Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

10 í. országos ülés 1907 január 3í-én, csütörtökön. 233 Elnök (csenget) : Markos Gyula képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Vajda Sándor : Itt azt mondják, hogy nagyon helyes. Mivel itt közbeszólnak, és azt mondják, hogy kötelet, a mit Markos és Hock képviselő urak proponáltak, hogy t. i. bennünket akaszszanak fel, mivel — mondom — azt látjuk, hogy önök ezen politikát helyeslik és meglehet, hogy a ház legközelebb ilyen sürgősségi javaslattal foglalkozik, s el is fogadja, el kell hogy beszéljek egy történeti adomát. Megtörtént Romániában, hogy a nagy államférfiú Cogalniceanu disputált egy zsidóval, a zsidóknak egy agitátorával, egy hazaárulóval, mint itt neveznék, (Derültség.) és azt kérdezte tőle a zsidó, hogyan akarod megoldani uram — Cogalniceanu miniszterelnök volt akkor — a zsidókérdést ? Cogalniceanu, a ki különben nagyon szabadelvű ember volt és a kit a zsidók is nagyon szerettek, azt mondta tréfából, hogy nagyon könnyen: csinálunk egy szent Bartholomeus éjszakát, beledobunk valamennyiötöket a Dunába, ott van hely elég. Erre azt mondta a zsidó : uram, én elhiszem, hogy te a zsidóság felét egy éjjel a Dunába dobhatod, de marad magnak a másik fele és elég ismét egy éjszaka, hogy a mi a Dunába fúlt, az pótoltassék. (Derültség.) így járnak önök is velünk, románokkal. Elég nekünk egy éjszaka, hogy helyrehozzuk azt, a mit tőlünk felakasztás utján elvettek. (Derültség.) T. ház ! Mikor elgondolom a mai politikai helyzetet, eszembe jutnak régi emlékek. Faluhelyen egy szobában egyedül állva, néztem a kandalló tüzét és elgondolkoztam a politikai viszonyokon, eszembe jutott az az idő, mikor kis fiu voltam, mikor iskolába jártam. Az unitárius gimnáziumban egyik kollégámat kiállították, hogy szavalja el a Kutyák dalát, engem meg, hogy szavaljam el a Farkasok dalát. Élénken felébredtek emlékezetem előtt azok az akkori napok, mikor tapsolt az a magyar publikum és én mint kis gyermek, nem értve meg ezen dalnak szimbolikus voltát, de átérezve azt a genialitást, melyet Petőfi bele tudott önteni, elszavaltam ezt a Farkasok dalát. Es eszembe jutott a mai politikai helyzet. Az önök helyzete olyan, mint az én akkori kollégám helyzete volt, a miénk pedig olyan, mint az enyém volt, csakhogy a mi dalunk a Farkasok dala. (Derültség.) Mert fázunk és éhezünk, részünk minden nyomor, de szabadok vagyunk. Mi nem félünk semmi korbácstól, nem félünk sem önöktől, sem az államhatalomtól, sem az akasztófától, meggyőződésünket valljuk és hirdetjük, és nemzetünk jövőjében bizunk. (Helyeslés a középen.) A mi pedig azt illeti, hogy a jelenlegi kormány a belügyminiszter úrral az élén annyira el van bizakodva, hát erre ráilhk a román közmondás : »Apa trece, petrele remän». (A viz lefoly, a kövek maradnak.) Mi hazaárulók a belügyminiszter ur beszédével szemben azon az állásponKÉPVJT. NArLÓ 1906—1911. TI. KÖTET. ton állunk, a mit klasszikusan fejez ki Goethe az ő Faust-jában : »Setz dir Perücken auf von Millionen Locken, Setz deinen Fuss auf ellenhohe Soeken, Du bleibst doch immer, der du bist«. A mi pedig népünket illeti, melyről a belügyminiszter ur azt mondta, hogy szereti a népet, hát én elmentem és megkérdeztem, mit mond bocskoros román, az én atyámfia a belügyminiszter ur beszédére, és ez azt mondta nekem : uram, hadd beszéljen gr. Andrássy, mi azon az állásponton állunk, hogy : ciné minte, mi vissza fogunk erre emlékezni. Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a Jcözépen.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha tehát senki sem kivan szólani, a vitát bezárom és az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Hock János képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kért szót. (Halljuk ! Halljuk !) Hock János : T. képviselőház ! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk ! Halljuk !) Vajda Sándor képviselő ur a többek között beszéde végén agressziv kijelentéseket tett és személyes támadásokat intézett Markos Gyula és Hock János — a hogy megnevezte — képviselők ellen. A többek között azt állitotta, hogy én is és Markos Gyula is, velük szemben közbekiáltás alakjában oly kifejezéssel éltem volna, hogy »kötelet az oláhoknak« és »akaszszák fel ezeket az embereket*. Nem tudom, hóimét vette ezt a vádját, mert hiszen azt mondotta, frissen jött fel a faluról és csak itt értesült újból a politikai élet eseményeiről és változatairól. Hát a kitől ezt az értesitést mentette, az őt vagy félrevezette vagy szándékosan hazudott, mert én soha közbekiáltások alakjában ilyen módon senkit meg nem támadok. Nevelésem, velem született érzésem, papi kötelességem tiltja, hogy valakivel szemben ilyen durva váddal éljek akkor, a mikor én ezekért a vádakért személyemben helyt állani nem tudok. (Helyeslés.) Legyen róla meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ha én az önök nemzetiségi politikáját kártékonynak találom és hazámra nézve veszedelmesnek, itt elvi álláspontokat fejtegetve megütközöm az önök agitatorius politikájával, a mely nemcsak az önök népét dönti veszedelembe, hanem hazánk erejének megosztásával egyúttal a nemzeti állameszmét is veszélyezteti. De ilyen közbekiáltásokkal, olcsó babérokkal én ebből a házból soha távozni nem szoktam. A t. képviselő ur kijelentése velem szemben tehát olyan téves, mint a milyen téves volt az az állítása, a melyet egyik múltkori beszédében nyilvánosan felhozott, hogy t. i. Szilágycsehiben április 30-án egy Pap Demeter nevű szegény görög-katholikus papot megöltek az ő választá30