, hogy Brankovics György patriarcha, a szerb egyház méltóságának és nyugalmának helyreállítása czéljából, mielőbb elmozdittassék ? (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Kiadatik a miniszterelnök urnak, Wekerle Sándor miniszterelnök: Mindenekelőtt vagyok bátor előrebocsátani azt, hogy én nem voltam szerencsés abba a kedvező helyzetbe jutni, hogy a Brankovich patriarcha ur támogatói közé Boroztattam volna ; mert sem korábbi, sem mostani kormányzati működésem alatt támogatásának előnyeit egyáltalában nem élveztem, ugy, hogy talán felmentve érezhetem magamat annak igazolása alól, hogy én teljes pártatlanságból fogom ezt a kényes és igen odiózus szerb egyházi ügyet vizsgálni. Kétségtelen, hogy ott személyes ellentétek fejlődtek ki és sajnálom, hogy azok meglehetős