Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-62

46 62. országos ülés 1906 november 23-án, pénteken. első sorban honositott meg Kossuth Ferencz, mint a függetlenségi és 48-as párt elnöke és vezére néhány évvel ezelőtt, igen szépen és örvendetesen fejlődik és eme törekvésünk, hogy mi magyar honpolgárok ugy Magyarországon, mint Horvát-Szlavonországban végre-valahára eljussunk oda, hogy egymást teljesen megértsük és megszűnjünk egy harmadik tényezőnek, a mely mindkettőnknek ellensége — bocsánat e kifejezésért — balekje lenni. Emlékeztetem a t. házat, hogy már néhány év óta tárgyaltunk és tanácskoztunk róla és propagáltuk azt az ideát, hogy Magyarország és Horvát-SzlavonDalmátországok között a megértést előmozdítsuk és elhárítsunk az útból olyan akadályokat, melyek a megértésnek útjában állanak. Ismétlem, az a zsenge fácska, a melyet néhány év előtt Kossuth Ferencz ültetett el, máris virul és máris közeledik ahhoz, hogy üdvös édes gyümölcseit megteremje. Időszerűnek tartom azt, hogy itt az országház termében is szóvá tétessék ezen kérdés, a horvát-szlavonországi viszonyokkal itt is foglalkozzunk. (Halljuk! Halljuk!) Mert egy nagy hibája volt a magyar országgyűlésnek és a horvát-szlavón országgyűlésnek is évtizedeken át, hogy nem igen szerettek egymás ügyeivel foglalkozni és ha foglalkoztak, mindig csak akkor tették ezt, a midőn valamely konkrét eset alkalmas volt arra, hogy az egymás iránti egyenetlenséget előmozditsa, de soha, vagy nagy ritkán történtek felszólalások és törekvések oly értelemben, hogy a kölcsönös megértést előmozditsuk. Már most áttérve magára a kérdésre, a horvát-szlavonországi helyzetre, legyen szabad egészen röviden a horvát-szlavonországi kérdéseket és politikai törekvéseket felállítani és fixirozni ugy, a mint én azokat látom. Az egyik törekvés Horvát-Szlavonországban arra vonatkozik, hogy egy nagy délszláv állam alakíttassák. Ezek a törekvések hiu ábrándok, a melyekkel komoly politikus foglalkozni alig is fog, mert utóvégre a történelmi évszázados fejlődést, közjogi és politikai alakulatokat egy álomképpel egyszerűen megváltoztatni ugy sem lehet. Ezekkel a törekvésekkel tehát én a magam részéről nem is akarok foglalkozni. Egy másik tendenczia, törekvés is van azonban Horvátországban és ez igen komoly, igen fontos és jellemző, ezzel igenis szükségesnek tartom, hogy foglalkozzunk, és ez a törekvés foglaltatik abban a mondásban, hogy: NagyAusztriában Nagy-Horvátország. Utalok itt arra, hogy néhány hónap előtt ezt a törekvést Horvátországban egy szereplő férfiú, egy volt osztályfőnök is lánszirozta egy német czikkben, és igenis vannak, a kik Horvátországban ezt propagálják. Ezen törekvésekkel szemben meg kell állapítanunk azt, hogy tulajdonképen mit jelent ez: Nagy-Ausztriában Nagy-Horvátország. Ez jelentené egyrészt a monarchia egész közjogának felforgatását, annak a Magyarország és Horvát-Szlavonország közötti 800 éves összetartozandóságának szétszakítását ós jelentené gyakorlati eredményében azt, hogy HorvátSzlavonországokat kihasítsa a magyar szent korona területéből, átvigyék Ausztriához, Bécs alá rendeljék és egyszerűen osztrák provincziává devalválják. Jól tudjuk és látjuk, hogy vannak bizonyos kéz alatti törekvések, a melyek ezen ideának propagálását Horvátországban előmozdítják, vannak, a kik Ígérgetnek és nagyszerű jövőt festenek Horvát-Szlavonországok elé arra az esetre, ha elszakadnának Magyarországtól és Ausztria alá kerülnének. Ámde a legnagyobb mester, a történelem megtaníthatta és megtanította Horvát-Szlavonország lakosságát arra, hogy valahányszor Ausztriának Magyarországgal bizonyos nehézségei vannak, akkor igenis igyekeznek a horvátokat ellenünk kihasználni, akkor ígérnek nekik mindenféle jót és boldogságot és mikor azután nincs reájuk többé szükségük, cserbenhagyják őket, a mint cserbenhagyták őket a múltban mindig és ígéreteiket meg nem tartották soha. Én ugy látom, hogy Horvát-Szlavonország lakossága ma a legnagyobb részben örvendetesen kiábrándult a bécsi ugrasztásoknak, a bécsi ígérgetéseknek honorálásából, ma már igen kevesen vannak, a kik a Gross-Oesterreichban GrossKroatien eszméjét komolyan veszik és arra komolyan törekesznek. És jól teszik HorvátSzlavonországban, hogy ezen ugrasztásokat — mert másnak nevezni nem lehet — nem hallgatják meg, nem követik, mert hogy ez a programm megvalósítható legyen, arra szükséges lenne először egy király, a ki a magyar alkotmányra tett esküjét megszegi, szükséges lenne egy magyar törvényhozás és egy horvát törvényhozás, a mely képes és hajlandó lenne arra, hogy az alkotmány összes biztosítékait sutba dobja és Horvát-Szlavonországoknak egész jövőjét egy osztrák taktikázási kísérletnek kitegye. Ez pedig abszurdum. A mennyire én Horvát-Szlavonország népét ismerem, nem hihetem el, hogy valaha ilyen törekvésekre Horvát - Szlavonország területén többséget, vagy csak tekintélyes minoritást is kaphassanak. Azok tehát, a kik ilyen törekvéseket propagálnak Horvát-Szlavonországban, számoljanak le ezen tényekkel, számoljanak le a történelem tanulságaival, számoljanak le a közjogi helyzettel, számoljanak le a királyi eskü szentségével, a melyet, hogy az ő kedvükért valaha valamely királya Magyarországnak megszegjen, felségsértés nélkül még csak feltennünk sem lehet. Szász József: Nem tudhatjuk előre! Gr. Batthyány Tivadar: Marad, t. ház, Horvát-Szlavonországok viszonyában a harmadik és