Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-78
78. országos ülés 1906 d SimkÓ József: Én azonban csak azt akarom kiemelni, hogy voltaképen oktatásunk legfőbb baja az egyetemi élet szomorú állapotában leledzik. Az egyetemen nemcsak szakembereket kell képezni különböző életpályák számára, hanem az eg} , 'etemnek tudósokat is kell teremtenie. Az egyetemi tanárnak az az igazi büszkesége, hogy a mint mondani szokták, szukreszczencziát nevel magának, vagyis olyan tudósokat, a kik önállóan müvelik tovább azt a tudományt, melyet nekik előadott, s a kik sokszor még mesterüket is elhomályosítják. A mi téves közfelfogásunk szerint azonban az egyetemi tanárság hivatal, a mely bizonyos fizetési fokozattal jár, sőt a múltban nem egy esetben jogczimet adott a politikai felkapaszkodásra is. Az egyetemi tanár nálunk — tisztelet a kivételeknek— inkább fél az igazi tehetségtől, a nagyképzettségü emberektől, úgyannyira, hogy jeleseink közül nem egy ez oknál fogva kerül ki a külföldre, mig idehaza jajgatunk azon, hogy a harmadik egyetem felállítására nincsen elég szakemberünk. Csak legyen meg egyszer az a harmadik egyetem, akkor a most mellőzött kitűnőségeink igazi hatáskört nyernek. Remélem, hogy ez esetben nem a »végzett tudósok«, a mint azt Rákosi Jenő szellemesen jegyezte meg, nyernének elhelyezést az uj egyetemen. T. ház ! Felemlítem még a budapesti egyetem bölcsészeti karán uralkodó visszásságokat is. Itt ugyanis a legkülönbözőbb irányú elemek, természettudósok és humanisták működnek együtt. Nyelvészeink döntenek természettudományi és matematikai szakértelmet követelő kérdésekben és természettudósok döntik el szótöbbséggel a legéletbevágóbb irodalmi, esztétikai és művészeti kérdéseket. Ha ezen a súlyos bajon alaposan akarunk segiteni, akkor valóságos császármetszésre van szükség. Gaal GasztOn : Királymetszésre ! SimkÓ József: A bölcsészeti karon a természettudományi és bölcsészeti fakultást kell egymástól elválasztani, a mint ez a kolozsvári egyetemen nagyon üdvösen megtörtént. Intézményeink között az »Országos Középiskolai Tanáregyesületről és a »Magyar Tudományos Akadémiá«-ról el nem mulaszthatom, hogy meg ne emlékezzem. Az »Országos Középiskolai Tanáregyesületéről azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nem érdemli meg az állam segítségét, mert az nem más, mint bizonyos .politikai kapaszkodók pedagógiai alapzata. A hét nappal ezelőtt lemondott elnöke: Beöthy Zsolt 13 éven keresztül minden alkalmat megragadott arra, hogy a régi politikai rendszert támogassa. Hivatalos szónoklataiban elitélte a nemzeti törekvéseket. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Magánérintkezésében ócsárolta a nemzet igaz vezéreit, a jelenlegi kormány érdemdús tagjait. Az egyesület vezetősége még most is az ő személyes híveinek tábora, a kik közül nem egy vállalkozott a darabontok készséges eszközeiül. Velük ugyanegy húron pendül dr. Demeczky Mihály a Ferencz József-intézet kormányzója, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) a kiről, azt KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. V. KÖTET. 'zembcr lk-én, pénteken. 65 hiszem, mindannyian tudjuk, hogy a darabontkormány elnökének programmbeszéde alkalmával mint hallgató az első szerepkört ő töltötte be. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon,: A császári őrnagy!) A »Magyar Tudományos Akadémiádról is megemlékezve, jó lélekkel csak ugyanazt mondhatom, a mit a középiskolai tanáregyesületről mondtam. Ez sem érdemes az állam segélyére. Hogyan is képzelhető,hogy eredeti és tiszteletünkre és pártolásunkra érdemes hivatását betöltse az az Akadémia, a melynek elnöki székében ma gr. Andrássy Gyula mellőzésével Berzeviczy Albert, a volt szabadelvüpárt korifeusa ül. . . Egy hang a szélsőbaloldalon : Akkor miniszter volt, a mikor megválasztották ! SimkÓ József: ...s a melynek belső életét Heinrich Gusztáv irányithatja. Maga ez a tény elegendő annak igazolására, hogy a >>Magyar Tudományos Akadémia« erkölcsi és tudományos színvonala erősen sülyed a zéruspont felé. A főtitkár úrról, ugyanis ország-világ tudja, a külföldi és belföldi szemlék, hírlapok és könyvek hirdetik, hogy nálánál serényebben irodalmi szarka nem igen élt, mert majdnem minden könyve után a leleplezések és plágiumvádak egész sorozata következett, a melyeknek egyetlenegy sorát sem czáfolta meg. Végezetül reátérek a »Társadalonitudományi Társaság«-ra, (Halljuk !) illetve azon társadalomtudomány szellemére, a mely ott uralkodik. Ez a szeilem legerősebb kifejezője annak a gyökeres romlásnak, a melyet a nemzeti szellem a közelmúlt politikai rendszer befolyása alatt szenvedett. A mi társadalomtudósaink, bárha a világpolgárság kétes fényében tündökölnek, a külföld előtt semmit sem számítanak és ez egészen természetes, mert csak azt vihetik a külföld elé, a mit Marx történelmi materializmusából és Spencer szocziológiájából kiollóztak, kiböngésztek és félreértettek. Az a nevezetes a dologban, hogy a midőn a Spencerízmus a külföldön már lejárófélben van, akkor ők kezdik azt felfedezni és a legkonfuzusabb alakban a magyar ifjúságba betölcsérezni. A külföldi tudomány levetett ócska ruhájában ékeskednek itthon ez újszerű tudósok, a kik dobálóznak a természettudományi szólamokkal, holott egyikük sem ment keresztül a természettudományok iskoláján. De hiszen erre nincs is szükségük, mert hiszen ők a látszatkeltés emberei, a tudományos szinü demagógia nagyképű mesterei. Felvilágosodást tőlük ugyan nem várhatunk ; a magyar tudományt az európai tudományosság áramlataiba beiktatni az ilyen demagógok nem képesek. De hiszen nem is ez a czéljuk. A szocziológus köpenyeget ők csak a magyar nemzet megrontására akarják felhasználni. A tudomány nekik csak arra való, hogy a magyar nemzeti államot létének gyökereiben megtámadják, hogy sarkaiból kiforgassák azáltal, hogy már az ifjúság lelkébe becsöpögtetik a hazafias érzésnek kigunyolását, a nemzeti gondolatnak mint semmire valónak odaállitását, A nemzeti eszmét ugy tüntetik fel, mint hogyha az a mii9
