Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-99
178 99. országos ülés 1907 január 29-én, kedden. 2—300.000 frtot a gimnáziumok fentartására, Mikor a kikindai kerület — nemcsak Kikinda, hanem a többi falvak is — bekebeleztetett Torontál megyébe, ez az alap is átment Torontál vármegyébe; illetőleg a magyar államkincstárhoz, épen agy mint a Latzkovich-féle szerb alapítvány. Mostanában ugy Zomborban mint Kikindán nyoma sincs annak, hogy ott valami szerb gimnázium volna, mert ott az egyes tantárgyak csak magyar nyelven taníttatnak, egyedül r & hittant adja elő szerb nyelven az illető pap. És mi történt ? Megtörtént az, a mi azóta, mióta a magyar alkotmány helyreállíttatott, sohasem történt meg, hogy t. i. egy kormány követelte volna, hogy a hittan — ép ugy a mint az Pozenben történik, a hol németül adatik elő — magyar nyelven taníttassák. A közoktatásügyi miniszter ur egy rendeletet bocsátott ki, melyben az áll, hogy a papnak, a ki a hittant előadja, van az államtól bizonyos csekély szubvencziója, és azt mondotta a miniszter ur, hogy visszavonom ezt a csekély szubvencziót, ha a hittant nem tanítják magyarul. (Zaj.) Ez valami borzasztó. Mit tett az a jjap? Nem tudott egyebet tenni, mint hogy a szentszékhez tette át az egész ügyet. A közoktatásügyi miniszter urnak van már konfliktusa a legfőbb szerb iskolai tanácscsal a zombori preparandiára nézve. Azt mondta a t. belügyminiszter ur, hogy a magyarság szimpátiával viseltetik a Balkánfélszigeten lévő népek iránt. Ennek nyoma is volt azon manifesztácziókkal, a melyek tavaszszal Belgrádban történtek. De kérdem én, hogy viseltessenek ezek a néjDek Magyarország és a magyar faj iránt szimpátiával, hogyha itten Magyarországon megtörténhetik az, hog.y a közoktatásügyi miniszter ur elrendeli, hogy a zombori preparandián a bizonyítványban nem szabad állni: szerb, Kikindán pedig még a vallástant sem szabad szerb nyelven tanítani. A zombori preparandia, t. képviselőház, már száz éve fennáll, de még eddig nem akadt kormány, a mely ezt követelte volna. Ez a kormány az első, a mely ezzel a követeléssel előáll. Azt is mondotta a t. belügyminiszter ur, hogy az ő édesatyjának az érdeme, hogy a Balkán-félsziget népei, hogy Románia, hogy Szerbia királysággá lett. Mikor ezt hallottam, közbeszóltam, hogy annak a körülménynek, hogy Andrássy külügyminiszter volt, köszönhetik a szerbek Bosznia és Herczegovina okkupáczióját. Ha tehát Szerbiával jó barátságban akarunk lenni, akkor első dolgunk volna Bosznia és Herczegovina evakuácziója. Mert a mig ez az okkupáczió tart, addig szimpátiát nem kelthetünk! A t. belügyminiszter ur erre a közbeszólásomra azt mondta, hogy Bosznia okkupácziója nekünk érdekünk. T. képviselőtársam Madar-ász József nagyon jól tudja, hogy micsoda érzelmekkel viseltetett annak idején a magyarság, különösen a fajmagyarság Bosznia okkupácziója iránt. Egy óriási áramlat volt, a mely azt mondta, hogy nem kell nekünk Bosznia. És vájjon Magyarországnak van-e valami hasznára Bosznia és Herczegovina? Semmi hasznunkra nincs, csak pénzünkbe kerül. Tehát nem áll az, a mit a t. belügyminiszter ur mondott, hogy Magyarország elősegítette a balkán népek felszabadulását, és hogy mi e tekintetben magyar politikát követünk. Nem magyar politika ez t. képviselőház, hanem osztrák. Hivatkozom e tekintetben Hoffmann t, képviselőtársam előadására, a mely megvilágította az állapotokat, hogy Magyarországnak semmiféle befolyása sincs és nem is lehet Boszniában, mert az ott követett politika teljesen osztrák. Tökéletesen osztrák érdekek dominálnak ott. Ha én a delegáczióban volnék, tüzetesen tudnék erről a dologról beszélni. Én voltam Boszniában, tanulmányokat csináltam ott és tudom, hogy milyen állapotok vannak ott. Nem képzeli Európa, hogy milyenek ott a viszonyok. És ezt tűri Magyarország, tűri a magyar faj, s ezáltal csak antipátiát kelt maga ellen. És mi volt az oka, t. ház, annak, hogy a magyar faj annak idején mégis beleegyezett az okkupáczióba ? (Felkiáltások balfelül: Nem mindenki egyezett bele!) Nem mondom a szélsőbaloldal, a valódi kuruezok. Egy hang (a baloldalon) : Széll Kálmán sem egyezett bele! Polit Mihály: Daczára annak, hogy a magyar faj, a magyar nép, a magyar nemzet tiltakozott az okkupáczió ellen, Tisza Kálmán azt mondotta, hogy az okkupáczió azért helyes és szükséges, mert a szláv hidrának a fejét összezúzta. Akkor a képviselőház helyeselte ezt; azóta 28 év eltelt és láthatjuk, hogy vált be ez a jóslat, A mint mondottam, Magyarországnak semmi befolyása nem lehet a külpolitikára. Bizonyítéka ennek az, hogy 28 esztendő óta magyar államférfiú, magyar ember nem lehet külügyminiszter, mert ezt az osztrák politika nem tűri. Tudjuk, t. ház, Golubowszky bukását. Magyarországon az volt az áramlat, hogy Goluhowszky nem kell, és daczára annak a t. miniszterelnök ur még a nyáron, mikor Szerbiára nézve interpelláltam, megvédte őt és meg akarta védeni Goluhowszkyt. De nem lehetett, mert Magyarország közvéleménye olyan volt, hogy neki többé maradnia nem lehetett. Akkor lehetett remélni, hogy talán magyar ember lesz a külügyminiszter, de nem lett. Aehrenthalt nevezték ki külügyminiszternek, épen azt, aki Péterváron volt nagykövet, és igy képviselte a hivatalos osztrák külügyi politikát, mert mainapság Ausztria-Magyarország Oroszországgal bizonyos egyetértésben van a maczedóniai kérdést illetőleg. De ezt nem akarom tovább fejtegetni.
