Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-91

3?ö 91. országos ülés 19ü7 január 17-én, csütörtökön. Lehet-e azt elképzelni, hogy ez megtörtén­hessék egy rendben, erélylyel eljáró végrehajtás mellett ? Ez lehetetlen. A törvény már 1879 óta áll fenn, tehát már közel 30 esztendeje és ennek daczára ma még ott állunk, hogy a nem magyar anyanyelvű iskoláknak (Zaj.) . . . Elnök : Csendet kérek ! B. Bánffy Dezső: . . . több mint felében az állam hivatalos nyelve nem tanittatik eredmény­nyel és nem tanittatik még olyan felekezeti iskolák­ban sem, a mely felekezeti iskolák egyházi főható­ságai a nemzetiségi irányzattal egyáltalában nem vádolhatók. Az ellenőrzésben, a rendszerben van a hiba. Ezen a rendszeren változtatnunk kell; vál­toztatnunk pedig csak akként lehet, ha a népokta­tást államositjuk. (Helyeslések jobbfelöl.) T. ház ! A miniszter ur tervezete, a melyet ismertetett és a melyet majd egy törvényjavaslat formájában fogunk részletesen tárgyalni, a jelen­legi helyzettel szemben bizonyos javitásokat helyez kilátásba. Én azonban tapasztalataim rendjén a végrehajtás eredményében nem bizván és külön­ben is elvileg az állami népoktatás behozatalának feltétlen szükségességét érezvén, azt tartom, hogy ezzel máról holnapra látszólagos eredményt elérhetünk ugyan, azonban végeredményben a nemzeti állam érdekeit nem szolgáljuk. Tudom, t. ház. hogy daczára annak, hogy talán párt is van ebben a képviselőházban, a melynek programmjában ősidőktől fogva az állami népoktatás benne van, ez a kérdés mégsem nép­szerű és e tekintetben ha nem is egyedül, de nem sokadmagammal maradok. Tudom azt is, hogy különösen a protestáns felekezetek és elsősorban a reformátusok kifogást emelnek az én álláspon­tom ellen, abból indulva ki, hogy ők mind magya­rok, iskoláik hazafiasak, ellenük kifogást tenni nem lehet. Ez tetszetősen hangzik. De nem lehet különbséget tenni e kérdésnél és nem lehet egyes felekezeteknek kivételesen messzebbmenő jogokat adni, mint a minőket általában a nemzet érdeke szempontjából adni kell. Ezeknek áldozatot kell hozni a nemzeti állam érdekében. A mint elmondottam, t. ház, nekem ez a néze­tem és mert meggyőződésem szerint lehetetlen más utón és módon a nemzeti népoktatást érvényre juttatni, mint az államosítással, ennélfogva e mellett megmaradok. De, t. ház, emlékszem és idézem is gr. Apponyi Albert mostani vallás- és közoktatásügyi miniszter ur egyik beszédének egy kis részletét. Tárgya­lás alatt állott akkor, gondolom, ha nem tévedek, a néptanítók fizetésének kiegészítése. Gr, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: 1893-ban. B. Bánffy Dezső: Azt mondotta igen helye­sen és okosan ; »Nincsen a világon állam, nincsen nemzet, a mely eltűrné azt az állapotot, de csak egy perczig is, hogy a népiskolák egy része nemcsak nem nevel neki hű állampolgárokat, hanem nyíltan nevel a hazának ellenségeket.* Ezt mondotta akkor a képviselő ; nem hiszem, hogy megtagadja ezt a mostani miniszter. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Sőt ismétlem! B. Bánffy Dezső : Sőt ismétli. De én azt gon­dolom, hogy az az ut, a melyen ezen a bajon segí­teni akar, nem fog a kivánt czélhoz vezetni és nem fogja a kérdést ugy megoldani, a hogy arra az egy­séges nemzeti államnak szüksége van. Talán fog valami javulást a helyzetben előidézni, de nem oldja meg a kérdést és épen ezért félek az ő tervé­től, mert megint csak eltoljuk a kérdést, eltoljuk a kérdés némi látszólagos javításának czime alatt a kérdés érdemben való teljes megoldása nélkül. Ezért félek én azoktól az intézkedésektől, a melyeket a tanítói fizetések kiegészítése tekinteté­ben is kilátásba helyezett, mert attól tartok, hogy megint csak az lesz, a mi volt a múltban, hogy a mint mondotta az igen t. miniszter ur, hogy mint­egy segítjük a népiskolákat, hogy állami segítség mellett a nemzeti irány ellen neveljenek. Igaz, a mint a miniszter ur mondotta, hogy bizonyos tan­tárgyaknak magyar nyelven való tanításáról gon­doskodni kíván. Ez helyes és jó. De én azt hiszem, hogy az ellenőrzés hiányában kellő sikere ennek sem lesz, és hogy ott leszünk ismét, a hol voltunk, hogy támogatást adunk a felekezeteknek és a nem­zetiségi egyházaknak is, a nélkül, hogy a nemzeti érdekeknek tennénk vele szolgálatot. Nagyon sokat akartam és szerettem volna még elmondani erről a kérdésről, de legjobb aka­ratom mellett sem vagyok abban a helyzetben, hogy tehetném, annyival is inkább, mert talán még a mai ülés folyamán egy vagy másik kérdés­hez kell, hogy behatóan hozzászóljak és azért pró­bálom a hangomat akkorra is, legalább részben, fentartani. Egy dolgot azonban még el kell mondanom, t. ház ; valamit még meg kell jegyeznem. A mai rendszer mellett, a hol némely felekezeti és nem­zetiségi iskolákban, a nemzetiségi tanítóképzők­ben nevelt tanítók képezik a gyermeket ki a tudás és a hazafiúi gondolkodás tekintetében, ott nincs és nem lesz garancziánk arra nézve, egy uj törvény­javaslat alapján sem, hogy a magyarul tanítás és a magyar nyelv tanítása mellett a hazafias érzést is be tudnák vinni. Erre szükséges, hogy már a tanítók ennek megfelelően képeztessenek ki, mert különben, a mint egy kis példából látom, a Bács­kából Németországba nyári munkára kijáró nép, a mely már a népiskolákban pán-germán irány-, ban képeztetett ki, a mikor hazajön, már telítve van alldeutsch befolyással, ugy, hogy még olyan gyufatartókat és czigarettapapirokat is czipel haza, a melyeken az alldeutsch eszmék érdekében arra tanittatik, hogy semmi körülmények közt se szűnjön meg német lenni és tekintse magát az alldeutsch befolyás alatt mintegy a szolgálatra kihelyezett előőrsnek abból a czélból, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésének gátolója legyen. Ennek aztán az lesz a következménye, a mint itt egy levélből olvasom, hogy mikor ezek a munkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom