Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

174 99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. Vlád Aurél: Részleges kormányválság ! Polit Mihály; . . . banem válságnak, mert ha kormányválság volna, akkor nem lehetne tárgyalni az appropriácziót természeténél fogva és a képviselőház üléseket sem tarthatna. Az előbbi kormányválságok tehát egészen más jellegűek voltak, mint a mostani. Fájdalom, a mostaninak a jellege a botrány. Nem kutatom, mi az igaz, mi a rágalom, mi a koholmány, de tény, hogy a válság benyomása alatt az egész ország állapota lázas. Ennek az állapotnak a miliője, a közepe egy magyar miniszter. Azt hittem, hogy már mai beszédemben képes leszek alkalmazni Cicero azon szavait, hogy abiit, excessit, evasit, erupit. Azonban ezt nem alkalmazhatom, hanem alkalmazom e négy franczia szót és azt hiszem, hogy ezt Polónyi Géza barátai is helyeselni fogják — vous nous faites pitié. Negyedszázada annak, hogy megismerkedtem az igazságügyminiszter úrral. Polónyi Géza akkoriban mint demokrata szerepelt, legalább az volt a renomméja. Nem gondoltam akkor reá, hogy Polónyi Géza még valamikor olyan hires ember lesz, hogy az egész országot lázas állapotba képes ejteni. Ezért azt sem gondoltam, nem is sejtettem volna, hogy egy ember, a ki demokrata, a ki a szabadság hive volt, mint miniszter képes legyen üldözni, zaklatni a nemzetiségi sajtót. Vlád Aurél: Egj^általán a sajtót! Polit Mihály: Kegyetlenül üldözte azt, még pedig annyira, hogy erre nem volt példa sem Tisza Kálmán, sem Bánffy alatt. Somogyi Aladár: Mégis mennyi komiszságot ir a Branik ! (Zaj. Elnök csenget.) Polit Mihály: Tudom, hogy a mai soviniszta áramlat szerint azok is, a kik Polónyi Géza felett pálczát törnek, érdemül számítják be neki a nemzetiségi sajtó üldözését. Legyen neki ez az érdeme ! A napokban vaíain azt kérdezte tőlem, milyen véleményben vagyok a mai válság felől. Azt feleltem erre, hogy mély, súlyos és nagy sebeket nem lehet flastrommal gyógyitani, mert azok radikális kúrát igényelnek. Ez a seb Magyarország politikai és társadalmi életműködésének sülyedése. Nem tudom, hogy a mostani vagy a jövő kormány fog-e applikálni ilyen radikális kúrát; de kívánatos, hogy ez a radikális kúra terjedjen ki a {Perifériákra is, mert ott van a strébereknek igazi hazája. A mi itt a központon történik és feltűnést okoz, az a perifériákon mindennapi dolog. Ott nem jöhet napfényre semmi olyan, a miről nem azt mondanák, hogy a magyar államnak érdeke a nemzetiségekkel szemben kivánja meg, hogy azok a dolgok megtörténjenek. (Zaj.) De elég volt ebből. Áttérek most már az appropriáczióra. Ugy látszik, hogy a mostam magyar parlamentben az appropriáczionális vita nem divatos. Pedig én az appropriáczionális vitát nagyon fontosnak tartom. A maga idejében az appropriáczionális vita nagy sulylyal birt. Emlékszem reá, hogy 27—28 évvel ezelőtt, igen t. képviselőtársunk, a mostam vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, mintáz akkori Sennyey-pártnak tagja, egy nagyfontosságú szép beszédet tartott az appropriácziónál. Tulaj donképen mi is az az appropriáczió ? Mindnyájan tudjuk, hogy az appropriáczió angol intézmény, csakhogy Ángolországban, az angol parlamentb?n, az appropriáczió más jelleggel bir, mint a kontinensen. Az angol parlamentben az appropriáczió nem egyéb, mint a budget egyes tételeinek összesitése. Az angol parlamentben az appropriáczió az, a mint az angolok hivják : vote, tehát a votek összesitése, de Angolországban az appropriáczió soha nem lehet tárgya a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kifejezésének. Másképen van ez a kontinensen. A kontinensen az appropriáczió nemcsak hogy bizalmi kérdés, hanem több is. Lehet jóváhagyni a budgetnek egyes tételeit, lehet engedélyezni a kiadásokat és a fedezetet, lehet bizalommal viseltetni egy kormány iránt az ügyek helyes vezetésével, de ha jön egy kormány, a melynek politikája nem helyes, az megbukik annak daczára is, hogy a budgetet helyesen állitotta össze. E tekintetben örök igazság az, a mit egy franczia pénzügyi miniszter mondott: »Faites-moi de la bonne politique, et je vous ferai de bonnes finances.« Mi az a helyes, vagy helytelen politika ? Egy független és önálló államban az, hogy képes vezetni a külpolitikát. Ámde kérdem, vájjon Magyarország képes-e a külpolitikát vezetni ? Ezt kereken tagadom. (Mozgás.) Akkor is, a mikor külügyminiszter egy magyar államférfi volt, sem birt ez tiszta magyar külpolitikát inaugurálni, hanem vezetett — és erre kénytelen volt — osztrák külpolitikát vezetni. Boldogult gróf Andrássy Gyula azt hitte, hogy mint külügyminiszter képes lesz magyar politikát csinálni, pedig ebben csalódott; csalódott Bosznia és Herczegovina okkupácziójára nézve is. Előttem szóló Hoffmann képviselő ur felmentett engem az alól, hogy bizonyítsam, hogy BoszniaHerczegovinában a magyar politika nem érvényesül. Nem lehet Boszniáról és Herczegovináról ugy beszélni, mintha itt volna már az annexió ; hisz azt mindenkor szem előtt kell tartani, hogy ez csakis okkupáczió, mert csakis erre adtak mandátumot a nagyhatalmak Ausztria-Magyarországnak. Ámde erre a térre nem szándékozom kiterjeszkedni, mert ha Boszniáról és Herczegovináról akarnék beszélni, akkor beszédem nagyon hosszura nyúlna, Beszéltem én erről már ezelőtt huszonnyolcz évvel, beszéltem az ottani agrárkérdésről, ősszehasonlitottam az ottani viszonyokat a magyar úrbéri viszonyokkal, stb. Ez azonban nem tartozik mai beszédem keretébe. Magyarország nem képes külpolitika, de igenis teljesen képes a belpolitika vezetésére. A belpolitika is nagyon fontos, mert az is nagy hatással van. E tekintetben is áll az, hogy »faites-moi de la bonne politique, et je vous ferai de bonnes fmances.«