Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

10Í. országos ülés 1907 január Sí-én, csütörtökön. 231 t. urakat, hogy magyar politikus, az atyám volt az, a ki először tört lándzsát az európai kabinetekben Szerbia és Eománia függetlenségéért.« Ezek nagyon szép szavak és mint objektív ember, kötelességem igenis elismerni, hogy gr. Andrássy Gyula, az idősebb, egyike volt kora legjelentősebb és leggenialisabb embereinek ; el kell ismernem azt is, hogy ő igenis pártját fogta a romániai népnek, a mai királyságnak, az akkor elnyomatás alatt sinylődött országnak. Ezt készséggel elismerem, de azt hiszem, önök is el fogják ismerni, hogy gr. Andrássy Gyula akkor, a midőn a berlini kongresszuson monarchiánkat képviselte, mindenekelőtt kötelességének kellett hogy tartsa, a minthogy tartotta is, a monarchia érdekét védelmezni az akkori jelennel és a mai jövendővel szemben. Ebből a nézőpontból szemlélve az ő szerepét, nagyon természetes, hogy gr. Andrássy Gyula protegálta Romániát, Szerbiát, ós hogy az ő keleti politikája ilyen keretek közt mozgott. Nagyon természetes, hogy érdekében állott az osztrák-magyar monarchiának, a Habsburg-birodalomnak, hogy ne legyen körülvéve mindenfelől nagy szomszédok által, s nem állott érdekükben az, hogy erősbitsék Oroszországot azáltal, hogy neki adják Romániát és néhány Balkán-államot. Épen ugy nem állott érdekében Törökországnak adni ujabb területeket, hogy ez az ország erősbödjék, sőt nagyon természetesen az állott érdekében, hogy a divicle et impera csalhatatlan elvét keresztülvigye az egész vonalon, a balkán-kérdés és különösen Románia tekintetében. Nagyon természetes, hogy ezen elv alapján törekedett megnyerni az akkori nagyhatalmak képviselőit és ezen elv alapján interveniált gróf Andrássy Gyula, hogy Romániának független állást biztosítson. Azt is elismerem, hogy ő a királyság eszméjét is védte, a királyság létrejöttét is elősegítette. De hadd beszéljen gróf Andrássy Gyula senior. 1873-ban azt mondta Carol Román királynak, »aus dem Leben König Karls von Rumänien« szerint: »e'm vollkommener Unsinn sei . . . . das oft verbreitete Gerücbt, dass Oesterr.-TJngarn Annexionsgelüste gegen Runiänien hege. Wir wiirden unserem eigenen Interessé zuwiderhandeln, wenn wir die Ziffer unserer unzufriedenen Rumänen vermehren u. unsere Grenzen gegen Russland erweitern wollten.« (Aus dem Lében König Karls v. Rumänien II. p. 319.) T. ház! Hogyha ezek voltak gr. Andrássy Gyula szavai, akkor annál kevésbbé lehet szó hálátlanságról Románia részéről, mivel ő akkor csakis a mi monarchiánk érdekeit védte, a mint nem is tehetett másként, mert ha Románia érdekeit előbbre tette volna a monarchia érdekeinél, akkor mint külügyminiszter hazaárulást követett volna el. T. ház! Nagyon természetes, hogy gróf Andrássy Gyula, már magyar szempontból is, meg kellett, hogy teremtse a mai Romániát, azért, hogy ne szaporítsa azt az úgyis igen soksok románt, a kik Magyarországon jelenlétükkel alkalmatlankodnak. Nagyon természetes az is, hogy nem engedhette át Oroszországnak Romániát, nehogy azután Oroszország mint egy óriási gyűrű vegye körül Magyarországot. Ha ezeket tekintetbe veszszük, azt hiszem, legalább is 99%-kal lehet leszállítani azt a háladatosságot, a mit gr. Andrássy Gyula junior követel Romániától gr. Andrássy Gyula senior iránt. De ha már ezt tárgyaljuk, akkor konstatálni kívánom, hogy Románia függetlenségét, mai állását nem másnak, nem az európai hatalmaknak köszönheti, hanem mindenekelőtt a román népnek a kvalitása, a román nép rátermettsége és zsenialitása teremtette meg a mai Romániát. (Igaz ! Ugy van! a közéfen.) Ismétlem, hogy nem annyira az európai nagyhatalmak, melyek azt hitték, hogy Románia a Balkán-államok sorában fog maradni a jövőben is, teremtették meg a román királyságot, hanem megteremtette mindenekelőtt a román vér, a mely Plevnánál elfolyt, és megteremtette a román királynak a zsenialitása. (Igaz! Ugy van! a középen.) Egy hang : Hazabeszél! Vajda Sándor: Azt hiszem, ezt önök is mindnyájan el fogják ismerni. A román királyság barátságára szüksége van a monarchiának. Ez a barátság pedig veszélyeztetve van, ha önök a jelenlegi politikát folytatják. Habár mindezideig, a mi Romámat illeti, látjuk, hogy Románia monarchiánk külképviseletével, tehát Magyarország külképviseletével is, a hogyan konstatálni már szerencsém volt, a legjobb barátságos viszonyban áU. T. ház ! Gr. Andrássy Gyula így fejezi be beszédét (olvassa) : »Az én nemzetiségi politikámat egy mondatban tudom összegezni: Szeretni, igazságosnak lenni a nemzetiségek tömegével, de kérlelhetetlen szigorral üldözni az izgatókat.* (Helyeslés. Felkiáltások: Igen helyes elv!) Be fogom bízonyitani, hogy ez nem helyes elv. Hogy a mi népünket mennyire szereti gróf Andrássy Gyula, annak most adta ismét fényes tanújelét, a mikor leküldött a bogsáni kerületbe már is 600 csendőrt és le fog küldeni még ezret. (Zaj a baloldalon.) Brediceanu Koriolán : Ez a magyar szabadság ! (Derültség.) Ugron Gábor; Ha magyar szabadság nem volna, nem ugatnának ! (Zaj. Elnök csenget.) Vajda Sándor: Ugy látszik, mégsem olyan nagyon akarja gr. Andrássy Gyula azt, hogy egyenlő mértékkel mérjen a mi népünknek is, mert mondjuk : pl. a hajdu-böszörményi néppel szembe biztosan nem viselkednék ugy, mint a németbogsáni választókerület román népével. Nagyon szeretném látni, vájjon merészkednék-e a belügyminiszter ur (Nagy zaj a baloldalon.) Hajdúböszörményre is 600 csendőrt küldeni % (Zaj. Mozgás.)