Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

93. országos ülés 1907 január 19-én, szombaton. n képviselőház helyeslésével cselekedtem, midőn a büntetésnek a magánzárkával való kezelését a javítóintézetekben eltöröltem. (Igaz! Ugy van!) Én csak annyiban tartottam fenn, a mennyiben fegyelmi okokból arra szükség van, hogy akkor megfelelő értelemben és orvosi vizsgálat alapján foganatosittassék. (Helyeslés.) A javítóintézetekről szólva azonban még nem búcsúzhatom el ezen tételtől. A helyzet ugy van, hogy a múlt törvényhozás rendkívül mostoha volt ezen nagyfontosságú társadalmi instituczióval szemben. A dolog ugy áll, hogy az 1878. évi büntetőtörvénykönyv épen felismerve a büntetéseknek és különösen a pénzbüntetéseknek rendeltetését, ugy érvelt és ugy okoskodott, hogy a mit a bűntettesek pénzben mint büntetést fizetni tartoznak, az fordíttassák arra, hogy javulhassanak meg, és hasonló társaik is munkával a társadalom számára visszaadhatok legyenek. Az úgynevezett büntetéspénzek országos alapjának tehát, a mely a költségvetésnek egyik tételet képezi, az lett volna a tulajdonképeni rendeltetése, hogy abból javítóintézetek létesíttessenek. A későbbi törvények is fent ártották ezt az institucziót. De mit taj>asztahmk ma? A legutóbbi időkben a büntetéspénzek országos alapja egyszerűen konfiskáltatott a költségvetés javára, és lett belőle országos vagyon, építettek belőle gyűjtőfogházat, törvényszéket, építettek belőle állami épületeket, úgyhogy most, mikor én a büntetéspénzek országos alapját kerestem, hogy legalább egy javítóintézetet próbáljak belőle létesíteni, arról győződtem meg, hogy a büntetéspénzek országos alapja áll egy kétmillió koronás deficzitből, áll egy kölcsönből, a melynek kamatait sem fizették meg már évek óta, és a melynek a visszafizetési módozatai sincsenek megállajfitva. (Mozgás.) Mi történt a büntetéspénzek országos alapjával legutóbb? Kelemen Samu : A Bacchus-pinczében kiosztották. (Derültség.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: A Szélikormány alatt keletkezett törvény alapján a közigazgatási büntetéspénzek egyszerűen mint filantrópikus intézmény kezeletnek. Bevétetett a törvénybe, hogy e büntetéspénzek, a melyek eddig erre az alapra fordíttattak, ezentúl felerészben adassanak a községeknek, felerészüknek pedig egy harmadrésze az igazságügyminisztériumnak, harmadrésze a kereskedelemügyi minisztériumnak adassék, harmadrésze pedig a földmivelésügyi minisztériumnak adassék Ugy, hogy a büntetó'törvénykönyv ezen egyik legnemesebb intencziója egyszerűen nevetség tárgyává tétetik. Ilyformán a büntetóspénzek országos alapja ma a maga rendeltetésének egyáltalán nem felel meg. Azért foglalkoztattam a t, házat ezzel a kérdéssel, mert tiszteletteljesen kérni fogom a t. házat, hogy abban támogasson, hogy a büntetéspénzek országos alapja visszakapja eredeti rendeltetését, különben az igazságügyi kormány a maga feladatának e területen megfelelni képtelen. B,á kell térnem a felügyeleti jog körében a törvényhozási kérdésekkel kapcsolatosan a Curiára. Ha én azt mondom, hogy a Curiánál siralmasállapotok vannak, nem mondok ujat. Méltóztatnak tudni, hogy a m. kir. Ourián, a magyar igazságszolgáltatásnak nem valami nagy dicsőségére, a legközelebbi múltban két évig tartó perek fordultak meg, és még ma is bizony másfél éves jjereket referálnak. Az itt levő hivatalos kimutatás szerint ma is 10.000-et meghaladó "restancziák vannak, a melyeknek gyorsan való eltüntetéséről bizony kötelességem gondoskodni. Meg is teszem. A ki közelebbről érdeklődik a részletek iránt, annak rendelkezésére fogom bocsátani az itt levő hivatalos kimutatásokat. Talán méltóztassanak megengedni, hogy most a részletezéstől elállják, (Helyeslés.) nagyon hosszura terjedne. De foglalkoztam én ezen hátralékoknak okaival is. Bn arról győződtem meg, hogy a nagy hátralékoknak sokféle oka van. Az első ok kétségtelenül az, hogy létező alaki jogunk, a perrendtartások, és pedig ugy a bűnvádi, mint a polgári perrendtartás, azoknak jogorvoslati rendszere, egyszerűen tarthatatlan volt. (Igaz! Ugy van!) A jogorvoslatoknak légiója perhuzásra alkalmas valóságos pergyártás, hogy szinte csoda, hogy bíróságaink jobban el nem merülnek a restancziában. Miután ezt az okot diagnosztizáljuk, kötelességemnek ismertem törvényjavaslatot benyújtani, a mely a t. képviselőház asztalára már le van téve, a melynek czólja, hogy ezen büntető- és polgári perrendtartásnak azon intézkedései, melyek feleslegesek és lehetővé teszik, hogy a Guria restancziába kerüljön, elimináltassanak és helyesebb intézkedéssel pótoltassanak. így felemlítem ezen törvényjavaslatból azt, hogy a válóperek tekintetében eddig az volt a nizus, hogy minden válóper ipso facto hivatalból terjesztetett fel a Curiához, ott is, a hol annak abszolúte semmiféle értelme és alapja nem volt. A jövőben a válóperek csak felebbezés folytán fognak a Curiához kerülni. (Helyeslés.) Mert ott. a hol kölcsönös megegyezéssel, mondjuk a jogosulatlan elhagyásnak megállapított indoka alapján mondták ki a válást, a hol a felek mindent elkövetnek arra, hogy a bírónak még oka se legyen belekapaszkodni, hogy ott a Ouriát egy expedicziós hatósággá tegyük, erre abszolúte szükség nincs. (Igaz! Ugy van!) Másrészt ott, hol jogkérdések merülnek fel, a hol ellentétes érdekekről van szó, a félnek felebbezése folytán felkerül az ügy a Curiához. Hasonlókép áll az eset a halottá nyilvánításoknál is. Egyről azonban gondoskodik ez a törvény-