Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

93. országos ülés 1907 január 19-én, szombaton. 21 gátasával azideig törvénynyé lesz, a birói szervezet végleges szervezéséről, a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek végleges elhelyezéséről és a birói felelősségről szóló törvény megalkotását, ugy hogy ez a kapcsolatos, egységes igazságszolgáltatási programra, azt hiszem, 1907-re és 1908 elejére szólólag teljesen kimeriti azt a lehetőséget, a melyet egy ember ezen a területen tehet. (Éljenzés.) De nem tagadom, t. ház, hogy vannak még égetően sürgős teendők. Sőt elárulom a t. képviselő uraknak, hogy ezen a területen részben már elődeimtől is kaptam kész javaslatokat. Ilyenek a már készen lévő javaslatok közt a hitbizományokra, a szövetkezetekre, a biztosítási vállalatokra, (Helyeslés.) az üzlet-átruházásra, az árurészletügyre, az értékpapir-részletüzletre, a csekktörvényre, a tengeri magánjogra, a csődre, a csődön kivüli megtámadhatóságra, a csődtörvény módosítására, a fizetésbeszüntetésre, a csőclönkivüli egyezkedésre, a hitelezők kielégítésére, a belvízi hajók lajstromozására ós a zálogjogra, a főudvarnagyi bíráskodásra és a budapesti központi járásbíróságra vonatkozó törvényjavaslatok, a mely utóbbit még az év folyamán szintén be fogom nyújtani a t. képviselőháznak; végül a végrehajtási törvényről (Elénk helyeslés.) és a családi otthonról. (Helyeslés.) Van ezeken kivül még két kérdés, a mely felmerül és melyről külön akarok röviden megemlékezni. (Hallju.lt!) Ez t. képviselőház, az uzsoratörvény és a sajtójogra vonatkozó törvény. Ezekre vonatkozólag én ma, miután az idő nagyon előrehaladott, — bár különösen az uzsoratörvényről szerettem volna elveimet kifejteni — (Halljuk! Halljuk!) csak röviden jelzem, hogy igaz ugyan, hogy kis nemzet a magyar nemzet és nem törhet uj mesgyét Európa és a nagy világ államai számára, de kell itt valamit kezdeményezni. Mert én abban a meggyőződésben fogok meghalni, hogy az emberiségnek egyik, talán legfőbb átka: a kamat. Nem szándékozom ezt gazdaságilag fejtegetni, de ott, a hol a kamat a szegénységgel, a szorultsággal, vagy a becsület tőkésítésével él vissza, ott nem gazdasági kérdés többé, ott az állami rendnek, a társadalom alapjának kérdése. (Ugy van! Igaz!) Ma pedig fájdalommal látjuk azt a sürün ismétlődő jelenséget, hogy egyes családok olyan kiszipolyozó és rendszeres uzsorával foglalkozó embereknek esnek áldozatul, a kik kiszemelik a vagyonos szülők gyermekeit, hogy áldozatul ejtsék őket, különösen a katonai becsületszó és becsületbeli kötelezettség lekötése révén. A ki ilyen fegyverekhez nyúl, azt ismerjük. (Helyeslés.) A sajtó kérdéséről is nyilatkozni akarok,t. képviselőház. (Halljuk ! Halljuk !) Elmondottam már egy alkalommal álláspontomat, a mely, ugy látszik,bizonyos oldalról félre is értetett. Csak érintem, hogy talán kevesebb megtámadásban lett volna részem, hogy ha én az aratósztrájk idején (Igaz ! Ugy van !) azt az ügyészt, a ki azt a lapot hírem és tudtom nélkül lefoglalta, elejtettem volna, ha ideállottam volna egy nemzetközi propaganda szolgálatában, kezemben a sajtószabadság hamis zászlajával. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés.) T. ház! Én azt mondom és be fogom bizonyítani, sőt be is bizonyítottam, hogy nálamnál feltétlenebb tisztelője a sajtószabadságnak nem lehet, azon az egy eseten kívül, a melyet bátor voltam jelezni, a melynek cinosurája az volt, az ma is és az marad a jövendőben is, hogy valahányszor én állami nagy érdekek megóvása vagy közveszély elhárítása czéljából szükségesnek látom, hogy a törvénynek általánosságban adott felhatalmazását, a melyet minden esetben jogom volna felhasználni, alkalmazzam, igenis, az előzetes lefoglalásnak törvény által biztosított jogával élni fogok. Én itt tartozom megvédelmezni az igazságot a jog és törvény fegyverével, (Hosszantartó zajos, élénk helyeslés és taps.) hogy lelketlen izgatók pusztulást elő ne idézzenek, hogy azok a szerencsétlen emberek maguk is tönkre ne menjenek, a kiket ők áldozatul kiszemeltek. (Ugy van! Igaz!) T. ház ! Épen azért, mert az előzetes lefoglalás kérdése nagyon nehezen határolható el az előzetes czenzurától, sőt bizonyos mértékig ennél is terhesebb, mondottam, hogy nekem czélom és szándékom a sajtótörvény egyéb elveinek revideálása mellett is, már csak ezért is szaktanácskozmányt tartani, és pedig elsősorban a tiszteletreméltó hirlapirók meghallgatásával (Élénk helyeslés.) ezen kérdésben állást foglalni, hogy mindenkinek megnyugvására állapíttassanak meg a törvényben azon korlátok és esetek, a melyek a közveszély ismérveit magukban foglalják, de a melyek tekintetében garanczia legyen arra, hogy az az előzetes lefoglalás poütikai czélok és olyan visszaélések szolgálatában fel ne legyenek használhatók, mint a hogy felhasználtatott a múltban. (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps.) De, t. ház, van még egy dolog ; Magyarországon, fájdalom, a magán- és közbecsület érdeke külön védelemre szorul. (Elénk helyeslés.) Hogy egy államban, a melyet jogállamnak akarnak nevezni, prédája legyen a magánbecsület a leghitványabb üzérkedésnek, (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) azt tűrnünk nem lehet, nem szabad, és én a sajtószabadságnak, a sajtó tisztességének nevében élni kívánok azzal a hitvány elemmel szemben, mely hasonlít az állatvilág azon termékéhez, a mely, ha az ember nem bántja, csip, ha pedig összemorzsolja, akkor kellemetlen szagot terjeszt: hogy ezektől a parazitáktól megmentsük a magyar sajtót. (Perezekig tartó, meg-megújuló éljenzés és taps.) Én magam álltam birói széket magam felett, s épen azért, mert vigyáztam, hogy a sajtószabadság szentély maradjon, óvakodni akartam attól, hogy feldúlt lelki kedélyállapotomban nyúljak ezen nagy garaneziához és klenodiumhoz. (Helyeslés.) En akkor, a mikor megnyugodtam, a mikor tehát