Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. 193 BUza Barna: A szocziálistákat pártolja az államvasutak igazgatósága ma is ! Farkasházy Zsigmond: Ezek után bátor vagyok áttérni felszólalásom tulaj donképeni tárgyára, eddigi működésünk bírálatára és jövendő kilátásaink kutatására. (Halljuk !) Azt hiszem, nem mondok uj dolgot, ha nem is mondok kellemes dolgot, hogy az uj rendszer bekövetkezte óta minden téren, a parlamentben s a nagy közönség körében egyaránt egy bizonyos csalódottság következett be. Igaz, hogy reménységeink talán tulesigázottak volna. Azt vártuk, azt hittük, hogy nagyszabású, kiváló képességű férfiak vévén át a kormányzást, minden irányban óriási fellendülés, óriási haladás fog mutatkozni, a mely az országot minden tekintetben kielégiti. Sajnos, a kormány átvétele óta eltelt kilenoz hónap megg3-őződhetett arról bennünket, hogy bizony mi rossz alkut csináltunk, mindent oda adtunk és semmit sem kaptunk cserébe. (Egy hang: Nem volt rá idő !) Ugron Gábor: Kilencz hónap alatt egy csikó születik meg! Farkasházy Zsigmond : Erre az időre mindjárt reflektálni fogok, most csak azt konstatálom, hogy mikor arról volt szó, hogy egy oly kormányt támogassunk, a mely a mi közjogi elveink megvalósitására nem vállalkozik, akkor azzal biztattak bennünket, hogy csak nyugodjunk bele elveink felfüggesztésébe, mert ennek ellenértéke lesz az, hogy Ö felsége oldala mellől eltávolítják a rossz tanácsadókat és helyükbe a mi becsületes, őszinte, hazafias vezéreink lépnek, és ezek majd képesek lesznek arra, hogy Ö felségét, a ki végeredményben jóindulatú, nemes gondolkozású uralkodó, meggyőzzék arról, hogy az ország érdekében csak ugy, mint a trón érdekében a mi elveink és törekvéseink megvalósítása áU. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy ebben az irányban ért bennünket a legnagyobb csalódás. Az a reménységünk, hogy a mi vezéreink az udvarnál oly bizalomra, oly ragaszkodásra fognak szert tenni, hogy annyira meg fogják érdemelni és meg fogják szerezni az uralkodó bizalmát, a mint azt a szabadelvű kormányoknál tapasztaltuk, ez a reménységünk — sajnos — nem teljesedett be. Talán nem is egész diplomatikus dolog, hogy én ezt konstatálom, de csak éles késsel lehet operácziót végezni, és nekünk, hogy tanulságainkat megállapíthassuk, ezt igenis tudnunk kell. A Burgnak fényes termeiben ugy néznek a mi vezéreinkre, mint a hogy néznek azokra a szelídített tigrisekre és medvékre, a melyeket néha exotikus katonatisztek szobáiban szoktunk látni. Megvannak szelídítve, de sohasem lehet tudni, mikor fognak megvadulni, azért a korbácsot mindig a kézben tartják és »zehn Schritt vom Leib«. Ha valaki ebben kételkednék, annak bizonyítására tudnék példákat felhozni. Előttem nagyjelentőségű volt az a tény, hogy mig a Tiszakormánynak sikerült rávenni az udvart, hogy Rákóczi Ferencznek, a rebellisnek hamvait hazaKÉPVH, NAPLÓ 1906-1911. VI. KÖTET. hozassa, addig a mi kormányunk alatt az udvar nemcsak hogy nem vett részt a nemzet ünnepében, hanem a katonatiszteknek a részvételtől való eltiltásával igyekezett a mi kormányunknak kellemetlenségeket csinálni. Ha ezt a negatív tényt nem méltóztatnának elég nyomósnak elfogadni, akkor utalhatnék a titkos tanácsosságoknak kérdésére. (Nagy zaj és mozgás.) Egy hang (halielöl): Süssék meg! Farkasházy Zsigmond: Tudom én azt, hogy egy Kossuth Ferenczre nézve nem megtiszteltetés ilyen titkos tanácsosság, de az udvar gondolkozására nézve nagyon jellemző. (Zaj.) Én szükségesnek tartom ezeket felemlíteni. . . HÓdy Gyula: Az legyen a legkisebb bajunk! Farkasházy Zsigmond: ... annak megállapítása végett, hogy minket az udvarnál nem szeretnek és örülni fognak annak, ha tőlünk megszabadulnak. (Zaj.) Én tudom, uraim, hogy mi magunk sem szeretnők, ha a t. kormány olyan érdemeket kívánna magának szeTezni és olyan bizalomra szert tenni, mint a milyent a szabadelvű kormányoknak sikerült a maguk részére biztosítani. De uraim, szükséges, hogy ebből a tényből levonjuk a konzekvencziákat. T. ház ! A régi kormányoknak az országhoz, a nép millióihoz semmi közük nem volt. Őket az udvar csinálta, (Élénk derültség.) politikai értelemben. (Élénk derültség.) Bocsánatot kérek, eszem ágában sincs czélzásokat tenni. (Nagy zaj.) Csak konstatálni kívánom, hogy czélzásokat nem akartam tenni. (Nagy zaj és derültség.) T. ház ! Mondom, a régi kormányok kizárólag az udvartól függöttek . . . Széll Kálmán : Nem áll! Farkasházy Zsigmond : ... a régi kormányok pedig csinálták a maguk módja szerint kortes-szervezetekkel a többséget és ebből kifolyólag nekik a nép millióira szükségük nem volt. Ez igazság, t. ház, sokszor hirdettük e padokról; nem látom tehát át, hogy most miért változtassuk meg a nézetünket. (Helyeslések.) Nekünk a felsőbb régiókra támaszkodnunk és azokba kapaszkodnunk nem lehet, és ezért azt hiszem, hogy reánk nézve életkérdés, hogy a nép széles rétegeiben vessük meg a lábunkat és ezekben a rétegekben gerjeszszünk magunk iránt bizalmat, háladatosságot és elismerést. Ha pedig azt kérdezem, t. ház, hogy az elmúlt kilencz hónap alatt mit tettünk, a végből, hogy e ragaszkodást megszerezzük, akkor sajnosán kell konstatálnom, hogy nagyon keveset tettünk. Az egyetlen és valamire való jelentős javaslat,a melyet e kilencz hónap alatt törvényerőre emeltünk, az iparpártolásról szóló törvény. Én egyáltalában nem akarom ennek a törvénynek a jelentőségét kisebbíteni, de konstatálni kívánom, hogy a nagy tömegek égető szükségleteinek kielégítésére ezzel nem valami sokat nyújtottunk. (Ellenmondások.) 25