Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

deczember 19-én, szerdán. 163 82. országos ülés 1906 < plénumban érdeme szerint méltatni fogjuk azt a korszakalkotó munkát, melyet a kereskedelem­ügyi miniszter ur e tekintetben kifejtett. Ezen törvényjavaslat ellen a legkevesebb izgatás folyik napról-napra. (TJgy van!) Ezen izgatások egy központból indulnak ki. Most nem régiben, tegnap vagy tegnapelőtt történt, kogy még egy osztrák képviselőt is idehoztak, a ki a szakszervezetben izgatott ezen törvény­javaslat ellen. (Felkiáltások: Ki volt az ?) Azt hiszem, Verkauf. Abból a központból indul ki az izgatás, a mely — a mikor élet-halálkarczunkat hivtuk alkotmányunkért, — odaadta magát a darabontoknak, odaadta magát a szabad sajtó letörésére (TJgy van!) és intézte azt az ostro­mot, a melynek czélja volt meggátolni, hogy lapjaink megjelenhessenek. (TJgy van!) Nein csinálok titkot belőle, t. képviselőház, magyarul beszélek: a nemzetközi szocziáldemokrata pártot értem. Az uj betegsegélyezési törvényjavaslat sze­rint a kerületi betegsegélyző pénztárak eddigi szervezetükben lesznek meghagyandók. A keres­kedelmi kormány, a mikor azt az intézkedést felvette a javaslatba, nem tudom, ismerte-e azokat a viszonyokat, a melyek a kerületi be­tegsegélyző pénztáraknál most uralkodnak. Fel­hívták a figyelmemet ezekre a viszonyokra és kíváncsiságból magam elmentem oda, hogy ezt az intézményt megszemléljem. Elérkezve a betegsegélyző pénztár helyisé­gébe, nyüzsgő, káromkodó, szitkozódó tömeget találtam ott. Csupa szegény ember volt ez, a ki táppénzt keresett, a ki kereste azt a pár garast, a mely biztosítsa az éhenhalás ellen. S mikor szóba álltam velők, kivétel nélkül mind azt panaszolta: Itt vagyok reggel óta és nem tudok ehhez a pár garashoz jutni. Kérdeztem, miért nem mennek be a hivatalnokokhoz. — Be van zárva kérem, mondották, min­den ajtó; csak Bokányi Dezső ő felségének az ajtaja van nyitva, de oda csak egyenkint eresz­tenek be bennünket. Napokig tartott, t. ház, a mig ezek a sze­gény emberek táppénzükhöz juthattak. A betegsegélyezési pénztárnak egész veze­tősége ebből a korrumpált bandából került ki. (Mozgás. Derültség.) Mutatóként, t. ház, enged­jék meg, hogy felolvassam, kik a kerületi beteg­segélyző pénztár igazgatóságának a tagjai. Igazgató Jászai Samu, a szakszervezeti tanács titkára. Ez az elnök. Grossmann Miksa alelnök, (Közbeszólás.) Kérem van ott Jakab is, Miksa is!... a szocziáldemokrata-párt vezetőségének tagja. Weltner Jakab, igazgatósági tag, a szocziál­demokrata-párt vezetőségének tagja. Garbai Sándor kőműves és sztrájkvezető, KnittelhofEer igazgatósági tag, Kitaika József, igazgatósági tag, Kovács Géza, igazgatósági tag, a szocziál­demokrata-párt vezetőségének tagja, Rottenstein Mór stb. De jönnek az u. n. pénztári alkalmazottak, a kiknek közvetlen összeköttetésben, érintkezés­ben kellene lenniök azokkal a szegény munká­sokkal, a kiknek panaszait meg , kell tudniok, hogy kiszolgáltassák az illetőnek azt a néhány garast, mely az éhenhalástól megmentse őket. Ezek között a pénztári alkalmazottak között az első Kiss Adolf igazgató, a Népszava belső munkatársa, a ki a legmocskosabb czikkeket szokta irni a Népszavában a koaliczió és t. ház minden tagja ellen. A másik Bokányi Dezső. Felesleges ezt az urat jellemeznem. Azután Kürsner Jakab, Klárik Ferencz, Pelczéder Ágoston, Teszársz Károly és Babina József. Ezek az urak volnának a betegellenőrök, a kik­nek kötelességük ellenőrizni azt, ki a beteg és nem. Hát Babina József, Teszársz Károly, Klárik Ferencz és Kürsner József tanult kőmivesek, és én gyenge eszemmel nem tudom felfogni, hogyan tudják azok ezt megállapítani. Ezeknek kellene gondoskodniuk a munkások jólétéről, mikor azok betegségbe esnek, és nem tudják kenyerüket megkeresni. Gondoskodnak is, de nem a mun­kásoktól, hanem saját zsebükről. (Igaz! TJgy van!) Gondoskodnak arról, hogy minél zsíro­sabb állásokhoz jussanak. Csak egy példát hozok fel. Bokányi kőfaragó volt. A mig becsületes kőfaragólegényként dolgozott, a mig általában dolgozott .... Hédervári Lehel: Az geniális ember ! Somogyi Aladár: Szó sincs róla, hogy nem volna az. De ha a képviselő urnak ilyen ideáljai vannak, tessék mintaképül venni. Hédervári Lehel: Lehet valaki geniális és kőmives; nem muszáj annak okvetlen ügyvéd­nek lennie. Somogyi Aladár: A mig becsületes mester­séget folytatott, addig megkeresett annyit, a mennyiből megélhetett. De ur akart lenni és most van 6000 korona törzsfizetése a beteg­segélyző pénztárnál semmiért. Ott van Weltner, Fleischmann, Kürschner, Klárik, ezek beteg­ellenőrök, a kik soha sem fordulnak meg a helyiségben sem, és 2400 korona fizetést húznak u. n. betegellenőrködésért. Miben áll hát a munkájuk? Abban, hogy az ország munkásai­nak pénzén utaznak és izgatnak a fennálló államrend ellen. T. ház! Ezek az urak magukhoz kaparin­tották a betegsegélyző pénztár vezetését és ki­szorítottak onnan minden lehetőleg tisztességes embert. Vezérszerepet játszik ezek között dr. Goldner Adolf, a ki névleg nincsen benne a vezetőségben, de tényleg dirigál. O dirigálta különben annak idején az ablakbeveréseket is. Interpelláczióm is erre az úrra vonatkozik. Ez az ur kibérelt Abbáziában két villát és elnevezte azokat szanatóriumnak. A pénztár vezetősége pedig, a mikor néhány jobb ízlésű és jobb érzésű szocziáldemokrata munkás összeállott és kibuktatta őt a pártvezetőségből, azért, hogy 21*

Next

/
Oldalképek
Tartalom