Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-86
86'. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. 235 politikai, társadalmi és egyházi kérdésekben, hogy most a katholikus egyház szellemi és anyagi kérdéseit nem tanácsos a világiak kizárásával intézni. Ha a t. miniszter ur azt várja, hogy a magyar püspöki kar szívlelje meg a miniszter ur kijelentését, a melyet elég hatásosan tett itt a házban, és az tegy r e meg a harmadik kongresszus összehi kezdeményező lépéseket, akkor félek attól, hogy ezzel a kérdés hosszú időre el lesz odázva. Ezért a miniszter urnak, mint küzdő félnek kellene arra törekednie, hogy ez a kérdés mielőbb megoldassák. Én nem akarok kényes természetű kérdéseket érinteni, nem akarom a püspöki kart feszélyezni, tudom, hogy a legjobb indulattal viseltetnek minden iránt, és ha tartózkodnak az autonómikus mozgalmaktól, ugy tartózkodásuk bizonyos tekintetben jogosult, mert a magyar püspöki karnak nagyon kényes a helyzete. Hogy Samassa emiitett levelére hivatkozzam, most ugyan nincsen primási széküresedés, de Magyarország prímása vagy gyógyul, vagy súlyosan beteg. Ezt nem azért mondom, mint hogyha Magyarország herczegprimásában nem volna meg a hajlandóság arra, hogy ezt a kérdést, számolva egészségi állapotával, megfontolás tárgyává tegye a püspöki karral egyetemben, hanem azért koczkáztattam meg ezen szelíd természetű kérdést és megjegyzést, hogy a t. miniszter ur ne elégedjék meg azon itt a házban tett kijelentésével, hogy ő az autonómia megvalósítására szükséges előkészítő kérdésekkel készen van és hogy ő nemcsak fölvilágositásokkal szolgál, hanem megmondja azt is, hogy mit adhat át az autonómia részére olyat, a mi eddig nincs a katholikusok egyetemének kezelése alatt; azért mondtam ezt, hogy ő teremtsen egy olyan mozzanatot az ő hatáskörén belül, a mely alkalmas legyen arra, hogy a püspöki kart tanácskozmányra szólítsa fel és hogy ezen mozzanat, a mely állhat egy kijelentésben, egy megkeresésben, vagy akárminő természetű intézkedésben, alkalmas legyen arra, hogy a püspöki kar haladéktalanul hivassák fel az autonómiai kérdéseknek tanulmányozására és hogy az autonómia szervezésének megvalósítására szükséges kongresszus összehívható legyen. (Helyeslés balfelöl.) Ezek után, t. ház, a népoktatás ügyére akarok röviden kiterjeszkedni és olyan kérdéseket felemlíteni, a melyeket sem a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, sem pedig az eddigi szónokok fel nem emiitettek. Nehrebeczky György t. képviselőtársam megjegyezte, hogy a tandíj elengedése nagyon kívánatos volna; én is ezen nézetnek vagyok hive. Mert törvényes intézkedésekkel és törvényes következmények terhe mellett kötelezzük a szegény népet arra, hogy gyermekeit oktattassa, taníttassa és a midőn beadja a gyermekét a szegény ember az iskolába, akkor tőle tandijat és iskolai hozzájárulási pótadót szedünk, a mely természeténél fogva tisztán azt czélozza, hogy az ő gyermeke a kellő lelki gondozásban részesüljön. Itt egy kis anomália van, a melyet lassanként, fokozatosan meg kell szüntetni. A népiskolák tanterve és berendezése sem felel meg teljesen a jogos kívánalmaknak. Kijelentem, hogy az életből merítem tapasztalataimat és megjegyzéseimet. A szorgalmi idő betartása nem vitetik egészen komolyan keresztül. Nem a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ennek oka, hanem részint a helyi viszonyok, részint a felügyeleti szakközegeknek eljárása, részint a közigazgatás, részint az iskolaszékek, részint pedig a nép maga oka ennek, de egy kevés jóakarattal mégis sok bajt lehetne e tekintetben szanálni. A vármegye utasítás szerint, mondjuk, szeptember 1-én kezdődik a tanítás, a mi szerintem helytelen, mert a tanítást október 1-én kellene kezdeni. A szeptember hónap a legsürgősebb munkákra szorítja a népet: a betakarításra és szerintem inkább tavaszszal kellene valamivel megnyújtani és őszszel későbben kezdeni a tanítást. Mondom, szeptember 1-én kezdődik a tanítás; a tanító kiadja az első hét letelte után a mulasztási kimutatást, akkor meginti az iskolaszék, a melyre nem hederít a községben senki, a községi jegyző és az elöljáróság utján a szülőket. A második hét végén kiadja a tanító a második iskolai mulasztási kimutatást, a mely után az iskolaszék, a melyre ismét nem hederít senki, megdorgálja a községi jegyző és elöljáróság utján a szülőket. Ezután két héttel adja ki a tani tó a harmadik iskolai mulasztási kimutatást, a mely után 1 koronára .büntetik meg a szülőt, a ki gyermekét elvonja az iskolától; 1 korona büntetés ellenéhen tehát az a szülő egy hónapon át használhatja gyermekét gazdaságában és nagyon helyesen cselekszik az a szülő, ha a sürgős mezei munkát végezteti gyermekével és az egy koronányi büntetéspénzt lefizeti a községi jegyzőnek, vagy elöljáróságnak. Sőt két korona büntetéspénz ellenében hat hétig is foglalkoztathatják azt ä gyermeket a mezei munkákban. így a szakszerű vezetés és a szakszerű oktatás a népiskolákban koczkáztatva van. A hol a lelkészek félre tesznek minden tekintetet és saját tekintélyük latbavetésével lelkiismeretbeli kérdést csinálnak ebből a dologból és késztetik a szülőket — mint a hogyan az én vidékemen van — ott még hagyján; természetesen, félreértésekkel itt is számolnunk kell, talán gyűlölséggel is, a melyek azonban lassanként mind elsimulnak. De a hol kissé félénk a lelkész, az iskolaszék ilyen helyen hat hétig, a szorgalmi idő megkezdése után a gyermekeket az iskolába bezavarni, bekényszeriteni képtelen. És ez a jelen viszonyok között természetes. Kérem tehát 30*
