Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

90. országos ülés 1907 január 16-án, szerdán. 357 Ellentétben .is áll b. Bánffy képviselő ur felszólalása a gr. Apponyi Albert t. miniszter ur beszédével, mert ha a miniszter ur azt mondja, hogy a legzsengébb kor a legalkalmasabb a nyelv tanítására, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és ez által a czél el van érve, mit akar tehát b. Bánffy azután -a középiskolákkal ? Azt, hogy mindenféle kulturális intézmény, a mely nem magyar, teljesen eltöröltessék és kizárassék Magyarországon? (Altalános élénk helyeslés.) Ezzel senkinek szolgálatot nem tesz, legkevésbé a hazának. T. ház! Ezeket láttam szükségesnek báró Bánffy Dezső' képviselő ur előadására czáfolatul elmondani. A magam részéről a tételt nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Elnök: Bakonyi Samu képviselő ur szavai értelmének rövid helyreigazítása czimén kért szót. Bakonyi Samu: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) félreértett szavaim értelmét kötelességem röviden helyreigazítani annak folytán, hogy Kecskeméthy István t. képviselőtársam a kolozsvári egyetemről mondott szavaimat teljesen félreértette, annak olyan értelmet tulajdonított, mintha én a kolozsvári tudomány-egyetem tanári kara irányában szemrehányást akartam volna tenni vagy pláne vádat emelni. Semmi sem állott tőlem távolabb, mint ez. Csak azzal az argumentummal szemben, hogy t. i. a harmadik egyetemet olyan helyen kell felállítani, a mely a nemzetiségi szférába is bele esik, hoztam fel azt a tényt, hogy sajnos, noha a kolozsvári egyetem még 1871-ben állíttatott fel, a magyar állameszmének az egyetem ilyen elhelyezésével nem magyarajku polgártársaink között valami nagyon nagy hóclitást tennünk nem sikerült. Bizonyítottam ezt azon sajnos tapasztalatokkal, a melyeket a t. ház kebelében^fájdalom, naprólnapra van alkalmunk tenni. Épen az jmént is elhangzott itt egy t. képviselőtársunk részéről egy ezt igazoló felszólalásIsmétlem tehát, hogy nekem a.kolozsvári egyetemnek akár tanári karával, akár szellemével szemben a legkisebb kifogásom sem volt, én csak az egyetem elhelyezése mellett felhozott érv ellen akartam sikra szállani. Ezt tartottam kötelességemnek elmondani. (Helyeslés.) Ráth Endre jegyző : Hajdú Frigyes! Hajdú Frigyes: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem volt szerencsém egész terjedelmében báró Bánffy Dezső t. képviselő urnak beszédét hallani, de már azon tény, hogy az a nemzetiségi padokon olyan ellenszenvvel találkozott, a mint azt Bredíceanu Koriolán t. •-képviselő ur kifejtette, természetessé teszi, hogy az ezeken a padokon csak szimpátiával fogadható: Bredieeann t. képviselő ur nem mondta 'meg,;, hogy miért nem megy- ki Romániába.; Hencz Károly: Mert jól jövedelmez a nemzetiségi- izgatás. ,(Tgaz! Ugy- van!) Hajdú Frigyes: Én azonban megmondom neki. Azért nem megy ki Romániába, mert nemzetiségi agitátornak lenni Magyarországon sokkal hálásabb feladat, mint Romániában. Markos Gyula: Ez nagyon jó hivatal! Hajdú Frigyes: De nem erről akarok szólni, t. képviselőház, hanem csak igen röviden a középiskolák kérdéséről. Széll Kálmán 1903. évi április hó 18-án beterjesztette a tisztviselői fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatot. Ebből a törvényjavaslatból nem lett ugyan törvény, az állami tisztviselők fizetése azonban mégis az ezen törvényjavaslatban lefektetett elvek alapján nyert rendezést. E javaslatnak az volt az előnye, hogy mielőtt megalkottatott, meghallgattattak az összes illetékes tényezők, ugy hogy a javaslat szinte hozzásimult az egyes foglalkozási ágak Sjaeczifikus érdekeihez. A javaslat az egész vonalon életbelép tettetett, pusztán a tanári kar, vagy a mint a javaslat magát kifejezi, a tanítói személyzetre vonatkozó speczifikus intézkedések nem léptek életbe ma sem. A tanári karra, illetőleg a tanítói személyzetre nézve ez a javaslat részben előnyös volt, részben azonban hátrányokat tartalmazott, így hátrányos volt első sorban azért, mert a tanári kezdő fizetést a IX. fizetési osztálynak középső fokáról az utolsó fokára szorította le és a végső fizetést is a többi állami tisztviselők fizetéséhez képest csekélyebb mértékben állapította meg. Minthogy azonban előzetesen az országos tanáregyesület meghallgattatott és minthogy ezekért a hátrányokért bizonyos előnyök is jutottak a tanári kar részére, azt mintegy kompromisszumnak tekintette a tanári, kar és nagy örömmel el is fogadta. Elfogadta pedig főleg azért, mert ez a javaslat enyhítette az 1893. évi IV. t.-cz.-ben foglalt anomáliákat. Ezek a törvényjavaslat törvénynyé nem válta folytán ma is fennálló anomáliák rendkívül veszélyeztetik az adminisztrácziónak kellő érvényesítését. T. kéjjviselőház! Ilyen anomália még ma is elsősorban az, hogy az igazgatóknak fele, ép ugy, mint a tanári karnak is fele, a VIII. fizetési osztályba van besorozva, ugy hogy a tanárokra nézve az igazgatói állásnak elnyerése nem előny. Viszont az igazgatókat a kormány nem azok közül nevezi ki, a kik erre az állásra alkalmasak és érdemesek, hanem kinevezi azt, a ; ki arra vállalkozik. Természetesen a vállalkozási kedv nem találkozik mindig az érdemmel. Az igazgatói teendőkkel ideiglenesen megbízott tanár igaz, hogy kap 400 korona pótlékot, de ezt az összeget is elveszíti, mihelyt véglegesitik. Megtörténik az is ennek folytán, t. képviselőház, hogy az igazgatók, ha véglegesitik őket,

1 hátrányosabb helyzetbe jutnak, mint a minőben-