Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-87

256 87. országos ülés 1907 január i2-én, szombaton. magyarul. Különösen Maniu barátomat értették meg legjobban, mert ő tud a legjobban magyarul. (Mozgás.) És ha ennyire czélszerü megtanulni magyarul, akkor czélszerü volna a magyarosítást minél jobban siettetni. (Felkiáltások : TJgy is kell/) Van erre egy eszmém. Hiszen megvan a többség és az elérheti a czélt. Itt van Brediceanu t. képviselőtársam, ő is tudja, hogy egyszer tanácskoztunk a városházán, hogy milyen hidat építsünk: fahidat, kőhidat vagy vashidat, és akkor aztán az merült fel, hogy hiszen többségben vagyunk, határozzuk el, hogy aranyhid legyen. Hiszen önök többségben vannak, tessék deklarálni, hogy holnapra minden ember tudjon magyarul és csak magyarul szabad beszélni. Ezt megtehetik, hiszen többségben vannak. Azt hiszem, igy nem lehet boldogulni, igy nem lehet elintézni a dolgokat, hogy az egyik hivatkozik a hazafiságára, a másikat megvádolják, hogy nem hazafi, a harmadikat Eomániába küldik, a negyediket Oroszországba. Az ily közbekiáltásokkal nem lehet boldogulni. Meg kell állapodnunk abban és el kell ismernünk, hogy mindnyájan egy országnak vagyunk egyenlően polgárai és mindenkinek annyi joga van, mint a másiknak. (Zaj.) A mi a magasabb oktatást illeti, tegnapelőtt és tegnap is hallottunk arról mindenfélét. Nem vagyok beavatva a hazai egyetemek ügyébe, de ha csak tizedrésze igaz annak, a mit itt elmondtak, akkor hiba van a kréta körül. Én azonban daczára annak, hogy nincs jogom kételkedni a képviselő urak szavában, az egyetem reputácziója érdekében nem vagyok hajlandó elhinni, hogy 10 százalék igaz. Igaz, itt a házban is hallottam olyanokat, a mikből lehet következtetni az egyetemeken uralkodó szellemre. Goldis képviselő ur is felolvasott egy hirlapi czikket, a hol egy egyetemi tanár azt mondja, hogy a magyar gondolat előbbre való mint a tudomány-gondolat. Nem tudom összeegyeztetni ezt azzal, a mit Ballagi t. képviselőtársunk mai beszédjében, még pedig nagyon helyesen mondott. Ballagi képviselő ur ugyanis azt mondotta, hogy az egyetemi tanárnak hivatása — minden melléktekintetektől menten — a tudományos igazságot kutatni és hirdetni. De furcsa dolog, hogy vizet prédikál és bort iszik. Hogyan érvelt Ballagi t. képviselőtársam a múlt nyáron itt a házban? Hogy minket megczáfoljon és kimutassa, hogy mi románok és szerbek egyáltalában nem is lehetünk liberálisak, demokraták, egy argumentumra hivatkozott. Felteszem, hogy mint egyetemi tanár hozzászokott ahhoz, hogy a tiszta igazságot kutassa és hirdesse. Ugy érvelt, hogy ezek nem is lehetnek liberálisok, demokraták, mert a görög keleti valláson vannak, egy valláson az oroszokkal, a kik abszolutizmus alatt élnek. Tehát megokolja az orosz abszolutizmust a vallással, hogy minket megczáfoljon. Azt hiszem, hogy ez valami nagyon tudományos dolog lehet, mert közönséges ember nem érti meg, én legalább előrehaladott korom daczára sem értem meg, annál kevésbbé értem azt, hogy fogják ezt a gimnáziumból kikerülő' fiatal emberek megérteni. Mert nem tételezem fel, hogy a tudományos igazság kutatásához és hirdetéséhez szokott tanár ur a katedrán mást fog hirdetni. És itt felmerül az a kérdés, vájjon nem volna-e czélszerü az inkompatibilitás kiterjesztése utján az egyetemi tanár urakat a politizálástól dispenzálni ? A mi a gimnáziumokat illeti, sok mondani valóm volna, de nem mondom el, mert el fogják mondani mások, valamit mégis mondok. Nekünk románoknak van 4 főgimnáziumunk, 1 algimnáziumunk és 1 kereskedelmi iskolánk, a melyeket azonban nem az állam állított fel és tart fenn, hanem alapítványokból és adakozásból tartatnak fenn, és pedig nem az alkotmányos időkből maradtak ezek ránk, hanem abból a kárhoztatott abszolutisztikus időből. Ha nem ezen időkből maradtak volna ránk, megeshetett volna, hogy egy középiskolánk sem volna, habár tételes törvény van, a mely a kormányokat román tannyelvű középiskolák létesítésére kötelezte és kötelezi. Mondom, nem abból a törvényből merítem én jogunkat az iskolákhoz, r hanem abból, hogy állampolgárok vagyunk. Én azonban azt is ki akarom mutatni, hogy a kormány azt a törvényt sem respektálja. Az a törvény közel negyven éves, de egyetlen egy rendelkezését sem valósították meg, sem hajtották végre, mely a mi javunkra szolgált. Nincs egyetlen egy középiskola sem, a mely ezen törvényből kifolyólag az állam által román tannyelvvel felállíttatott volna. (Mozgás.) Németh Imre: Nem is lesz! Peírovics István: Másban is engedtek önök, sokat kívántak önök és nem kaptak, sokat nem akarnak megadni és mégis meg fogják adni. Még beszélünk erről, nem kell haragudni azért. Egyetlen román gimnázium sincs a mi vidékünkön. Ugron Gábor: A mienkben tanulhatnak szabadon. Az erdélyi katholikus státus iskoláiban tanulhatnak. Petrovics István: Konstatálom, hogy Karánsebes vidékén egyetlenegy magyar falu nincs és mindazonáltal egy magyar tannyelvű gimnáziumot akarnak Karánsebesen létesíteni. Azonban nemcsak állami pénzből, hanem igénybevettek más pénzeket is, igénybevettek egy alapítványt, mely egy egyházközség tulajdonát képezi, de a politikai község kezelése alatt állott, Karánsebesen, hol az egész határőrvidéken egyetlen egy nem román falu nincs. És mégis azt mondják, hogy nem akarnak magyarosítani. Mire való akkor ezen gimnázium felállítása ? (Zaj.) Azt hiszem,. hogy inkább ne tessék közbeszólni, mert