Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-103

1Ö3. országos ülés 1907 február 4-en, hétfőn. 271 katonai reáliskolák és hadapródiskolák magyar nyelvtanításának és magyar nyelvű oktatásának eredményeiről évenként terjeszszen jelentést a képviselőház elé, s ezen jelentésében különösen mutassa ki, hogy ezen iskolák nem magyar anyanyelvű növendékei közül az egyes évfolyamokban hányan birják tökéletesen a magyar nyelvet. Beadja Okolicsányi László.« (Elénk helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik % Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Juriga Nándor! Juriga Nándor: T. ház! Az ujonczjavaslat megszavazása a kormány iránti bizalomnak kérdése lévén, mivel általában nem viseltetünk a kormány iránt bizalommal, természetes, hogy részletes javaslatainak sem adhatjuk meg ezt a bizalmat. De nemcsak a kormányt, annak állását és irányát, tekintve, nem viseltethetünk iránta bizalommal és nem szavazhatjuk meg az ujonczj avaslatot, hanem főkép azért sem, mert magában a hadseregben nyilvánul meg legjobban a XX. században a régi, maradi, megrozsdásodott középkori rendszer. Ha van osztály az országban, ha van intézmény az államban, a melyben kijegeczesedik a középkori szellem, a középkori kasztrendszer, azonkivül az egész u. n. reglement, a mely a XX. század polgári viszonyaival és humánus felfogásával egyenesen ellentétben áll, elsősorban ez az intézmény az, a melyben nem érvényesül a modern szellem; és azért lehetetlen, hogy ezen intézmény iránt bizalommal viseltessünk és az erre való költségeket megszavazhassuk. Mert legalább annyi haladásnak kellene már mutatkoznia a hadseregben ezen kormány alatt és ezen pártnak uralma alatt, a mely annyi harczot vívott, annyit küzdött és annyit igért a népnek, hogy a káromesztendei szolgálatot leszállítja rövidebb időre, és ime, még a gondolata sem nyilvánul meg annak, hogy szándéka volna bárkinek is leszállítani a háromesztendei szolgálati időt két esztendőre. Igen fontos ez, t. ház, talán nem is annyira magának a hadseregnek szempontjából, de én rá akarok mutatni arra a hátrányra, hogy különösen ez a hosszú szolgálati idő nyitja meg az ország legnagyobb sebét: a kivándorlást. Mert a mikor az a 21 éves fiu haza kerül, besorozva, hogy három esztendeig szolgáljon, ő a maga néjhes felfogásával ugy állítja maga elé a dolgot, hogy három évig ingyen kell csatangolnia ebben az országban, nem kereshet kenyeret, nem támogathatja a szülőit, s egyáltalában valami rabzubbonyba kerül maga is, mert sok tekintetben nincsen meg a polgári szabadsága. És tényleg, akkora az ellentét a polgári élet szabadsága és a katonai életviszonyok között, mint, azt lehetne mondani, egy és ezer között. Innen van azután, ha sokszor az eskü letétele után kiszökik az az ifjú külföldre és sok helyen előfordul a nép között, a mikor már bevették azt az ifjút katonának, azt mondják neki: Mit 1. Te elmennél szolgálni három esztendeig ? Es ezzel rábírják, hogy kiszökjék az újvilágba. (Folytonos közbeszólások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, annyi tisztességet és lovagiasságot kérhetek mindenkitől, hogy egy elitéltet nyugodtan meghallgasson, és azt ne rugdossa, mert az elitélt embert bántani nem egyezik meg a lovagiassággal. (Zaj.) Elnök: Tessék folytatni t. képviselő ur ! Juriga Nándor : Én tehát azt kérem a honvédelemügyi miniszter úrtól, hogy ezeknek a katonaszökevényeknek kivándorlásuk után könnyítse meg a visszatérést, hogy ne kelljen nekik attól félni, hogy ha visszajönnek, beviszik ezeket a 25, 26, 27 éves embereket egy hosszú szolgálati időre. Visszajönne igen sok, ha nem félne attól, hogy itt valami büntetés éri, vagy j)cdig, hogy besorozzák újra katonának. Igaz, hogy ezeknek a visszajönni szándékozó kivándorlóknak az amerikai konzulátusnál, 20—25 dollár lefizetése ellenében, nem tudom, hogy ki, de állítják, a kik onnan visszajöttek, kiállítanak valami igazolványt, hogy nem alkalmasak a katonaságra, csakhogy soknak ezt sem akaródzik lefizetni és ez által magának a katonaságnak lényege van kompromittálva ott Amerikában, s épen ezokból bizonyos könnyítésre volna szükség, hogy a visszatérni vágyók és akarók minél könnyebben hazakerülhessenek. Ez az oka annak, hogy sok abban a Íriszemben van, hogy ha tiz esztendeig künn marad és akkor jön vissza, akkor már senki sem tehet ellene semmit és nem vonhatják be katonai szolgálatra. Ha pedig tíz évig künn marad az ilyen egyén, megszokja a szabad Amerikának levegőjét, hozzá szokik a jobb életviszonyokhoz, a nagyobb igényekhez, és akkor már nem tud megbarátkozni az itthoni korlátokkal, sem a társadalmi, sem a vallási, sem a nemzetiségi téren. Ottan magába szívja a szabadabb szellemet az ottani autonómikus intézetek alapján, megszokja az autonómikus szabad nemzetiségi jogot, azonkivül a társadalmi teljes egyenlőségét, a hol mindenki egyformán ur, s legfeljebb esak a pénz és a munkabírás szerint osztódnak meg az emberek. Én tehát arra irányítom a t. honvédelmi miniszter ur figyelmét, hogy a visszatérési módot tegye lehetőleg könnyebbé, mert nemcsak a magyarságnak, hanem nekünk is nagyon fáj a kivándorlás, a mely a tót népet oly erősen pusztítja, mert hiszen, népünkből mindig többen futnak világgá ugy, hogyha ez igy folytatódik, nem is kell magyarosítani, elpusztulunk. (Zaj.) Magyarosítással ugyan ki nem pusztítanak. Középkori maradvány a hadseregben, hogy a katonai szolgálat nem egyenlő : mig a szegény ember fia, kinek apját kell eltartani, földjét művelni, három esztendeig szolgál, addig a gazdag ifiur egy esztendőre vonul be, hogy mint önkéntes mulasson. Ez az én meggyőződésem szerint nagy igazságtalanság, a mit Francziaország be is látott, mikor az önkéntesi intézményt eltörölte. Egyenlővé kellene tenni a katonai szolgálatot, hisz az az intelligens fiatalember úgyis haladhatna tovább, lehetne hadnagy, főhadnagy, mig az a szegény ember káplárságnál, őrmesterségnél ugy sem viszi tovább. Az azonban nagy igazságtalanság, hogy a gazdag