Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

77. országos ülés 1906 deczember í3-án, csütörtökön. 17 csak ezzel a számmal kell számolnunk, a mint erről beszédem folyamán a t. házat felvilágosítani leszek bátor — már akkor is négy millió korona évi szükségletet képez ez a fejlődés terén. Egy tanterem fentartásának dologi szükségleteire pedig, a melyek a tapasztalás szerint 215 koronát tesznek ki, minimo calculo vegyünk csak 200 koronát. Ez szintén 800.000 koronával szaporítja a kiadásokat. Ha azután még — a mely problémának megoldása elől pedig előbb-utóbb nem lehet kitérni — a népoktatásnak ingyenességét is számításba veszszük, (Élénk helyeslés.) akkor látjuk, hogy minimális számitások szerint, ez is legalább 3 millió koronába kerül. Ha ideveszszük még az óvodarendszer kifejlesztését és az ismétlőiskolák szaporítása és kellő felszerelése terén mutatkozó szükségleteket, akkor maguk előtt láthatják t. képviselőtársaim azt a perspektívát, hogy minő sokasága van azoknak a megoldandó feladatoknak, a melyek csak a népnevelés terén vannak előttünk, és hogy minő pénzügyi áldozatok kívántatnak meg e tekintetben az állam és a polgárság részéről. Farkasházy Zsigmond: A tengerészeire többet adunk ! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, t. képviselőtársaim, én az ilyen közbeszólásokra szívesen válaszolok. Sőt örülök nekik, mert ez a kormány arra törekszik, hogy az állami feladatok megoldásában ós dotálásában a kellő arányosságot létesítse. (Élénk helyeslés.) És akármilyenek legyenek is a mi felfogásaink arra nézve, hogy védszervezetünk nemzeti irányban alakítandó át és reformálandó, — a mely tekintetben nekem nem kell hitvallást tennem, mert mindenki ismeri felfogásomat — (Igaz! Ugy van! Éljenzés.) hogy az országnak védelméről gondoskodnunk kell, ez éjDen olyan állami szükséglet, mint bármely más és az a körülmény, hogy e gondoskodás és azok az intézmények, a melyek e gondoskodást képviselik, ma még nem jutottak abba az alakba, a melyben népszerűségre számithatnak, nem ment fel minket az átmeneti idő alatt az alól a kötelezettség alól, hogy ezeknek az intézményeknek összeroskadását megakadályozzuk. (Igaz! Ugy van!) Pedig állom és vállalom mindenkivel szemben — bár nincs most itt annak helye, hogy erre kitérjek — annak bebizonyítását, hogy a védelmi költségek terén ez a kormány semmi egyebet nem tett, mint azt, hogy azokat az összegeket állította be, a melyek szükségesek, hogy a fennálló intézményekben a status-quo fentartassék, hogy azok az összeroskadástól megmentessenek. (Igaz! Ugy van!) Ha közbeszólását oly értelemben veszi a t. képviselő ur, hogy az összes európai államokban, az egész művelt világon, rettentő aránytalanság áll fenn a között, a mit az államok védelmi czélokra adnak, hogy védelmi czélokra KÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. V. KÖTET. nem kellene annyit költeni, ha támadási szándékot nem kellene, sajnos, föltételezni, hogy rettenetes, a czivilizált emberiséghez nem méltó az az állapot, (Igaz! Ugy van!) hogy annyi milliót és százmilliót vesznek el a produktív munkától, a kulturális fejlődéstől, a humanitárius czéloktól, hogy nagy hadseregeket tarthassanak fenn: akkor vele tökéletesen egyetértek. Hiszen magam is kiveszem szerény részemet abból a munkából, ajnely odairányul, hogy a czivilizált nemzetek egyetértőleg iparkodjanak a csak az ő gyámoltalanságukat és egymást meg nem érteni tudását jellemző állapotból menekülni. (Elénk helyeslés és taps.) De abba azután én sem mennék be és én sem javasolnám egyetlen államnak és az én hazámnak sem, hogy mindaddig, a mig ilyen egyetértő csökkentése a hadügyi költségeknek keresztül nem vitetik, egyoldalúan a védelmi tekintetben gyengébb helyzetbe hozassák. (Igaz! ügy van!) Ennyit a közbeszólásra. Visszatérve a nagy perspektívára. — a melynek végszámát nem mondom meg, tessék maguknak kiszámítani, mert sok-sok millióról van szó, — nekünk természetesen végczélul kell kitűznünk magunk elé, hogy ezeket az állapotokat elsősorban a népnevelés terén orvosoljuk. És én tervszerüleg, öntudatosan törekszem e czélra. Tervszerüleg, mint mondom, mert épen akkor, a mikor a gyors előhaladásra való eszközeink elégtelenek, kétszeresen szükséges, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökből semmit se pazaroljunk ott, a hol felhasználásuk nem szükséges, hanem gondos háztartással, a mennyire azt emberileg elérni lehet, minden krajezár ott adassék ki, ott költessék el, a hol arra a legnagyobb szükség van. (Élénk helyeslés.) Vigasztalásul elmondok egy más dolgot. Arról beszéltem, hogy a népiskola legégetőbb szükségleteinek kielégítésére 4000 tanítóval többre volna szükség. így áll a dolog. Kezemben volt egy emlékirat, a melyet Wlassics Gyula akkori miniszterhez az illető osztály vezetője adott be néhány év előtt és a melyben hasonló kalkulus alapján kimutatta, hogy 5000 tanítóra volna szükség az akkor kiszámított szükséglet kielégítésére. Néhány év alatt tehát — bár két esztendő az alkotmányos konfliktus folytán a fejlődés lehetőségéből kiesett — mégis annyira javultak a dolgok, hogy az a szükséglet, a mely kevéssel ezelőtt 5000 tanitó volt, ma már csak 4000. Azt hiszem, ha mi csak abban a tempóban tudunk is haladni, a melyet az általam bemutatott költségvetések felmutatnak, a mely szerint ugy 1906-ban, mint 1907-ben, tehát egyikévről a másikra 500 tanítóval többet vettem fel, akkor 8 év alatt el fogunk érni ennek az égető sebnek az orvoslásához. (Élénk helyeslés.) Ha a közgazdasági politika segélyével, az állami pénzügyek megerősödésével rendes kiadásaink a