Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-101
101. országos ülés 1907 január Sí-én, csütörtökön. 237 mása és jóváhagyása nélkül — sőt szándékai és intencziói ellen történtek. (Helyeslés balfelől.) En tehát nem intéztem a kereskedelemügyi kormány ellen támadást, hanem a támadást azok ellen intéztem . , . Szmrecsányi György: A szövetség is presszionál ! (Mozgás balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Mire ? Szmrecsányi György: A belépésre! (Mozgás és zaj.) Elnök: Szmrecsányi György képviselő urat kérem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Gr. Batthyány Tivadar: Igen t. képviselőtársam, ugy látszik, nagyon rosszul van informálva, mert kezeskedem róla, hogy az a szövetség, a melynek én vagyok az elnöke, senkit sem presszionál. Hogy ellenünk presszionálnak, hogy kilépésre presszionálnak a szocziálisták és a vonatkisérők részéről, az bizonyos, de hogy az én szövetségem presszionált volna valakit arra, hogy belépjen, azt tagadom. Szmrecsányi György: Azt nem mondtam, hogy Batthyány presszionált. Elnök : Kérem Szmrecsányi György képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Ezt tiltják a házszabályok, s ha még egyszer közbeszól, kénytelen leszek őt rendreutasítani. (Helyeslés balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Biztosithatom róla a t. képviselő urat, hogy azon szövetséggel szemben, a mely hazafias alapon áll és a melynek ez idő szerint én vagyok az elnöke, ez az állítás igaztalan volt. — Ismétlem, hogy a kereskedelemügyi kormány ellen támadást nem intéztem. (Helyeslés balfelől) Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház! (Zaj.) Elnök : Milyen czimen kivan szólni a t. képviselő ur % Farkasházy Zsigmond : T. képviselőház ! Félreértett szavaimat volnék bátor röviden, egy pár szóval megmagyarázni. Azt hiszem, érthetőnek méltóztatik tartani, ha a kereskedelemügyi miniszter ur szavaira reflektálok. A leghatározottabban konstatálni akarom és kérem az itt jelen volt képviselőtársaimat, adjanak nekem igazat abban, a mit saját fülükkel hallottak, hogy én a kereskedelemügyi kormány és különösen a kereskedelemügyi miniszter, akár annak általános működése, akár az államvasutak tekintetében kifejtett működése ellen, kifogást emehii abszolúte nem óhajtottam. Ez annál kevésbbé lehetett szándékom, mivel oly nagy tisztelettel, hűséggel és ragaszkodással viseltetem Kossuth Ferencz iránt, nem pusztán mint miniszter iránt, hanem mint pártelnököm és pártvezérem iránt is, hogy kizártnak tekintendő, hogy én ilyen támadást akartam volna ellene intézni. (Zaj.) Kegyeskedjenek megengedni, hogy azt a pár felvilágosító szót elmondjam, (Halljuk ! Halljuk !) a mely a szavaim értelmét helyreállitja. (Halljuk ! Halljuk !) Az általános munkálkodás tekintetében nem kifogásoltam a munkának eredményét, hanem az irányára vonatkozólag voltam bátor megjeg} r zést tenni, mert azt konstatáltam, hogy az a munkálkodás, a melyet eddig kifejtettünk, épen annak a néprétegnek, a mely legtöbbet fáradott és szenvedett érettünk, a 11 millió földmunkásnak és föld után élő embernek sok hasznára nincsen. Hogy ezáltal a kereskedelemügyi miniszter ur érintve nem lehetett, az egészen kétségtelen. (Ugy van!) A vasutak tekintetében pedig azon intencziók ellen emeltem kifogást, a melyek épen a kereskedelemügyi miniszter ur nagy nimbuszát vannak hivatva és lehetnek alkalmasak veszélyeztetni. (ügy van!) Elnök :. A miniszterelnök ur kivan szólni. Szmrecsányi György: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök : Kérem, a miniszterelnök ur óhajt nyilatkozni. A képviselő urat senki sem támadta meg. (Nagy zaj és felkiáltások : Nem támadta meg senki !) Szmrecsányi György : Félreértett szavaim megmagyarázására talán van jogom ? Elnök,' Engedelmet, de a képviselő ur ma nem is szólott, hogyan érthették tehát félre ? (Élénk derültség.) A miniszterelnök urat illeti a szó. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Számolok ugyan az idő előrehaladottságával, de még sem tehetem, hogy az appropriáczionális vita során felmerült néhány kérdést ne érintsek és a hozzám intézett kérdésekre ne válaszoljuk. Nem foglalkozom a nemzetiségi kérdéssel, amely habár nem is uralta a vitát, de mindenesetre annak leghosszabb tartamát vette igénybe. (Igaz ! Ugy van!) Nem foglalkozom azzal, mert legjobb meggyőződésem szerint mondhatom, hogy a t. képviselő urak egyetlen egy uj érvet sem hoztak fel álláspontjuk igazolása mellett. (Igaz ! ügy van !) Rendületlenül állok azon kormányprogramm alapján, a melyet a nemzetiségi kérdésben t. barátom, a belügyminiszter ur annak idején a t. ház előtt kifejtett. (Helyeslés.) Azt hiszem, a ki méltányosan és igazságosan itéli meg közügyeinket, ha e programúinak igazi értelmét, békülékeny és igazságos szellemét veszi figyelembe ; ha figyelembe veszi azt az előzékeny hangot, a mely most is több oldalról és legutóbb t. barátom, a kereskedelemügyi miniszter ur felszólalásában is megnyilvánult; akkor, engedelmet kérek, nemzetiségi sérelmekről, elnyomásokról, itten szó nem lehet. (Igaz! Ugy van!) E kérdés kulcsa, t. képviselő urak, nemcsak a mi kezünkben van, hanem az önökében is. (Ugy van ! a baloldalon.) En ismétlem azt, a mit máskor is mondottam már, hogy a megértés kulcsával mi a nemzetiségi kérdésben is boldogulni fogunk, ha önök is ehhez a boldoguláshoz csatlakoznak ; (Elénk helyeslés.) mert azok, a kiknek képviseletében önök itt szerepelnek, a kiknek kizárólagos mandatáriusaiként lépnek fel, meg fognak minket érteni. (Ugy van !) Hogy önök is
