Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

löl. országos ülés 1907 január 31-én, csütörtökön. 241 dőben fog eló'állani egy olyan időszak, a mikor ezen 26 milliót legalább reálisan nem nélkülözhetjük, és a mikor könnyen annak tennők ki az államkincstárt, hogy azután, sebbel-lobbal lenne kénytelen, esetleg kedvezőtlen viszonyok között, ezen szükségletek fedezéséről gondoskodni. Remélem, hogy az egyenes adóknál tetemesen több lesz a bevétel, mint a mennyit előirányoztunk, és ugyanez áll az illetékekre nézve is. Ez azonban nem annyit tesz, hogy eltitkolunk jövedelmeket, hogy ezek fel fognak halmozódni. Mi egy krajczárt sem költhetünk a nélkül, hogy arra a törvényhozás jóváhagyását ki ne kérjük, mi csak az előirányzott budget keretében mozoghatunk. De igenis, t. ház, jelentékeny tételeknél több-bevételekre igenis, a realitás követelményei szerint, számitanunk is kell. És miért, t. képviselőház ? Azért, mert bármennyire is törekedjünk arra, hogy a valódi szükségleteknek megfelelőleg irányozzuk elő a kiadásokat, miután saját tapasztalataink e tekintetben még nincsenek, igen jelentékenyek lesznek, mint előre is mondottuk, azon zárszámadási tulkiadások, a melyek elő fognak állani, és a melyek a pénztári készletekből lesznek fedezendők; másfelől egész sorozatát fogjuk a javaslatoknak előterjeszteni, a hol épen ezen jövedelmi többletekre számitunk. Itt van, az igen t. igazságügyminiszter ur előterjesztette annak idején, a birák fizetésének emelésére vonatkozó javaslata; a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur előterjesztette a tanitók fizetésére vonatkozó javaslatokat. Mindezeket csak a bevételekből fedezhetjük. Ott van az államvasutak alkalmazottai illetményeinek a szabályozása, a hol az volt czélba véve, hogy azok jelentékeny részét a refakcziákból fedezzük. Farkasházy Zsigmond: Nagyon helyes! Wekerle Sándor miniszterelnök : Dehogy helyes! (Elénk derültség. Halljuk! Halljuk!) Azok a szegény államvasuti hivatalnokok bizony igen szűkösen járnának, ha mi őket a refakcziákra utalnók. Először is azok a refakeziák nem is annyiak, mint a t. képviselő ur gondolja. Farkasházy Zsigmond: Kérem, az állami számvevőszék elnökének csak hitelt lehet adni! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, én az állami számvevőszék elnökének hitelképességét semmi tekintetben sem vonom kétségbe, annyival inkább, mert nem tudom, hogy ő mit állított, és hogy a t. kéjraselő ur helyesen fogta-e fel az ő állitását. (Elénk derültség.) Mi kétféle refakeziát ismerünk, t. képviselőház. Az egyik refakezia az, a mely a visszatérítésekből áll. Ezek a visszatérítendő refakeziák tettek 1904-ben 6,021.000 koronát, 1905-ben 4,416.000 koronát, 1906-ban pedig 3,268.000 koronát, a mi azonban a végleszámolásokkal még egy millióval emelkedni fog. Tehát ha minden visszatérítendő refakeziát sikerülne is inegszünKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VI. KÖTET. tetni, bizony ez még nagyon kis összeget ad annak a nagy szükségletnek a fedezésére. Vannak azonban más refakeziák, a melyeket refakeziáknak szokás nevezni, de a melyek rovatolás utján adatnak és tulajdonkép nem egyebek, mint díjmérséklések. Ezek a refakeziák nem szüntethetők meg, mert ez annyit tenne, hogy akkor a vasúti tarifát emeljük fel, a mit közgazdasági szempontból a t. képviselő ur sem akarna. De én megmondom, hogy mi ejtette tévedésbe a t. kéjoviselő urat. Az ejtette tévedésbe, hogy ő számításba vette a 12 milliónál azokat az összegeket is, a melyek más vasutaknak adatnak ki. mint részesedés az államvasutak által bevett díjtételekből. Ezek azon vasutaknak, miután itt fedeztetik az államvasutaknál az egész díjtétel, vonalhossz vagy más megállapodás arányában adatnak ki. Hogy megnyugtassam a t. képviselő urat, (Felkiáltások : Nehéz lesz! Derültség.) higyje el, hogy a kereskedelemügyi minisztérium épen az utóbbi időben vette komoly tárgyalás alá, hogy a refakcziáknál mit lehetne könnyíteni, mi az, a mit a refakcziáknál rneg lehetne kímélni, és mi az, a miből előálló több jövedelmet a kitűzött czélokra lehetne fordítani. És micsoda eredményre jutott ? A mint t. barátom, a kereskedelemügyi miniszter is mondotta, vannak először olyan szerződéses refakeziák, — most nem vitatom, hogy helyesek-e vagy nem — a melyeket alterálni nem lehet; másodszor vannak olyan refakeziák, a melyek megváltoztatása egyenértékű volna a közgazdasági öngyilkossággal (Igaz ! ügy van !) és harmadszor, vannak olyan refakeziák, a melyeket meg lehetett vonni és ezeket meg is vonták. A következés az, hogy az egész refakezia-megvonás körülbelül másfél millió koronát hoz egy esztendőben ; talán a forgalom növekedése folytán fog eredményezni két milliót, de mindenesetre sem ezt meghaladó összeget. E tekintetben is láthatja tehát a t. képviselő ur, hogy a realitás érdekében megtettük azt, a mit tennünk lehet. A t. képviselő ur különben már a múlt esztendőben is illetett engem az irrealitás vádjával; (Derültség.) mert — bocsánatot kérek — ha tárgyilag fejezi is ki magát, miután én vagyok a pénzügyek gondozója, a vádat elsősorban személyinek kell venni. Hát én csak emlékeztetem a t. képviselő urat arra, hogy voltam én már az irrealitás vádjának kitéve ezelőtt épen húsz esztendővel, mikor a parlamentben a közélet terére léptem. Akkor engem más irrealitás vádjával illettek : azt mondták, hogyan merem ily magas összegben előirányozni a bevételeket; ez falláczia, félrevezetem a közönséget stb. A tapasztalás megmutatta, hogy azok az előirányzatok, a melyeket csináltam, nagyon is beváltak, és higyje el a t. képviselőház, most is a realitás érdekében mondom, megint a másik oldalról, hogy ne irányozzunk többet elő, mert okszerűen előirányozni csak annyit sza31