Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

85. országos ülés 191)7 január 10-én, csütörtökön. 203 Elnök : T. képviselőház ! Most következnék Szatmári Mór sürgős interpellácziója. Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, javaslatot akarok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirend­jére nézve. Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap pénteken, 1907. január 11-én délelőtt 10 órakor tartsa; ennek napirendjén legyen 1. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. 2. Az 1907. évi állami költség­vetés tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor a határoza­tot ilyen értelemben mondom ki. Következik Szatmári Mór képviselő ur sürgős interpellácziója. Szatmári Mór: T. báz! Az igen t. belügy­miniszter úrhoz óhajtok Bihar vármegye közigaz­gatási bizottságának legutóbbi ülésen hozott határozata tárgyában kérdést intézni. Az interpelláczió sürgősségét maga a dolog természete okolja meg. Ebben a határozatban olyan elv mondatott ki, hogy a képviselőháznak a legelső alkalmat fel kell használnia arra, hogy a belügyminiszter ur ezzel az elvvel szemben a maga felfogását nyilvánosságra hozhassa. {Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Mielőtt magára a kérdésre rátérnék, előre kell bocsátanom egyet-mást, (Halljuk! Halljuk!) A nagy nemzeti küzdelem idején, a mikor az egész nemzet szenvedélyes lázban égett, az országnak volt egy pontja, a hol felséges nyuga­lom uralkodott. Az egész országban az ellen­állás nagy harczát vivták, de volt egy sziget, a melynek széléig nem jutottak el a szenvedélyes harezoknak hullámgyürüi. Ez a sziget Bihar vármegyének a székháza volt. Olyan volt ez csakugyan, mint a Senki-szi­gete, a hol az emberek a mivel sem törődés boldog állapotában élnek. Ott az emberek nem tudtak semmiféle ellenállásról, nem törődtek az alkotmány veszedelmével, nem törődtek azzal, hogy a vármegyéknek autonómiáját a darabont­kormány lábbal tiporja, ők csak azt nézték, hogy az ő czirkulusaikat nem zavarta semmi sem, hogy az ő portájukon csend uralkodhatik. Várták, várták a dolgok fejlődését, de a dol­gok fejlődése menetéhe semmiképen sem akar­tak beavatkozni. Bihar vármegye urai és kis­királyai ezalatt az idő alatt csak nézték, bá­multák az ő halványukat, gr. Tisza Istvánt. Várták az ő parancsait, de a bálvány hallga­tott. A hivők tehát csak nézték és bámulták. Mert sehol a világon a bámulási kór ugy ki­fejlődve nincs, mint Bihar vármegyében gr. Tisza Istvánnal szemben. Az a betegség, a melyről Maculay egy essayében megemlékezik, a melyet lues bosweliánának diagnosztizál. Ez az a kór, a mely hozzá ragadt Bihar vármegye uraihoz, ez az a kór, a mely elfogulttá, süketté, némává teszi az embereket minden közkérdés iránt, csak egy dolog iránt teszi fogékonynyá: a bálvány iránt, a melyben hisznek és biznak. (Felkiáltások a szélsóbálóldalon: Nem ingyen! Baksisért t) De hát vártak, t. képviselőház! A világ csodálkozott azon, hogy mit csinálnak tulajdon­képen Bihar vármegyében. Nos tehát, ott az erőgyűjtés munkáját csinálták, az erőgyűjtést arra a különös passziv rezisztencziára, a mely majd az ő számukra be fog következni akkor, ha az alkotmányos küzdelem véget ér, ha az alkotmány helyreáll és nekik majd küzdeniök kell azon uj rend ellen, a mely az ő megbukott rendjük romjain épül fel. Nagy György: A tisztesség rendje ellen! Szatmári Mór: És mikor azután az egész ország egy fenséges lendület tüzétől égett, a mikor az elmékben és szivekben összeforrt minden érzés és gondolat, a mikor itt az országban az egész nemzet összeforrt egy nagy törekvésben: hogy a megvédelmezett alkot­mánynak biztosítékait megszerezze és nyugodt, becsületes munkának az útját egyengesse; a mikor itt az országban egy uj becsületes rend következett be: akkor ott Bihar vármegyében összeültek a vármegye urai és kimondták, liogy ők demonstrálni fognak az ujjrend ellen. És csak­ugyan demonstráltak is. Összefogtak, mint egy nagy órdekszövetkezet ós azok küzdenek az uj rend ellen. Krpéczézték maguknak, t. képviselőház, Glatz Antal főispánt, (Éljenzés.) a ki tiszte­letreméltó, hazafias intenczióval ment oda le, (Igaz! Ugy van!) azzal a hazafias intenczióval, hogy ott a közigazgatásban a békességes, tisz­tességes és hazafias munkálkodásnak rendjét állapítja meg. Egy jóizlésü ember minden törek­vésével dolgozott azon, hogy ott az uj rendnek becsületes munkáját megteremtse, hogy ott az egymással torzsalkodó és egymással harezoló társadalmi rétegek között a békességes munká­nak az útját megcsinálhassa. És ezek a törek­vések eddigelé nem sikerültek, (Felkiáltások; De fognak !) mert Bihar vármegye urai, a kik csak Tisza Istvánt bámulják, ő benne az uj rend exponensét látták és mert az uj rendet vadul gyűlölik, gyűlölik őt is és teljes elszántsággal állottak Glatz Antallal szembe. Ugy csinálnak, t. ház, mint a hogy a nemzeti küzdelem idején eljártak az ellentálló vármegyék a darabontok által kiküldött kormánybiztosokkal; de azzal a különbséggel, hogy a mig akkor nemes szen­vedelmek harczoltak, a mig akkor vármegyék házain a hazafias küzdelmek nagyszerű momen­tumai nyilvánultak, addig ezek az urak a vár­megye székházában mókáznak, komédiáznak és a székházat operettszinpaddá sülyesztik. (Igaz! Ugy van!) Egymást érték és egymást érik most ott az apró vexaturák, a tűszurások, azok a raffi­náltan megcsinált, de ízléstelen kirohanások, (Igaz! Ugy van!) a melyeket mindig konven­tikulumok előznek meg, a mely konventikulu­26*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom