Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

91. országos ülés 1907 január 17-én, csütörtökön. 371 kiment és itten is már a népiskolákban nem egészen hazafias irányban nevelt honpolgárok hazajönnek, a bányai ágostai egyházi kerületi püspöknek természetesen magyar nyelven kiadott rendeletét nem akarják meghallgatni és a tiszteletes urnak azt mondják, hogy eddig jó volt, hogy magyarul olvasta fel nekünk a püspök rendeleteit, de jövőben tessék nekünk németül felolvasni, mert nem kivánjuk, hogy nekünk magyarul beszéljenek. Baloghy Ernő: Hol volt ez, kérem ? B. Bánffy Dezső: Ez tény. Egy egyházközségben, nem tartozom elmondani, hogy melyikben, majd négyszemközt elmondom. Veres József: Megtörtént ez másutt is. (Ugy van !) B. Bánffy Dezső: Ha megtörtént másutt is, akkor nekem van igazam, mikor azt mondom, hogy ha itt a népiskolában hazafias magyar nemzeti szellemet nem tudunk a gyermekbe oltani és ha alkalmat adunk arra, hogy a munkás az alldeutsch befolyás hatása alatt jöjjön munkája végeztével haza, a hazafias alap hiányában, akkor nem hiszem, hogy hiba lenne, ha azt mondom, hogy ezen az állapoton változtatni kell! (Igaz! ügy van!) Változtatni akar a miniszter ur is, de én attól tartok, hogy nem lesz elég eredménye, mert én szerintem állami népoktatás nélkül tényleges sikereket nem érhetünk el. T. ház! Ez álláspontom igazolást nyer a Halász-féle könyvben is, a hol megtalálom azt, hogy >;a nem magyar tanitásu 3371 felekezeti iskolában a magyar állami érdekeknek megfelelő, hazafias és a közéletre kiható nevelést nem lehet biztositani.« Hát ha nem lehet biztosítani, akkor türhetjük-e ez állapotokat tovább, nézhetjük-e azt, hogy nagy áldozatok mellett, a melyeket részben a felekezetek hoznak, részben az állam hoz és még nagyobbakat akar hozni, neveljünk az államnak ellenségeket, a mint azt a vallás- és közoktatásügyi miniszter mondotta annak idején, mikor 1893-ban a néptanítók fizetésének kiegészítéséről szóló törvénytervezetet tárgyalták ? Tegyük fel, hogy nem mind ellenségünk ki nem beszéli a magyar nyelvet. Elfogadom, hogy nem mind ellenség, de azt nem fogadom el, hogy a magyar nemzeti állam kiérátésének érdekeit mozdítja elő akkor, a mikor magyarul megtanulni nem akar. A t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tegnap igen helyesen és érdekesen fejtegette a feltétlen jogosságát annak — talán ő, talán más, azt hiszem, a t. miniszter ur, — hogy mi követeljük, hogy a magyar nyelvet a magyar állam minden polgára megtanulja, ha egyébért nem, azért, hogy érintkezési nyelv legyen a különböző anyanyelvű honpolgárok között, másfelől pedig azért, hogy minden állampolgára ennek a hazának eredeti anyanyelvétől eltekintve az állami közéletnek bármely fokán érvényesülhessen. De ha mi ezt helyesnek tartjuk, kell, hogy követeljük, hogy azt eredménynyel megcsináljuk; s mindaz, a ki ennek útját állja, mindaz, a ki ennek a törekvésnek helyes és jogos voltát nem ismeri el, az nem igaz híve a magyar nemzeti állam érdekeinek, s ha nem igazi hive a magyar nemzeti állam kiépítése érdekeinek, akkor ne kívánja azt, hogy elismerjük, hogy az állam érdekeinek szolgálatában áll. (Igaz! Ugy van!) Különben nem egészen uj kérdés ez, mert hiszen a népoktatás államosításának kérdésével a t. ház már régebben foglalkozott, foglalkozott még az én miniszterelnökségem idejében, mikor Csanád vármegye közigazgatási bizottságának felterjesztése, illetőleg ezzel kapcsolatos több felirat alapján a képviselőház 1896. január hó 25-én tárgyalt. A kérvény, hogy röviden szóljak tartalmáról, azt mondja, hogy utasittassék a kormány, hogy intézkedéseket tegyen az állami népoktatás behozatala érdekéből. A kérvényi bizottság, a melynek előadója dr. Szász Károly volt, tárgyalta a kérvényt és az előadónak javaslata így szólt (olvassa) : »A kérvények adassanak ki tanulmányozás czéljából a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.« Ezzel a tanulmányozás czéljából való kiadást tartalmazó javaslattal szemben gr. Batthyány Tivadar, a ki akkor gondolom nem tartozott a függetlenségi párthoz, mint most, nem tartozott a szabadelvű párthoz, mint az előtt, hanem talán egy kivált Szapáry-csoporthoz tartozott, azt indítványozta, hogy egyszerűen tétessenek a kérvények le a képviselőház irattárába. Ezzel szemben Polónyi Géza képviselő ur, a ki most Magyarország igazságügyminisztere, azt indítványozta : »A kérvények azzal adatnak ki a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy a felekezeti oktatásnak megszüntetése és az állami oktatásnak életbeléptetése iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé.« Ez volt a függetlenségi párt nevében a kérvényi bizottság előadójával szemben beadott indítvány, a mely a kormányt utasíttatni kívánta, hogy a felekezeti oktatásnak megszüntetése és az állami oktatásnak életbe léptetése iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Ezzel szemben a kérvényi bizottság csak tanulmányozás czéljából akarta kiadni a kormánynak ; míg gr. Batthyány Tivadar javaslata értelmében egyszerűen irattárba lettek volna a kérvények helyezendők. Szász Károly előadói javaslata fogadtatott el, s a kérvények kiadattak tanulmányozás czéljából a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Én, t. ház, akkor is az állami népoktatás elvének alapján állottam, és talán pártpolitikai, taktikai tekintetek korlátoztak abban, hogy elfogadjam Polónyi Géza indítványát, melyet a függetlenségi párt nevében adott be. Azóta azonban tanulmányoztam a kérdést, ugy, a mint a képviselőház a kormányt arra utasította, és tanulmányaim rendjén arról győződtem meg, hogy ha a nemzeti államot kiépíteni akarjuk, akkor föltétlenül népoktatásunk államosítására van szükségünk, a nép nevelésének, a nép szellemének, tudásának képzésére az állam kell, hogy a maga kezébe vegye a vezetést. Maniu Gyula: Oda jutunk, a hol Francziaországban vannak ! 47*