Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-89

316 89. országos ülés 1907 tanulságot vonhat le a közoktatásügyi kormány feje is. Mindazonáltal, t. képviselőház, meg fogom tizedelni mondandóimat, de méltóztassanak azután ennek tulajdonítani, ha a lánozolatos összefüggés tekintetében beszédem hiányos lesz. (Halljuk ! Halljuk !) Régen várjuk. Eötvös József óta várjuk a nagy vallás- és közoktatásügyi minisztert. A szabadelvüpártnak vallás- és közoktatásügyi miniszterei ezen várakozásnak egyáltalában nem tettek eleget, a minek oka azonban nem az illető vallásés közoktatásügyi minisztereknek egyéniségében, hanem abban a légkörben, annak a légkörnek alkalmatlanságában keresendő, a mely légkör a kultúra ügyét a szabadelvüpárt uralma alatt körülvette. Más ideáloknak hódolt a szabadelvüpárt, más ideálok előtt borult le a szabadelvüpárt; sohasem értékelte eléggé azt, hogy Magyarországon a kultúra ügye az, a melynek segítségével a magyar államiság erős alapjait egyedül lehet lerakni. T. ház ! Gondviselésszerűnek tartom a Felségnek azon elhatározását, hogy épen Apponyi Albertnek juttatta ezt a legnagyobb, legnemesebb és különösen nemzeti szempontból legfontosabb tárczát. (Elénk éljenzés.) Ugy tudom, hogy a magyar közvélemény valamikor Apponyi Albertnek egy más miniszteri tárczát szánt, de szerencsésnek tartom a személyi kérdésnek ezen megoldását, szerencsésnek tartom azért, mert Apponyi Albertnek kvalitásait olyanoknak tartom, a melyek őt igazán Magyarország nagy kultuszminiszterévé tehetik, feltéve azt, hogy a szerencse nekünk ugy kedvez, hogy őt az átmeneti korszak után is megtarthatjuk és üdvözölhetjük a kultuszminiszteri székben. A szabadelvüpárt kultuszminisztereitől csupa kapkodást, csupa toldozást- toldozást, márólholnapra való segitséget nyertünk ; pedig a magyar kultúrának igazán nagy konczepcziókra van szüksége, hogy rendeltetését a magyar állam tekintetében betölthesse. Ilyen nagy konczepcziókra csak fényes elméjű államférfiak képesek, a kik elég magas látókörrel birnak arra, hogy áttekintsék a kultúra egész területét és megérteni és megérezni legyenek képesek azt, hogy az a kultúra egy organikus egész, a melynél nem szabad a részletekhez tapadni, de nem szabad egyik részt a másiknak hátrányára kedvezményben sem részesíteni, hanem párhuzamosan, összhangzólag, mint egységes organikus egészet kell fejleszteni. Igen számos, nagy probléma megoldása vár a t. kultuszminiszter úrra közoktatásügyünk területén. Megvan a maga problémája a népoktatásnak ; megvan a maga nehéz problémája a középoktatásnak, de megvan a maga nehéz, talán legnehezebb problémája a felső tudományos oktatásnak : az egyetemi oktatásnak is. Én ezekkel a problémákkal épen az előbb emiitett szempontnál fo gva nem foglalkozom, hanem igenis, engedje meg a t. kultuszminiszter ur, hogy két legnagyobb január 15-én, kedden. problémát, két legnagyobb posztulátumot, a melyekre nézve szeretném, ha ő azokat igazaknak és helyeseknek ismerné el, kiemeljek és hangsúlyozzak. (Halljuk !) Az egyik az, hogy a kultuszminiszter ur a legnagyobb szolgálatot teszi a kultúra ügyének és a nemzet ügyének akkor, hogyha a kultúra minden intézményének energiáját a magyar nemzeti eszme szolgálatába állitja, a második nagy követelmény és általános érdekű probléma pedig szerintem az, hogy a kultúra összes intézeteit, mindenekelőtt a tanintézeteket közelebb kell hozni az élethez, az élet viszonyaihoz és igényeihez és meg kell szüntetni azt az abnormis állapotot, hogy a mi tanodáink, tanintézeteink minden fokon túlterjeszkednek a való élet igényein. Ez a legfontosabb általános érdekű posztulátum, hogy az iskolákat a gyakorlati élet intézményeivé tegyük. Ebben benfoglaltatik az is, a mit egyik-másik képviselőtársam igen helyesen hangsúlyozott, hogy az iskolákat, illetőleg az iskolákban tanulókat tehermentesítsük, mert túlterhelés van, — és ez a legáltalánosabb baja a mi közoktatásügyi intézményeinknek — túlterhelés van az egész vonalon. Hellebronth Géza t. barátom meggyőzően mutatott reá arra, hogy milyen túlterhelés van a népoktatási intézetekben. Mindenki tudja, a legszakavatottabb tudósok és szakemberek folytonosan állítják és bebizonyítják, de tudjuk mi is a kik figyelemmel kisérjük a középiskolák állapotát, hogy a középiskolákban szintén megvan és pedig igen nagy fokban ez a túlterhelés és hogy ez egyik legfőbb oka annak, hogy a középiskolai oktatás olyan eredménytelen. Tapasztalatok alapján mondhatom, t. ház, hogy az egyetemre mindinkább silányabb elem kerül ezekből a modernizált középiskolákból. Egy hang (balfélöl): Tanuló vagy tanár % (Derültség.) Kmety Károly : Mondhatom, t. ház, hogy az egyetemi előadásokon mindinkább lejebb kell szállni a színvonallal, hogy elérhessük azt a czélt, hogy az előadás és a hallgatóság szellemi nívója egymáshoz közel jusson. De túlterhelés van, t. ház, az egyetemen is és az egyetem bajainak — majd lesz szerencsém egy pár szóval erről külön megemlékezni — túlnyomó része épen onnan ered, hogy az egyetemi előadásokat, illetőleg az egyetemi vizsgákat olyan tárgyakkal terheljük meg, a mely tárgyak tulaj donképen az életre igazán nem képesítenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hencz Károly t. barátom — sajnálom, hogy nincs jelen — a kinek beszéde nemcsak hosszasságánál fogva, hanem hangjánál fogva is kisötétlik ebből a kulturvilágból, , . . (Mozgás és derültség bal-felől.) Nagy György : Sötét hang ; nem rossz ! Kmety Károly: ... a magyar tudományosság kertjébe behatolt és ott mezítelen kardélre hányta a tudósokat, felnyársalta a legkiválóbb