Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

228 86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. mányiiak sok erős vihart kiállott alapjait. (Helyeslés jobbfelől.) Országos érdek tehát ma, hogy a parlament a kormányzat akadálytalan működéséhez okvetlenül szükséges anyagi erőt, ha már normális időben nem is tehette, legalább mentül rövidebb idő alatt bocsássa a kormánynak rendelkezésére, hogy azután minél hamarabb és minél kimeritőbben foglalkozhassak a törvényhozás ama nagy kérdésekkel, a melyeknek megoldását a nemzet e parlamentre bizta és a melyek, mint ezen országgyűlés működésének irányelvei, a legmagasabb trónbeszédben is kifejezésre jutottak. Ez a tudat az első pillanatban visszatartott attól a gondolattól, hogy a jelen, költségvetés tárgyalásának befejezését szerény felszólalásommal a többiek között én is késleltessem, némi megfontolás után azonban félre kellett tennem a tartózkodást, mert hiszen kötelességem és arra nyertem a megbízatást, hogy itt e szent helyen ne zárkózzam el csekély erőm kifejtésétől akkor, a midőn meggyőződésem szerint nemzetünknek bárminő kis szolgálatot is tehetni vélek. Nem foglalkoztam ugyan szakszerüleg közoktatásügyi kérdésekkel., de a vármegyei közigazgatás szolgálatában hosszú éveken át éber figyelemmel kisértem a közoktatásügyi igazgatást, a népnevelést és népoktatást és azon az elhagyott vidéken, a hová szolgálatom kötött, a népnevelés sikerének előmozditása volt egyik főtörekvésem. Ez bátorít fel arra, t. ház, hogy itt, e tárcza költségvetésének tárgyalásánál én is belevessek egy szemernyi nyers vasat abba az izzó kohóba, a melynek lángját a nemzeti ideálok nagynevű képviselője, s hazai kultúránk hivatott vezére lelkesen éleszti, hogy az annak tisztítótüzéből kemény aezélként kerülve ki, a nemzeti művelődés épületének megerősítésénél szolgálatot tehessen. Ezenkívül felszólalásra inspirál az is, hogy én a közoktatást és a népnevelési, az összes közigazgatási ágak egyik legfontosabbjának tartom, a mely hasonlólag az emberi szívhez, ha egészségesen működik az államszervezetben, mindenüvé széjjelhordja azt az éltető piros vért, a melynek normális keringése az öntudatos tervszerű munka és haladás előfeltétele. (Igaz ! ügy van !) A hazai ij>ar fejlesztése és a gazdasági kérdések egész tömkelege foglalkoztatja ma a közvéleményt és ezeknek a kérdéseknek hazánkra nézve üdvös megoldása kétségtelenül elsőrangú és igen fontos feladata a parlamentnek. De ha a jelenlegi sajátszerű viszonyoknál fogva ezek a kérdések jelenleg előtérbe tolulnak is, nem szabad felednünk azt, hogy az agy, a sziv és a lélek rugói mozgatják az izmokat, képesitik azokat sokszor meseszerű, csodás alkotásokra és bámulatos erőkifejtésekre. A nemzet fiainak értelmi szinvonalat emelni, azt helyes iramában fejleszteni, szivüket és lelküket nemesíteni tehát nem kevésbbé fontos feladat. Mert a mint az egyes ember, bárminő nagy vagyonnal rendelkezzék is, ha egyénileg üres, eszmékben szegény, lelkileg és erkölcsileg sivár, tiszteletünknek és becsülésünknek tárgya nem lehet, akként egy nemzet is csak akkor veheti igazán hasznát gazdasági fellendülésének a nagy világversenyben, tekintélyt csak ugy szerezhet, ha gondoskodik arról, hogy fiaiban az egyéni értéket a lehető legmagasabbra emelje. (Helyeslés.) Ezen állításomnak igazolására legyen szabad felemlítenem, hogy Németország és más ipari államok nagy gazdasági haladásukat főleg annak köszönhetik, hogy az ipar és kereskedelem szolgálatába értelmileg képzett egyéneket tudtak állítani. (Igaz ! ügy van !) T. ház ! Nem szándékozom a t. ház türelmét a népnevelés nagy jelentőségének ecsetelésével továbbra is igénybe venni. Hiszen azzal úgyis tisztában vagyunk mindnyájan, s hogy egy nemzet jövő nagyságának alapját az oktatásnak és nevelésnek hazafias szellemben való fejlesztése adja meg, annak fényes tanújelét képezi, hogy gr. Apponyi ő exczellencziája, a ki ifjúságától kezdve a nemzeti ideálok megvalósításáért küzdött és egy erős, nemzeti alapon álló nagy és hatalmas Magyarország megteremtésén önzetlenül fáradozott, (Lelkes éljenzés.) vállalta magára Magyarország kultúrpolitikájának irányítását. Á vallás- és közoktatásügyi miniszter ur által beterjesztett költségvetésből láthatjuk, hogy a népnevelés extenzív és intenzív fejlesztésére és a méltányos igények kielégítésére felvett összegek az előző költségvetéssel szemben meglehetős emelkedést mutatnak. Mindez azonban nagyon kevés azzal a nagy czéllal szemben, a melyet ez az igazgatási ág szolgálni van hivatva. S bár elvitathatatlanul jelentőségteljes haladás történt e téren az 1868 : XXXVIII. t.-oz. megalkotása óta, mégis mindez nagyon kevés ahhoz, a mi történhetett volna, ha a nemzeti ideált a népnevelés terén is érvényre emelték volna a kormányok. Meg vagyok győződve arról és az igen t, miniszter urnak legutóbbi kijelentései után teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a miniszter ur elsősorban érzi és tudja, hogy a felvett összegekkel a népnevelés életét legfeljebb csak továbbtengetheti, azonban a kívánalmaknak nem felelhet meg. Némi vigasztalásul szolgálhat ugyan nekünk, hogy nem a jóakarat hiánya, hanem csakis az államháztartás egyensúlyának biztosítása és a pénzügyi lehetőség korlátai szolgáltak akadályául annak, hogy a jelen költségvetésben az óhajtott magasabb numerusokat nem láthatjuk. Nemzeti művelődésünk, nemzeti fejlődésünk jól felfogott érdekében áll azonban, hogy a kormányzatnak ezt az ágát dédelgetett gyermekként kezeljük és a befektetésekkel, a melyek bizonyára busásan meg fogják hozni kamataikat, ha valahol, hát itt ne takarékoskodjunk, mert bizony, t. ház, sok a kívánni való e téren. A mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a kultusz- és közoktatási vitát bevezető beszédében, különösen a népnevelést illetőleg, felemiitette