Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-62
62. országos ülés 19Ö6 november 23-án, pénteken. 49 üszök, a tüzes csóva Bosznia kéjjében, a boszniai kérdést rögtön felvetik, csakhogy ismét a régi recipe szerint: divide et impera. (ügy van! a baloldalon.) Ezek után zárom felszólalásomat azzal az óhajjal, hogy azt az irányt, a mely ma a Magyar-, Horvát-Szlavón és Dalmátországok közti megértés terén megindult, s a mely — miképen volt szerencsém kifejteni —• máris igen szép eredményeket, gyümölcsöket termett, hogy ezt az irányt tovább fejleszszük, tovább áj>oljuk, ápoljuk jjedig annál is inkább — és jó lenne, ha ezt azok az igen t. képviselő urak is megszívlelnék, a kik; különböző ajkúak, ha megszívlelnék és megnéznék a világ folyását, megnéznék és figyelembevennék azt a nagy tendencziát, a mely Berlin felől jön, s a Drang nach Osten jelszava alatt törekszik előre, melynek megvannak már a stácziói Bécsben, Konstantinápolyban; ha meggondolnák az igen t. urak azt, hogy ha mi egymás között czivakodunk, ha mi egymással viszálykodunk, ez csakis a nagy német kelet felé irányuló törekvéseknek egyengeti útját, miglen hogy ha megértjük egymást, ha félreteszszük , . . (Zaj a közép hátsó padjain és a baloldalon.) Hát, t. képviselő urak, én megmondom önöknek, hogy igenis mi, a nemzetiségiek, a nép és mi meg fogjuk érteni egymást, önök azonban nem fognak bennünket megérteni; (Zaj a közép hátsó padjain és a baloldalon.) nem fognak megérteni mindaddig, a mig önök a kákán is keresik a csomót, mindaddig, a mig mindig és mindenütt azt keresik, hogy mivel lehetne itten minket szétválasztani. (Mozgás és zaj a nemzetiségi képviselők padjain.) Térjenek át, uraim, arra az útra, a melyre horvát képviselőtársaink rátértek, mert ime, láthatják, hogy ennek mi az eredménye, mi a gyümölcse. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás és zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: Ezek olyan igazságok, a melyek önöknek nem tetszenek; a meb eket itt lehurrogni lehet, de a mely igazságokat igaztalanságokká tenni egyáltalán nem fog önöknek sikerülni, még ha huszonöt helyett ötvenen vagy százan kiabálnak is. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Igenis, t. ház, én óhajtom és kívánom ezt a kölcsönös megértést (Halljuk!/ Magyar-, tior vát- és Szlavonorszagok között, annál inkább, mert látom azon törekvéseket, a melyek a germán fajnak keletre való előrenyomulását mutat ják és a melyekkel szemben nekünk nem czivakodnunk, hanem r egymással kezet fogva összetartanunk kell. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen gondolatok honorálásaként bizalmamat fejezem ki az igen t. horvát-szlavon-dalmát miniszter urnak és a tételt elfogadom. (Éljenzés és taps. a bal- és a szélsöbaloldalon.) KÉPVH. BAPLÓ 1906 1911- IV. KÖTET, Elnök: A horvát - sziavon - dalmátországi miniszter ur kivan szólni. Josipovich Géza horvát-szlavon-dalmátországi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a miket az előttem szólott t. képviselőtársam elmondott, tulajdonképen semmi megjegyzésem sem volna, miután tökéletesen egyetértek mindazokkal, a miket ő most itt kifejezett. (Helyeslés és éljenzés balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Készemről csak azt kívánom megjegyezni, hogy köszönettel fogadom azon bizalmat, a melyet oly szíves volt irányomban kifejezni, és szigorú kötelességemnek fogom tartani azon állásban, a melyet szerencsém van itt betölthetni, mindent elkövetni arra, hogy Magyarországot és Horvát-Szlavon-Dalmátországokat mindinkább a testvéri egyetértés szilárd köteléki fűzzék össze. (Mérik éljenzés a baloldalon.) És ezt legjobban hiszem létesithetőnek ós fentarthatónak akkor, ha az 1868 : XXX. t.-cz. a maga teljességében, (Helyeslés bal felöl.) félreértések és félremagyarázások nélkül, minden vonalon végre is hajtatik, (Helyeslés a baloldalon.) az állami közösség eszméjét sértetlenül fentartjuk, Horvátországnak pedig az autonómia hatáskörében biztosítjuk mindazt, a mit az 1868-iki t.-cz. és az abban lerakott politika jónak látott a magyar állam megerősödése czéljából Horvátország számára biztosítani. Ezen irányban kérem a t. ház nagybecsű támogatását. (Élénk éljenzés.) Elnök: Vlád Aurél képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kíván szólni. Vlád Aurél: T. ház! Midőn az előttem felszólalt gróf Batthyány Tivadar képviselő ur paktumról beszélt, én azt kérdeztem tőle, hogy van-e paktum. Kérdésemet természetesen azért intéztem hozzá, mert épen Kossuth Fere ez kereskedelemügyi miniszter ur az igazságügyi bizottságban tagadta a paktum létezését. TJgy látszik, ez a kérdés nem épen valami kellemesen elintette a t. képviselő urat, (Mozgás és ellen-mondások a szé •-•öbabiltlahn.) és rám támadt, azt mondván, hogy ő nem szokta haszontalan felszólalásokra pocsékolni az időt, már a mint én teszem . . . Nagy György: Jól tette! Vlad Aurél: Azt hiszem, hogy ez az állítás nagyon merész. Mert ha én és elvtársaim az időt pocsékolni akartuk volna, akkor biztosithatom a t. képviselő urat arról, hogy ma nem lett volna abban a helyzetben, hogy ezen tételnél felszólalhasson, mert akkor nem szavaztatott volna meg egy nap alatt a költségvetés, hanem talán valamikor a jövő héten került volna rá a sor. Egy hang (johbfelöl): Próbálják meg! Vlád Aurél: De, t. ház, ha valamikor arra kerül a sor, hogy az időt mi is pocsékoljuk... Egy hang (a szélsőbaloldalon): Mi is? Hát még ki pocsékolja? 7
