Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

428 76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. Gyomán, Békésmegyében, a múlt évben 1 K volt a legkisebb és 3 K volt a legnagyobb napszám, az idén 80 fillér a legkisebb és 4 K a legnagyobb; Szentesen, Csongrádmegyében, a múlt évben a legkisebb munkabér 1 K 20 fillér volt, a legnagyobb 3 K, az idén a legkisebb 1 K 80 fillér volt, a legnagyobb 5 K 50 fillér. Nem folytatom, t. képviselőház. Azonban oly óriási munkabéremelkedésről nem lehet ezek után beszélni. Bizonyos, hogy emelkedtek a munkabérek, bizonyos, jiogy javult a földmivelő munkásnép keresete. És a mint a földmivelésügyi miniszter ur kegyes volt kiszámitani, hogy körülbelül 1 millió munkás aratja le Magyarország termését. A mi számitásunk szerint ez az 1 millió munkás 22 millióval kapott az idén többet, mint tavaly. Ezek a mi számitásaink, bár nem csalhatatlanok, A földmivelésügyi miniszter urnak lesz alkalma pontosabb és szabatosabb számítást tenni; de nem hiszszük, hogy csalódunk, ha 22 millióra teszszük, a munkabér többletét, mely elosztódott 1 millió arató munkás közt Magyarországon. Ezt a 22 millió koronát én nemzeti nyereségnek tartom. Mert sokkal jobban örvendek én annak, ha az a 22 millió 1 millió munkás zsebébe oszlik szét, mint ha megmarad néhány ezer nagybirtokosnál. (Zaj.) Jobban örülök neki, mert abból az 1 millió közt szétosztott 22 millióból jut az iparosnak, a kereskedőnek, jut az államnak és a községnek, jut az orvosnak . . . Darányi Ferencz: És a korcsmának! Mezőfi Vilmos: Tessék a korcsmákat bezárni, én rászavazok. T. képviselőház! Panaszkodott egy földbirtokos t. képviselőtársam nemrég, hogy micsoda szörnyű igényei vannak a földmivesnek, hogy júliusban az ő birtokán regalitászt szittak. Hát én nem botránkozom meg ezen, mert abból a regalitászból is az államkincstárnak van haszna, és bárcsak az az 1 millió arató és a két és fél millió kisgazda mind regalitászt szíhatna. (Derültség és zaj.) Nemcsak a milliomosok szájában jó az. A földmivelésügyi miniszter ur deczember 7-iki beszédében bőven foglalkozott a földmivesmunkások szövetségeivel. Én természetesen csak arról a szövetségről beszélhetek, a melyet én legjobban ismerek. Azt méltóztatott mondani, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter egy rendeletet adott ki, a melyet nem ismerek teljes szövegében, pedig sajnálom, mert nekünk is meg kellett volna küldeni, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: A »Népszavá«-ban megjelent. Mezőfi Vilmos: Ezen rendeletről azt méltóztatott mondani, hogy benne van, hogy nem szabad tűrni, hogy a központ vagy a csoportok meghatározzák, hogy nvilyen árakon szabad a tagoknak munkát vagy aratást vállalni, mert ez a szövetség feloszlatását vonja maga után. (FelMáltások: Nagyon helyes!) Gaal Gaszton: Nem kell nekik közvetítő! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! Én ezt nem tartom igazságosnak. Mert azt nem méltóztatott megtiltani a földmivelésügyi miniszter urnak, hogy a gazdák, a földbirtokosok egyesülése, pl. az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben tömörült nagybirtokosok összejöjjenek és ott egységes munkabéreket állapitsanak meg. Szilassy Zoltán: Nem is teszik! Mezőfi Vilmos: Azt sem méltóztatott megtiltani, hogy különböző vidéki gazdasági egyesületek birtokosai összegyűljenek, hogy megállapítsák az egységes munkabéreket és megállapodjanak abban, hogy egy se fizessen a másiknál többet, hogy _ igy egységes irányt adjanak a munkásfclfogadásnak. Ez ellen sem méltóztatott kárhoztató szót emelni. Azt pedig elvártuk volna a földmivelésügyi miniszter úrtól, a mikor akadt Békésmegyében egy gazdasági egylet, hol egy Wenckheim nevű birtokos formális indítványt tett arra, hogy Kínából 10.000 kulit hozzanak Magyarországra. , (Egy hang a szélsobaloldalon: Nagyon okosan!) a földmivesmunkások kiszorítására, hogy ez ellen erélyesen tiltakozzék. Holott meg vagyok győződve, hogy rögtön mozgósítva lennének a csendőrök, hogyha a földmivesmunkások községek szerint szövetkeznének arra, hogy tömegesen kimenjenek pl. Németországba munkát vállalni, mert németországi ügynökök házalnak most városról-városra, hogy oda csalják a munkásokat. Ezt bizonyára nem tűrné a földmivelésügyi kormány és az összkormány. Ha ezt nem méltóztatik tűrni és ha nem méltóztatik erre jogot és engedélyt adni és lehetővé tenni, hogy az a földmivesrnunkás megbeszélje, hogy milyen árak mellett vállaljon munkát, akkor a földbirtokosnak se méltóztassék ezt lehetővé tenni. Szilassy Zoltán: Nem is teszi. Mezőfi Vilmos: Megmondta a miniszter ur s én nagyon kérem a földmivelésügyi miniszter urat, miután az a munkásvédő szövetség, lojálisán nem is akar a törvény ellen véteni, nem akar a miniszteri rendelet ellen véteni, bármily igazságtalannak tartja azt, kegyeskedjék felvilágosításunkra megmondani, hogyan méltóztatik érteni ezt a kijelentését, ugy-e, hogy nem szabad kényszeríteni más munkást hogy bizonyos árakon alul ne vállaljanak munkát, mert ha ezt méltóztatik érteni, ez ellen kifogásunk nincs, vagy ugy méltóztatik érteni, hogy abban a vidéki szervezetben az a földmunkás nem ülhet együtt és nem beszélheti meg békésen, hogy lehetőleg ezen az áron akarunk munkát vállalni. Mert akkor konstatálom, hogy ez a legnagyobb fokú igazságtalanság. S ellenkezőleg, a birtokos urak érdeke az, hogy az egyse-