Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86. országos ülés 1907 január li-én, pénteken. 217 gyobb oka annak, hogy félmüveit, félképzett emberek kerülnek ki az egyetemekről, a kik a hozzájuk forduló egyéneknek, a kik az ő jogi, orvosi vagy mérnöki szaktudásukban biznak, a kellő felvilágosítást, tanácsokat megadni nem tudják. En tehát teljesen osztom az igen t. kultuszminiszter ur véleményét az egységes középiskola felállítása tekintetében. Bátorkodom felemlíteni azt a körülményt is, — a melyre már tegnap Hencz Károly t. barátom is felhívta a t. ház figyelmét — hogy ma a középiskolák tankönyveinek engedélyezése terén valóságos protekcziós rendszer van. E tekintetben tisztán azt az orvosságot ajánlom a t. kultuszminiszter ur figyelmébe, a mely Olaszországban már nagyon bevált. (Halljuk ! Halljuk !) Az olasz kultuszminiszter ugyanis az idei nyáron kibocsátott egy rendeletet, a melynek értelmében azoknak tankönyvei, a kik valamely iskolának felsőbb hatóságát képezik, abban az iskolában nem alkalmazhatók. Ez mindenesetre czélravezető hasznos eszköz volna és talán gyökeres is a tekintetben, hogy a tankönyveknek engedélyezése terén a protekcziós rendszer megszűnjék. A középiskolák kérdésénél még egy körülményre vagyok bátor felhívni az igen t. kultuszminiszter ur figyelmét és pedig arra, hogy ugy a tanári, mint az igazgatói állás betöltésénél méltóztassék a pályázatok útjára lépni. Eddig az divott, hogy sokan beadták kérvényüket, a kik közül, pályázat mellőzésével, kiválasztott egyet a kultuszminiszter — mindenesetre legjobb tudása, legjobb lelkiismerete szerint, a körülményeknek gondos figyelemre méltatásával — a kit a tanári állásra kinevezett. T. ház ! Nagyon fontos volna a pályázatok kiírása már csak azért is, hogy így mindenki tudomást szerezhetne arról, hogy itt vagy ott egy tanári állás üresedésben van és pályázatukat, kérvényüket csak azok adnák be, a kik magukat arra feltétlenül alkalmasaknak ítélik, a kik arra az állásra alkalmazást nyerni óhajtanak. T. ház ! Bátorkodom most még röviden a harmadik egyetem kérdésével foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Tulaj donképen ez a kérdés az, a mely engem felszólalásra késztet. Nem oszthatom azoknak nézetét, a kik a harmadik egyetemet feleslegesnek tartják abból a szempontból, mert — szerintük — már így is tulsok a tudományos pályára lépett egyének száma, már így is túlságosan el van árasztva minden tudományos foglalkozási ág, úgyannyira, hogy az oklevéllel biró fiatal emberek állást, foglalkozást, kvahfikácziójuknak megfelelő megélhetést nem találnak. Ezzel a felfogással szemben én inkább azt mondom, hogy egy harmadik egyetem felállítása feltétlenül segíteni fog ezen a bajon. Mert ma, t. ház, ugy áll a kérdés, hogy a budapesti egyetemre beiratkozott körülbelül 6000 egyetemi polgár közül, a legjobb esetet véve is számításba, a hallgatóknak alig egy harmadrésze jár el az egyeKBPVH. SAPLÓ 1906 1911. V. KÖTET. temi előadásokra, a többiek csak be vannak iratkozva, idejük legnagyobb részét vidéken töltik és csak az aláíratásokra vagy pedig vizsgálataikra jönnek fel Budapestre. Ez által lehetővé van téve az, hogy mintegy 4000 fiatal ember lehet egyetemi hallgató és végezheti az egyetemet a nélkül, hogy az előadásokat hallgatná, azokra eljárna. Ha felállíttatnék a harmadik egyetem, akkor be lehetne hozni a névsorolvasást, a kötelező előadáshallgatást, a mi által meggátoltatnék, hogy a sok-sok ezer vidéki fiatal ember, az egyetemre beiratkozva, az előadásokat nem hallgatja, s mint már mondottam, csakis aláíratáskor és vizsgái idejére jön fel a fővárosba. A kötelező előadáshallgatással együtt járna az, hogy lenne valóban tudományosan képzett fiatalságunk, hogy csakis olyanok nyernének diplomát, a kik a tudományos pályára hivatottsággal birnak. T. ház ! Midőn azt az álláspontot foglalom el, hogy a harmadik egyetem felállítása feltétlenül szükséges, akkor kénytelen vagyok ellentétbe helyezkedni az eddig felszólaltakkal, a kik részint Kassa, részint Pozsony érdekében emeltek szót, ott kívánták a harmadik egyetemet felállíttatni. Artim Mihály : Kassa a legalkalmasabb ! Nyáry Béla: Én tisztelem igen t. barátom véleményét, és ha lesz szives felhozni azokat az okokat, a melyek Kassa mellé állítják, nagyon szívesen meg is hallgatom őt, legyen kegyes azonban most megengedni, hogy én is kifejtsem a saját különvéleményemet. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! Szegednek történetével, fejlődésével, azt hiszem, a legtöbben tisztában vagyunk. Tudjuk, hogy Szeged állandóan átvonulási helye volt a délről betörő török hordáknak. Szegedet évente elpusztította a tüz, majd elárasztotta a víz, és e sok szerencsétlenség ellenére ma mégis Szeged a legnagyobb magyar város Magyarországon, mely most is rohamosan erősbödik. Az a körülmény, hogy ily súlyos csapások daczára is fenn tudta Szeged magát tartani, erősebben, hatalmasabban, mint bármely más város, bizonyíték arra, hogy Szeged népében tényleg erős és hatalmas érzék van a város építése és továbbfejlesztése, kultúrai fejlődésének előmozdítása iránt. T. ház! Míg alig húsz esztendővel ezelőtt a már emiitettem borzasztó árviz a föld színéről eltörölte Szegedet, addig ma ez a város nemcsak lakosságának száma tekintetében, nemcsak külső szépség dolgában, de kultúráját véve is tekintetbe : az ország első magyar városa. ( Ügy van ! Ugy van !) Méltóztassanak meggondolni azt, hogy Szegedre évenként körülbelül 10.000 délvidéki fiatal gyerek jön a középiskolákba. S mire középiskolai tanulmányait elvégzi, bár bejövetelekor egy árva szót sem tudtak magyarul, nyolcz esztendő után, midőn kikerülnek, színtiszta magyarok, nemcsak nyelvükben, de szivükben, gondolkozásukban, érzésükben is. Az a város tehát, a mely ily hatalmas magyarosító, ily hatalmas nemzeti irányú 28