Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

90. országos ülés 1907 január 16-án, szerdán. 341 reform tekintetében az egyes nemzetek és államok között az érintkezés esetei mindig szaporodnak, miért ne lehetne e tekintetben is a kulturállamok között egy bizonyos érintkezést, egy bizonyos megegyezést kezdeményezni? Hisz abban a bajban, a melyben mi szenvedünk, az egész európai kontinens szenved, hogy t. i. a nevelésben, különösen pedig a középfokú nevelésben a kellő egyensúly a szellemi képességek kifejtésében meg van zavarva, hogy az intellektualizmus bizonyos tultengésbe jut az emberi testi fejlődés igényeivel szemben és a mint Goldis t. képviselőtársam igen helyesen fejezte ki magát, a szakrendszer túltengése folytán áll elő a valóságos túlterheltség ; azt hiszem, -— ha szabad merész gondolatokat kifejeznem — hogy az e tekintetben való könnyítés talán ép ugy képezheti valamikor és talán nem messze időben a müveit nemzetek közötti egyetértés >és megegyezés tárgyát, a mint iparkodunk, hogy a munkástörvényhozás alapjaira nézve olyan megegyezések jöjjenek létre, amelyek a munkások kizsarolása utján űzött nemzetközi konkurrencziának elejét veszik. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Áttérve mostan a népiskolai ügyekre, én csak köszönettel vehetem, hogy felszólalt t. képviselőtársaimnak majdnem mindegyike általánosságban helyeselte azt az irányt, a melyben ezekkel az ügyekkel foglalkozom. Ha mindenekelőtt a sokat emlegetett fizetésrendezésnek kérdését újból megemlítem, teszem ezt azért, hogy azokat a képviselőtársaimat, a kik nagyon hangsúlyozták azt, hogy az, a mi mostan történik, csak ideig-óráig, a mai szűkes viszonyok között fogadható el, azonban nem tekintendő a kérdés végleges megoldásának, figyelmeztessem újból, a mint már egyszer tettem, a vitát bevezető beszédemnek azon passzusára, a hol én körülbelül ugyanezt mondottam; de egyszersmind azt is mondottam második felszólalásomban, és senki azt meg nem czáfolta, hogy az a fizetésrendezés, a melyet most tervezek, s a melyre nézve legközelebb leszek szerencsés törvényjavaslatomat a ház elé terjeszteni, nem marad el a legműveltebb nyugateurópai államoknak fizetésrendezése mögött. A mi belső békénknek, a nemzet életére oly nagy befolyást gyakorolni hivatott és tényleg gyakoroló tanitótestület benső megnyugvásának előidézésére nagyon szükséges, hogy ebben a teremben a dolognak ezt az oldalát is hangsúlyozzuk. (Helyeslés.) Mert, t. képviselőház,. nem áll. az, hogy az állami pénzügyek által teremtett szűkes viszonyok súlyát csak épen.ez a probléma érzi meg; megérezzük ezt az egész vonalon. Nem vagyunk gazdag nemzet, s addig, a mig nem vagyunk gazdag nemzet, nem élhetünk gazdag nemzet módjára, ha nem akarunk tönkremenni. (Igaz ! Ugy van !) Azon kell lennünk, azon is vagyunk, s ez a kormány •egész erejével azon lesz, hogy azon kezdeményezések utján, a melyeket gyakorolt már, s a melyeket gyakorolni fog ezentúl, siettesse azt, hogy ebből a nemzetből gazdag nemzet legyen; s ha ebből a nemzetből gazdag vagy gazdagabb nemzet lesz, akkor abban az arányban, a melyben gazdagabb nemzet lesz, ennek a megerősödött gazdagságnak jótéteményeit kell, hogy érezze párhuzamosan és arányosan minden tényező, a mely a nemzeti élet szolgálatában áll, érezzék tehát a legelsők közt azok a tényezők is, melyek a nemzeti kultúrát müvelik. (Helyeslés.) Különben, mikor kimutatom, hogy mi észszerűen az egyik költségvetésről a másikra nem irányozhatunk elő nagyobb többleteket, mint kerek összegben 20 millió koronányi többletet, rendes szükségletként, akkor nem panaszkodhatik mostoha elbánásról az a közkormányzati ág, a mely ebből a 20 millióból csupán csak fizetésrendezésnek, és pedig egy részének, a népiskolai tanitók fizetésrendezésének czimén 6 milliót vesz ki. (Igaz! Ugy van !) En nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ezen a téren megtettem azt, a mit lehetett. (Éljenzés.) Keresztülvittem azt, a mit keresztülvinni lehetett. (Éljenzés.) A mit eddig keresztülvittem és tettem, abból megnyugvást merithétnek a jövőre is azok, a kiket érdekel, addig legalább, a mig én ezen kormányzati ágnak élén fogok állani. De meg vagyok róla győződve, hogy bárki álljon ezen közkormányzati ágnak az élén, már a közvéleménynek irányítása és befolyása mellett is nem fog megfeledkezni a nemzeti kultúra szolgálatában álló ugy a magasabb fokokon — de hiszen azok már e tekintetben panaszra talán nem jogosítottak — mint a közép és alsó fokokon levő munkásokról sem. (Helyeslés.) Hellebronth Géza t. képviselőtársam ismételten felhozta, hogy nem látja be azt, miért legyen különbség az állami és nem állami, mondjuk felekezeti — mert hiszen ezek képezik a nem államiaknak legnagyobb részét — tanítóknak fizetése között. Azt mondja, hogy ugyanazt a munkát teljesitik a felekezeti tanitók, ugyanazt a feladatot végzik a felekezeti iskolák, azzal a különbséggel talán, hogy az ő általuk végzett nevelői és tanítói munkában a valláserkölcsi nevelésre nagyobb súlyt fektetnek; annak nagyobb kiterjedést adnak, a mi ő szerinte és én szerintem is, nem hátránya ennek a nevelésnek. Miért ne egyenlittessék tehát ki. miért ne legyen egyenlő a fizetésük ? Ha igy vetik fel a kérdést, t. képviselőház, azt én teljesen aláirom. En Tendkivül kívánatosnak tartom, hogy minden tanítónak, jellegkülönbség nélkül, egyenlő legyen a fizetése. De hogy az állam legyen az, a mely ezt az egyenlőséget keresztülviszi, azok között, a kik az ő alkalmazottjai és azok között, a kik nem az ő alkalmazottjai, (Helyeslés.) a kiket ő nem fizet, hanem csak segélyez : ezt már nem tartom olyan evidens követelménynek. (Élénk helyeslés.) Bocsánatot kérek, a mit e tekintetben tenni lehet, azt én megtettem, illetve megteszem az általam beadandó törvényjavaslatban, mert eddig hiába emelte volna az iskolafentartó saját jószántából az ő tanítójának fizetését arra a