Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

85. országos ülés 191)7 január 10-én, csütörtökön. 203 Elnök : T. képviselőház ! Most következnék Szatmári Mór sürgős interpellácziója. Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, javaslatot akarok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap pénteken, 1907. január 11-én délelőtt 10 órakor tartsa; ennek napirendjén legyen 1. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. 2. Az 1907. évi állami költségvetés tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor a határozatot ilyen értelemben mondom ki. Következik Szatmári Mór képviselő ur sürgős interpellácziója. Szatmári Mór: T. báz! Az igen t. belügyminiszter úrhoz óhajtok Bihar vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésen hozott határozata tárgyában kérdést intézni. Az interpelláczió sürgősségét maga a dolog természete okolja meg. Ebben a határozatban olyan elv mondatott ki, hogy a képviselőháznak a legelső alkalmat fel kell használnia arra, hogy a belügyminiszter ur ezzel az elvvel szemben a maga felfogását nyilvánosságra hozhassa. {Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Mielőtt magára a kérdésre rátérnék, előre kell bocsátanom egyet-mást, (Halljuk! Halljuk!) A nagy nemzeti küzdelem idején, a mikor az egész nemzet szenvedélyes lázban égett, az országnak volt egy pontja, a hol felséges nyugalom uralkodott. Az egész országban az ellenállás nagy harczát vivták, de volt egy sziget, a melynek széléig nem jutottak el a szenvedélyes harezoknak hullámgyürüi. Ez a sziget Bihar vármegyének a székháza volt. Olyan volt ez csakugyan, mint a Senki-szigete, a hol az emberek a mivel sem törődés boldog állapotában élnek. Ott az emberek nem tudtak semmiféle ellenállásról, nem törődtek az alkotmány veszedelmével, nem törődtek azzal, hogy a vármegyéknek autonómiáját a darabontkormány lábbal tiporja, ők csak azt nézték, hogy az ő czirkulusaikat nem zavarta semmi sem, hogy az ő portájukon csend uralkodhatik. Várták, várták a dolgok fejlődését, de a dolgok fejlődése menetéhe semmiképen sem akartak beavatkozni. Bihar vármegye urai és kiskirályai ezalatt az idő alatt csak nézték, bámulták az ő halványukat, gr. Tisza Istvánt. Várták az ő parancsait, de a bálvány hallgatott. A hivők tehát csak nézték és bámulták. Mert sehol a világon a bámulási kór ugy kifejlődve nincs, mint Bihar vármegyében gr. Tisza Istvánnal szemben. Az a betegség, a melyről Maculay egy essayében megemlékezik, a melyet lues bosweliánának diagnosztizál. Ez az a kór, a mely hozzá ragadt Bihar vármegye uraihoz, ez az a kór, a mely elfogulttá, süketté, némává teszi az embereket minden közkérdés iránt, csak egy dolog iránt teszi fogékonynyá: a bálvány iránt, a melyben hisznek és biznak. (Felkiáltások a szélsóbálóldalon: Nem ingyen! Baksisért t) De hát vártak, t. képviselőház! A világ csodálkozott azon, hogy mit csinálnak tulajdonképen Bihar vármegyében. Nos tehát, ott az erőgyűjtés munkáját csinálták, az erőgyűjtést arra a különös passziv rezisztencziára, a mely majd az ő számukra be fog következni akkor, ha az alkotmányos küzdelem véget ér, ha az alkotmány helyreáll és nekik majd küzdeniök kell azon uj rend ellen, a mely az ő megbukott rendjük romjain épül fel. Nagy György: A tisztesség rendje ellen! Szatmári Mór: És mikor azután az egész ország egy fenséges lendület tüzétől égett, a mikor az elmékben és szivekben összeforrt minden érzés és gondolat, a mikor itt az országban az egész nemzet összeforrt egy nagy törekvésben: hogy a megvédelmezett alkotmánynak biztosítékait megszerezze és nyugodt, becsületes munkának az útját egyengesse; a mikor itt az országban egy uj becsületes rend következett be: akkor ott Bihar vármegyében összeültek a vármegye urai és kimondták, liogy ők demonstrálni fognak az ujjrend ellen. És csakugyan demonstráltak is. Összefogtak, mint egy nagy órdekszövetkezet ós azok küzdenek az uj rend ellen. Krpéczézték maguknak, t. képviselőház, Glatz Antal főispánt, (Éljenzés.) a ki tiszteletreméltó, hazafias intenczióval ment oda le, (Igaz! Ugy van!) azzal a hazafias intenczióval, hogy ott a közigazgatásban a békességes, tisztességes és hazafias munkálkodásnak rendjét állapítja meg. Egy jóizlésü ember minden törekvésével dolgozott azon, hogy ott az uj rendnek becsületes munkáját megteremtse, hogy ott az egymással torzsalkodó és egymással harezoló társadalmi rétegek között a békességes munkának az útját megcsinálhassa. És ezek a törekvések eddigelé nem sikerültek, (Felkiáltások; De fognak !) mert Bihar vármegye urai, a kik csak Tisza Istvánt bámulják, ő benne az uj rend exponensét látták és mert az uj rendet vadul gyűlölik, gyűlölik őt is és teljes elszántsággal állottak Glatz Antallal szembe. Ugy csinálnak, t. ház, mint a hogy a nemzeti küzdelem idején eljártak az ellentálló vármegyék a darabontok által kiküldött kormánybiztosokkal; de azzal a különbséggel, hogy a mig akkor nemes szenvedelmek harczoltak, a mig akkor vármegyék házain a hazafias küzdelmek nagyszerű momentumai nyilvánultak, addig ezek az urak a vármegye székházában mókáznak, komédiáznak és a székházat operettszinpaddá sülyesztik. (Igaz! Ugy van!) Egymást érték és egymást érik most ott az apró vexaturák, a tűszurások, azok a raffináltan megcsinált, de ízléstelen kirohanások, (Igaz! Ugy van!) a melyeket mindig konventikulumok előznek meg, a mely konventikulu26*.