Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-100
100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. 211 iránt, (Ügy van!) oda vitték a dolgot, hogy a személyzet egy provokált elkeseredés pillanatában belelovalta magát egy szörnyetegbe, az általános vasúti sztrájkba. Ezek az urak okozták az ő mulasztásaikkal elsősorban azt a dezolut helyzetet, a mely akkor előállt. Ezek az urak ezzel megmutatták, hogy nem alkalmasak, nem képesek arra, hogy ezt a legnagyobb intézményét a magyar államnak vezessék. (Ügy van!) De tovább megyek t. uraim. Ezek közül az urak közül — csak néhány főembert értek alattuk — elkövettek egy más óriási hibát. Ezek az urak évek során át az ő nagy, hatalmi pozicziójukat kortesczélokra használták ki. (ügy van!) Szokoly Tamás : És ma is használják ellenünk ! Gr. Batthyány Tivadar: Már most az a magas állami alkalmazott, a ki éveken át mindig egy más irányzat mellett angazsálta az ő alkalmazottait, most ott áll, hogy vagy köpenyeget forgasson, hogy máról holnapra — nem tudom — elhitesse a közvéleménynyel, hogy ők most pártatlanok, mert én sohasem kívánom egyetlen tisztviselőtől sem, hogy mellém álljon, vagy bármely pártpolitikát csináljon. (Helyeslés.) En csak azt kivánom, hogy minden egyes tisztviselő szabadon gyakorolhassa polgári jogait, (Helyeslés.) és azt kivánom, hogy a felsőbbek ne presszionálják és ne üldözzék őket. (Helyeslés.) Már most méltóztassanak meggondolni, hogy azok az urak, a kik évek során át mindig ellenünk presszionálták az embereket, micsoda lelkülettel nézik azt, ha ma a vasutasok akár a függetlenségi pártot, akár más koaliczionális pártot támogatnak. Tudnék konkrét példákat felhozni, egész sorozatot, itt az igen t. képviselőtársaimtól is nem egyet hallottam, hogy igenis azokat az államvasuti tisztviselőket, a kik helyt állottak a nemzeti küzdelem mellett, a kik mellettünk voltak akkor, a midőn kenyerükkel játszottak, ma mellőzik, sőt csúfolják, (Élénk helyeslés és taps.) és azt mondják nekik, hogy: nesze, itt van most a koaliczió, hát jobb a ti sorsotok ? (ügy van!) Ilyen panasz a napokban a nyilvánosság előtt is elhangzott. Ezeknek az uraknak én azt ajánlom, hogy álljanak félre. (Élénk helyeslés.) Ha ezek az urak. a kik a múltban exponálták magukat ellenünk, ma a legkorrektebbül viselkednek is, egy maga az ő jelenlétük, az ő politikai eljárásuk a múlt emlékével együtt, arra való, arra szolgál, hogy ezeket az embereket megfélemlítse. A VI. kerületi függetlenségi párt alakulásánál erre nézve konkrét tényeket tudnak azok, a kik engem informáltak. (ügy van !) Vagy itt van egy másik mometum. Másfél évvel ezelőtt megalakultak a vasutas szövetségek. Az egyiknek, tagjai nem politizálnak, hanem kijelentették, hogy hazafiak. A vörös-fehér-zöld tulipánt tették jelvényükké. Ez a szövetség, a melynek elnöki áUását én vagyok szerencsés betölteni (Éljenzés.) az államvasút igazgatósága részéről nap-nap melett a tűszurások egész sorozatának van kitéve. (Zaj.) Bocsánatot, nem fogom a ház türelmét hoszszasan igénybe venni ; (Halljuk ! Halljuk !) bár nagyon szivesen mondanám el egész sorozatát ezeknek a dolgoknak. (Halljuk ! Halljuk !) Egyetkettőt azonban legyenek szivesek még meghallgatni. (Halljuk! Halljuk !) Múlt tavaszszal az államvasutak igazgatósága elhatározta, — és ez igen üdvös volt — hogy a íizetésrendezés kérdésében, mely igazán akut és mely, hála Kossuth Ferencz gondoskodásának, ( Éljenzés.) most végre a megvalósulás stádiumába jutott, egy elaborátumot fog kidolgoztatni. Erre az elnökigazgatónak két módja lett volna. Az egyik az, hogy a maga alkalmazottaival saját burájukban dolgoztatja ki; a másik pedig az, hogy az összes vasutas szervezeteket szólítja fel, hogy dolgozzanak ki egyet. Ez lett volna az egyenlő elbánás mellett az igazságos és feltétlenül jogos eljárás, ha fizetésrenclezést akar csinálni. Ludvigh Gyula elnökigazgató ur azonban egy harmadik módot keresett és egy titkos rendelettel felhívta a saját elnöklete alatt álló Vasúti és Hajózási Klubot arra, hogy titokban dolgozzon ki egy fizetés rendezési tervezetet; az ezt el is készítette és egy nappal azelőtt, hogy a hazafias vasutas szövetség országos gyűlést tartott, meglepetésként odadobta közibük. Provokálta ezzel az összes vasutasszemélyzetet, hogy ime se nem ő maga csinálta meg, se nem a többi szövetséggel nem dolgoztatta ki, azokkal szóba nem állt, hanem a saját elnöklete alatt álló klubot, a melyről, mindenki tudja, hogy a vasutas társadalomban a legkisebb népszerűségnek örvend, tolta előtérbe, csakhogy lefőzze a többi vasutast! (Mozgás.) Akkor, midőn egy nagy személyzetben olyan nagy forrongás van, az az ur, a ki az államvasutak élén áll, ilyen igazságtalan, tapintatlan, provokatív eljárást követ. T. uraim, ez az ur nem alkalmas arra, hogy a magyar államvasutak élén álljon. (Igaz ! ügy van ! Taps bal felől.) Én ezt a kérdést nem hoztam volna itt szóba. Azonban a múlt vasárnap a magam szervezetének gyűlésén elpanaszoltam ezeket a dolgokat, a mire aztán egy kommünikét kaptam az államvasutak igazgatóságától, a melyben azt állítják, hogy nincs igazam. Talán megbocsátja a t. ház, hogy ezt a kérdést, a mely eléggé országos ügy, idehoztam, mert a kisebb dolgokat nem tartom eléggé méltóknak arra, hogy itt foglalkozzunk velük. (Halljuk! Halljuk!) Csak még egyet. Ugyancsak a múlt tavasz végén értesültem arról, hogy az államvasutak igazgatóságánál nagy sürgés-forgás van és hogy több kalauz folyton ki-be járogat az államvasuti igazgatóság burájában valami titkos czélzattal. Röviddel rá több vasúti kalauz állandó szabadsággal, állandó szabadjegygyei és ugy látszik bőven ellátva pénzzel, beutazta az egész országot. Ezek eleinte csak a hazafias szövetség ellen agitáltak, később már a »tulipánosok«, a »grófi szent koronások* stb. gúnynévvel, ugyanabban a tónusban, a mint a nemzetközi szocziálisták szokták tenni, ellenünk 27*
