Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

238 86. országos ülés 1907 január il-én, pénteken. kezdődik a tanítás, mikor vannak a téli szünnapok stb., a mi mind arra mutat, hogy az illető tanító urak legutoljára gondolnak kötelességeikre és teendőikre. A pápai és csóti esperesi kerület tanítósága hozzám intézett iratában több dologra felkért, hogy itt a képviselőházban hozzam fel, de nem teszem azért, mert részben mások már elmondották, részben pedig a t. miniszter ur teljesen kielégítő választ adott a kérdésekre. De jellemző, hog}' a legutolsó pontja ennek a felkérésnek az, hogy ha a tanítók érdekeit a t. miniszter ur kellőképpen felkarolja, fizetésüket kielégítő módon rendezi és az ő szolgálati pragmatikájukat is ugy a hogy eligazítja, akkor a t. miniszter ur jóakaró figyelmét felhívjam arra, hogy a tanítói tekintélylyel meg nem férő, a tanítói névre tisztességet és becsülést nem hozó viseletű tanítókat a legszigorúbb elbánásban részesítse. Tehát a tanító urak érzik és tudják, hogy vannak az ő körükben és testületükben sokan olyanok, a kik e tekintetben kifogás alá esnek. En nem akarom ezt a dolgot jobban kidomborítani, mert ennek az a látszata volna a t. miniszter ur vagy a t. ház előtt, mintha én közvetlen környezetemben szemlélném ezeket a dolgokat. Távol legyen ez tőlem, mert ott nagyon érdemes, nagyon tisztességes és kifogástalan tanítók vannak, a kik épülésére szolgálnak nemcsak a népnek, de tanítói kartársaiknak is. De ez sporadicze jelentkezik az egész országban és nagyon helyénvalónak találom, hogy ezt a kérdést felvessem és a t. miniszter ur jóakaratú figyelmét e tekintetben is igénybe vegyem. T. ház ! A tanfelügyelők intézményére röviden okvetlenül ki kell térnem. Nagy biztatással Ígérte meg a t. miniszter ur, hogy az ellenőrzését az elemi népiskoláknak lehetővé óhajtja tenni azzal, hogy hozzáértő embereket akar kirendelni vagy felkérni a tanfelügyelők segitségére, hogy azok az iskolákat látogassák, azokat vizitálják, azoknak tanmódszerét és eredményét felülbírálják. Ez nagyon szép és nagyon helyes, de tartok attól, hogy ez nem fog egészen czélravezetni, mert maguknak a tanfelügyelőknek, a kiknek kívánatos egy székhelyen minél tovább megmaradni, kellene kimenni minden községbe minden évben legalább egyszer és az iskolákat megvizsgálni, hogy összehasonlításokat tudjanak tenni az év eredményéből, számolva az előző év két-három évi eredményével, és így kellő tájékozottsággal tudják azután a t. miniszter urat informálni az iskolák állapotáról. De az a vendég akárminő szakavatott egyén legyen is, akár képzett tanár, akár polgári iskolatanitó, ha kimegy az iskolába, nagyon sok esélynek van kitéve a látogatása, különféle esélyek és behatások alatt áll, a tanítónak esetleg jó kedve van, a gyermekek esetleg jól megreggeliztek, tisztultabb kedélyállapotban vannak, jobban felelnek és igy kitűnőnek minősiti az iskolát, a mint az megtörtént nálam is, hogy olyan iskolát minősített kitűnőnek és kifogástalannak az egyik kiküldött, a mely ellen a legnagyobb kifogásokat támasztottam éveken keresztül. Akkor esetleg sikerült a vizsgálat. Az illetőnek talán nincs is ideje arra, hogy minden kérdésre kiterjeszkedhessek, a mit nem is lehet tőle kívánni, és ez nagyon kevéssé teszi megbízhatóvá az ellenőrzést és a felügyeletet. A sok irodai munkától, a melyek részben nagyon szükségesek, a t. miniszter ur tájékoztatása végett meg lehetne a tanfelügyelő urakat óvni és fel lehetne őket menteni és a fenmaradó időt inkább a praktikusabb részre, az iskolák felügyeletére kellene nekik forditaniok. Nálunk, Veszprém vármegyében olyan agilis és szorgalmas tanfelügyelő van, a ki az irodai munkát is ugy elvégzi, hogy nagyon sok embernek bizalmát és méltánylását kinyerte ; azonkivűl lót-fut szegény az iskolákba télen-nyáron, a mikor csak alkalma és ideje van és látogatásokat tesz. Azelőtt pedig volt Veszprém vármegyében akárhány község, a hol soha, egy egész emberéleten át, iskolalátogatót nem láttak. Igaz, hogy az államháztartást túlságosan megterhelni nem lehet, de ez egy olyan eminens szükséglet, a melyre nézve az áldozatokat nemzeti, hazafiúi és a közelgő veszélyek elhárítása szempontjából meg kell hozni, és azért az igen t. miniszter urnak a segédtanfelügyelői intézményt ki kell bővítenie és meg kell valósítania. Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a napirend tárgyalására szánt idő már letelt ; nagyon kérem, méltóztassék rövidre fogni beszédét és röviden befejezni. Kaufmann Géza : T. képviselőház ! Számolni akarok az idő előrehaladott voltával és az elnök ur jóakaratú figyelmeztetésével és egy-két kijelentéssel be fogom fejezni beszédemet. Csak arra kérem a t. miniszter urat, hogy a tanfelügyelő mellé olyan vármegyében, a hol annak kiterjedése azt megkívánja és megköveteli, létesítsen segédtanfelügyelői állásokat, és kötelezze a tanfelügyelő urakat, hogy az iskolák látogatásánál nagyobb buzgóságot, több törekvést tanusitsanak, és a vármegye összes iskoláiról követeljen tőlük évről-évre szigorú és részletes informácziót. (Helyeslés.) Ezen kijelentéssel, elhalasztva olyan kérdéseket, a melyekre már úgyis történt reflexió, számítva a t. miniszter urnak elnézésére, és remélve, hogy a kongruára és a katholikus autonómiára tett kijelentéseimet jóindulatuaknak és jóakaratuaknak minősiti és hogy azok félreértésre alkalmat nem adnak, a miniszter ur iránt való nagy bizalomból és nagy tiszteletből, a beszédjére alapított biztató reménységgel, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő eltelt. Mivel még többen vannak szólásra feljegyezve, a vita folytatását a legközelebbi ülésre halasztóm. Következik még a legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása.