Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

434 76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. A mennyiben ezen adatok megfelelnek a valóságnak, s a mennyiben a fizetésjavitás tényleg november 1 -tói számított hatálylyal lép életbe, tisztelettel a következő interpellácziót intézem a pénzügyminiszter úrhoz (olvassa): » Szándékozik-e a pénzügyminiszter ur az állami napidijasoknak a fizetésrendezéssel elért többleteket mint pótlékokat még ez év folyamán folj osittatni ? Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a pénzügyminiszter urnak. Következik? Hammersberg László jegyző: Hodzsa Milán képviselő ur interpellácziója a miniszterelnök utján az összkormányboz, a »Baranya-Szabolcs és környéke bánya- és koliőmunkások szakegyleté«nek feloszlatása tárgyában. Hodzsa Milán: T. képviselőház! (Halljuk!) Pécsett ez év november hó 7-ig a »BaranyaSzabolcs és környéke bánya- és kohómunkások szakegylete« állott fenn, a mely ez év folyamán arra kérte volt a belügyminiszter urat, engedné meg, hogy ezentúl ne mint szakegylet folytathassa működését, hanem hogy országos szövetséggé alakulhasson át. A belügyminiszter ur a szakegylet eme kérését nem teljesítette, sőt 130.826. sz. a. hozott végzésében ezen szakegyletet fel is oszlatta. T. ház! A belügyminiszter ur nem indok nélkül, legalább nem indokok felhozása nélkül hozta meg ezen végzését, hanem azzal indokolja eljárását, hogy a szakegylet kebelében rendellenességek, szabálytalanságok fordultak elő a vagyonkezelésben, különösen pedig azért oszlatta fel, mert a szakegylet egyebek között a »Munkás« czimü heti lapra is előfizetett. Nem vagyok azon helyzetben, t. ház, hogy ellenőrizhessem, vájjon igazak-e a belügyminiszter ur által felhozott indokok, vagy sem. De feltéve, hogy ezen előfizetésen kivül, a melyet én bűnnek nem tartok, más tényleges hibába is esett volna az a szakegylet, azt hiszem, hogy még ebben az esetben sem lett volna szabad feloszlatni. Nekünk örülnünk kellene azon, minél több a szakegyletünk. (Helyeslés a középen.) És én azt hiszem, hogy a kormánynak igenis kötelessége a munkások szervezkedését nemcsak meg nem akadályozni, hanem minden téren elősegíteni. Mondom, abban az esetben is, ha valami hibát követtek el, vájjon a kormánynak nem állt-e rendelkezésére más mód, mint a feloszlatás? Miért nem intette meg azt a szakegyletet a kormány, ha ott tényleg hibák fordultak elő, miért rendelte el mindjárt az egyletnek feloszlatását? (Felkiáltások: Helyes volt!) Hogy a kormánynak ez az eljárása helyes_ volt-e, azt majd későbben fogjuk meglátni. Én most átadom a szót maguknak a munkásoknak, a kiket mindenesetre nagyon érzékenyen sújt a miniszter rendelkezése. Ezek a szegény munkások egy nyilt levélben, a melyet azonban alig olvasott a t. belügy- I miniszter ur, mert ezt a lapot nem igen szokta olvasni, ezt irják (olvassa): »Minek bántotta hát Nagyméltóságod, a mi kis egyesületünket, minek vette el hat évi áldozatkészségünk silány eredményét, néhány koronánkat, minek kergették ki iskolánkból, otthonunkból, a mely nekünk szeretett hajlékunk volt és a hol mi hat éven keresztül arra törekedtünk csak, hogy minél derekabb, tanultabb, hasznosabb polgárai lehessünk e hazának ? Tudja Nagyméltóságod, hogy hat év alatt hány családnak adtuk mi vissza nyugalmát az iszákosságtól elszoktatott férjben, tudja, hogy hány tudatlan munkástestvérünk szerzett magának olyan műveltséget, hogy bizony diszére válik nemcsak a magyar munkásosztálynak, hanem az egész magyar társadalomnak ?« És még más egyebet is mond ez a nyilt levél, a mi különösen összefügg azzal az indokolással, a mely indokolással a belügyminiszter ur az egyletet feloszlatta. Azt mondja a levél (olvassa): »Mi szegény munkásemberek vagyunk, a törvények labirintusában könnyen eltévedhetünk, különösen a formaságok dolgában, hát a bíróság csak büntetni tud, inteni, tanácsot adni nem ?« És később, ezekre az állítólagos hibákra és szabálytalanságokra is reflektál a levél a következőkben (olvassa): »Minekünk ám nem adott tanácsot senki és nem mondotta jóaka-ratulag senki, hogy mit szabad, mit nem. A február 26-án tartott vizsgálat után pedig a kifogásolt hibákat teljesen pótoltuk, gondot fordítottunk arra, hogy minden nyugtát aláírjon az elnök és beszüntettük még abban a hónapban a kifogásolt előfizetést a »Pécsi Munkás«-ra, E cselekedetünkkel azt hittük, eleget tettünk a hatósági figyelmeztetésnek, az alapszabályoknak és a törvény kívánalmainak.« T. képviselőház! Ilyen körülmények között azt hiszem, önök is hibának fogják tartani a szakegylet feloszlatását. Szokoly Tamás: Bizonyára volt annak más oka is! Hodzsa Milán: Ha lett volna más oka, mindenesetre felemiitette volna azt is a belügyminiszter ur. T. képviselőház! Én nem a feloszlatás miatt interjDellálok most, hanem a miatt interpellálom a kormányt, vájjon hajlandó-e a feloszlatott szakegylet helyett egy más, esetleg országos szövetség létesítését megengedni. (Mozgás.) A mint már megjegyeztem, feltétlenül szükségesnek tartom a munkások szervezését. És e nézetemmel nem állok egyedül. Hiszen Szterénjd József, a kereskedelemügyi államtitkár ur is kijelentette, hogy szükség van arra, hogy erős munkásszervezetek álljanak szemben erős munkaadószervezetekkel. Azt hiszem, a szocziális béke I a munkásszervezetek nélkül nem tartható fenn.