Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-102

102. országos ülés 1907 február 1-én, pénteken. 251 Ráth Endre jegyző (olvassa) : Komárom sz. kir. város, Árva vármegye, Selmeez-Bélabánya város, Panosova törvényhatósági város, Sopron vármegye, Arad vármegye, Kolozs vármegye, Szolnok-Doboka vármegye, Debreczen sz. kir. város kérvényei az 1877 : XX. t.-cz. 291. §-ának és az 1886: XX. t.-cz. 121. §-ának módosítása iránt. Elnök: Az előadó urat ületi a szó. Hermán Ferencz előadó: T. ház! Az 1877. évi XX. t.-cz. 291. §-a és az 1886 : XX. t.-cz. 121. §-a a közalapitványi és az árvapénzek mikénti kezeléséről és az erre vonatkozó felelősségről szól. Miután ezen törvényparagrafusokban kezelésre és a felelősségre vonatkozólag bizonyos homályosságok és ellenmondások vannak, épen azért járultak felirattal az emiitett törvényhatóságok a képviselőházhoz, hogy ezen homályosságokat a törvényszakaszokból eloszlassa. A bizottság véleménye az, hogy miután jogosnak találta a bizottság ezen kérelmeket, adassanak ki ezen feliratok a belügyminiszter urnak és az igazságügyminiszter urnak pártolólag. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Félkiáltások : Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Ráth Endre jegyző (olvassa): Az 1848-49-es újpesti honvédek, Az aradi 1848-49-es honvédegylet, A csanádmegyei 1848-49-es honvédegylet, Debreczeni 48-49-es honvédegylet, Kecskeméti 48-49-es honvédegylet, Jászkerületi 48-49-es honvédegylet, Beregmegyei 48-49-es honvédegyiet, Győrvidéki 48-49-es honvédegylet, Bajai 48-49-es honvédegylet. Nagyszebeni 48-49-es honvédek kérvényei, a szükségben szenvedő 1848-49-iki honvédek nyugdijának felemelése és a szegény 184849-es honvéd-özvegyeknek nyugdíjban leendő részesítése iránt. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Hermán Ferencz előadó: T. ház! Tíz 1848-49-es honvédegylet fordul a t. képviselőházhoz az iránt, hogy mai csekély honvédnyugdijukat a képviselőház emelje fel. Továbbá ezenkívül a jászkerületi 48-49-es honvédegylet még azon kérelmet is terjeszti elő, hogy a 48-49-iki honvédek szükségben szenvedő özvegyeit is részesítse a képviselőház megfelelő nyugdíjban. (Helyeslés a haloldalon.) A bizottság ezen kérelmeket ugy a honvédnyugdij felemelésére vonatkozólag, mint a szükségben szenvedő 48-49-es honvédek özvegyeinek nyugdíjban való részesítésére vonatkozólag méltányosnak találta, és épen azért javasolja, hogy méltóztassék ezen kérvényeket pártolólag kiadni a miniszterelnök urnak. Ráth Endre jegyző: Bátkay László ! Rátkay László : T. képviselőház! Én azt hiszem, felesleges indokolni a régi honvédeknek kérelmét, a mikor a törvényhozáshoz fordulnak az iránt,hogy megállapított nyugdijuk vagy kegydijuk felemeltessék. Valljuk meg, hogy ezen nyugdíj vagy kegydij még a múltban is nagyon csekély volt (Ugy van ! Igaz ! balról.) a mai viszonyok között pedig igazán a legelemibb értelemben vett megélhetésre is kevés. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon,) En azt hiszem, t. ház, hogy ennek a nemzetnek és e nemzet törvényhozásának még a múltban is azt a szokást kellett volna követnie, hogy költségvetésében a legelső tételnek, a legeslegelsőnek amiak kellett volna lenni, a mely a régi honvédeknek kegydiját illetve nyugdiját megállapítja. (Élénk helyeslés balról.) A törvényhozás mindig figyelemmel kisérte ezt a kérdést, de megvallom őszintén, nem azzal a gondossággal, s talán — alig akarom ezt a szót használni — nem a hálának azzal a mértékével, a melylyel tartozik. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A régi kormány mindig azzal az érvvel jött elénk, hogy az ország háztartása és kiadásai nem bírják meg e tétel felemelését. De, t. képviselőház, nem szabad felednünk, hogy a régi honvédek ma már abban az életkorban vannak, hogy egy-két év múlva nem lesz, kinek nyugdijat adni e czimen. Ha a képviselőház ezt a kérdést figyelmesebben és nagyobb szeretettel veszi majd a kezébe, akár egy kiküldött bizottság utján, akár ugy, hogy a kormánynak figyelmébe ajánljuk, én azt hiszem, hogy a mostan felvett nyolczszázezer koronával, emberi számítás szerint, a halálozások arányát számbavéve, egy-két év múlva felemelés nélkül is el fogjuk érni azt, hogy költségvetésünk megbírja majd azt a terhet, hogy régi honvédeinknek olyan nyugdijat adhatunk, a mely mellett nem leszünk kitéve annak a vádnak, a melynek most ki van téve a nemzet : hogy a régi harczosok, a kik a szabadságért, a nemzet függetlenségeért és a parlamentarizmus megteremtéseért is küzdöttek, a hálátlanság szomorú vádját hordhassák ajkukon. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hozzájárulok a kérvényi bizottság javaslatához, de kérem én magam is és azt hiszem, az egész ház kérelmét tolmácsolom vele, hogy a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb gondossággal intézzük ezt az ügyet. (Élénk helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Én először is tartozom az igazság kedveért annak elismerésével, hogy hivatali elődeim ezen tétellel soha sem bántak szűkkeblűén, hanem eddig úgyszólván valamennyi miniszterelnök valami intézkedést tett a régi honvédek sorsának javítására. Másodszor megnyugtathatom a t. képviselő urat: igaz, hogy a költségvetésbe 800.000 korona van ugyan felvéve ezen a czimen, de azt hiszem, az 1906. évi zárszámadás igazolni fogja azt, hogy épen a kétszeresét, tehát 1,600.000 koronát fordítottunk erre a dotáczióra. (Helyeslés.) Foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne a régi honvédek sorsán ismét segíteni, még pedigf oglalkozommostanában, mert hiszen ha sokáig foglalkozik ezzel az ember, utoljára semmivel sem kell majd foglalkoznia, épen az ő előhaladott koruknál fogva; de épen a mostani drágasági 32*