Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

48 78. országos ülés 1906 deczember Ik-én, pénteken. sajátságos kultúrtörténeti jelensége az elmúlt századoknak, hogy bár elismerték mindenkor, hogy a tanítók népnevelő munkát teljesítenek a nemzetek kultúrtörténetében, mégis hagyták a tanítókat évszázadok óta nyomorogni. Hiszen Luther már 1530-ban mondta : »Einen guten Lehrer und Magister kann man mit keinem G-elde bezahlen.« Egy jó tanítót semmi pénzzel sem lehet eléggé megfizetni. Jókai mondta : Magyarországot újra kell meghódítani, és ez a feladat a tanítókra van bízva.« Sajátságos dolog, hogy mégis hagyták az államok a tanítókat nyomorogni, nem vették figyelembe azt, hogy az állam nemcsak a tanításnál veszi elő a tanítónak az erejét, hanem az iskolán kivül is. Hiszen úgyszólván nincs egy faluban a nép szellemi és gazdasági életének olyan tényezője, a melyhez ne vennék igénybe a tanítónak kezdeményező, szervező, fejlesztő erejét. Ha figyelembe veszszük azt, hogy egy tanítónak a tanitóképezdében 22 tárgyból kell képesítőt tennie, hogy elvárják tőle, hogy jó zongorista, orgonista, énekes, festő, méhész, gazdász. szocziálpolitikus, művelt ember és tetejében jó tanító legyen és mindezt azért a koldusfizetésért, azt hiszem, hogy ha az elismerést a képviselőház a tanítóságnak megadja, mert hiszen tanítóságunk, különösen az ujabb generáczió, de a régi is minden tekintetben megállja a külföldi tanítósággal a versenyt, akkor méltán elmondhatjuk, hogy ezt a rendezést végleges rendezésnek elfogadni nem lehet. Az, a mit a tanítók kívánnak, teljesen jogos és az, a mit az ő egyesületük elhatározott, teljesen megálló, sőt bátor vagyok hivatkozni a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tegnapi beszédére, hogy a tanitói fizetések rendezésénél az az alapelv 'kell hogy érvényesüljön, hogy azt, a mit az állam hasonló kvalifikációval biró más tisztviselőinek ad, azt kell hogy nekik is „megadja. Ha így fogjuk fel a dolgot, akkor az állami tanítót kell hogy állami tisztviselőnek fogjuk fel, a minek egyes koroUáriuma, hogy nem lehet kitérni az alól, hogy a tanítói fizetést a XI. és X. rangosztályba felvegyük. Lehetetlen ezt tőlük megtagadni, hiszen ez tökéletesen jogos és kell hogy a törvényhozás egyszer már ne részletáldozatokra, hanem tömegáldozatra szánja rá magát a tanítóság érdekében, mert ha telik mindenre, lehetetlenség, hogy ne tartsuk elsőrendű közszükségletnek azt az áldozatot, a mit a kultúrának hozunk. Hiszen most netto-budgetünknek 10%-át sem szánjuk rá kulturális czélokra, mert körülbelül 677, egészen 700 miihóra veszszük fel nettó - budgettünket, és 67—70 millió az, a mit kulturális czélra szánunk. Tehát még 10% sem. Már pedig talán mégis elvárhatjuk egy kulturális államban azt, hogyha nem is szánunk kulturális létünkre annyit, mint a hadseregre, legalább annyit szánjunk reá, a mennyit anyagi létünkre, mert nem elsőrendűbb az anyagi léte egy államnak, mint kulturális léte, kulturális exisztencziája és fejlődése. Ha egészen megelégedett tanítóságunk lesz, egy egész hadsereget fogunk kapni, a mely teljesíteni fogja e sok nyelvű nemzet összeforrasztásának nagy kulturális misszióját és akkor lehet igazán megalkotni a tiszta nemzeti magyar kultúrát. (Igaz ! Ugy van !) De végezve a tanítóság ügyével oly értelemben, hogy ez a rendezés véglegesnek nem monható, azt a kérdést vagyok bátor a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tegnapi beszéde kapcsán intézni, vájjon honnan fogja a korpótlékokat számítani, mert a korpótlékoknál méltóztatott megmondani azok összegét, de nem vagyok tájékozva két irányban, vájjon a korpótlékok számítása egyenlő elvek szerint fog-e történni az állami és a felekezeti tanítókra nézve és milyen időponttól fognak számíttatni. (Felkiáltások a közéfen : Megmondta!) Akkor nem folytatom. T. ház ! Vagyok bátor utalni arra, hogy népoktatásunknak egy óriási hibája az, hogy népiskoláink nem teljesek, hanem csonkák. Városokban egyáltalában nem talál az ember vagy a legnagyobb ritkaság esetében talál olyan népiskolát, melynél az V. és a VI. osztály megvolna, másutt, a hol megvan az V. és a VI. osztály, az csak névleges és alig jár valaki az V. és a VI. osztályba. A nép ugy fogja fel ezt, hogy miután az V. és VI. osztály semmiféle előnynyel nem jár, ennélfogva a IV. osztály után arra igyekszik, hogy fiát az iskolából kivegye. En azt hiszem, hogy az ötödik és hatodik osztályt ugy lehetne megkedveltetni a néppel, ha bizonyos kedvezményt kapna az, a ki a teljes népiskolát elvégzi. Hiszen felvetődött az az eszme, és nem is rossz eszme, hogy ha megadatnék az a következmény, hogy a ki a teljes népiskolát elvégzi, az a katonaságnál kevesebb szolgálati időt teljesítsen, a ki a hét osztályú teljes polgári iskolát elvégzi, megkapja az önkéntességi jogot. A katonaság azzal indokolhatná a kisebb szolgálati időt, hogy sokkal műveltebb embereket fog kapni, a mi természetesen a kiképzés idejét is rövidebbre kell, hogy szabja, mert könnyebben fog tudni egy ilyen embert kiképezni. De mielőtt a népiskola kérdéséről elmennék, lehetetlen, hogy meg ne említsem azt a nagy elvet, a mely a függetlenségi pártnak évtizedes tradicziój a, a mely minden nemzeti kultúrpolitikának kell, hogy végső ideálját képezze : nevezetesen a kötelező népoktatásnak ingyenességét és különösen államosítását. (Helyeslés balfelőí.) Ha most nem vagyunk is abban a helyzetben, hogy a népiskolákat államosítsuk, nem ejthetjük el a kultúrpolitikának azt az alapgondolatát, hogy minden népoktatás nemzeti, állami feladat. Ha most a pénzügyi viszonyok miatt nem vagyunk ebben a helyzetben, lehetetlenség, hogy elejtsük ezt a nagy elvet, mert hiszen, ha a pénzügyi egyensúly megengedi, hogy államosítsunk, oda kell fordulnunk a hazafias felekezetekhez, hogy ezek engedjenek az ő féltékenységükből, mert hiszen csak indokolatlan féltékenység az, mely a