Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-76
76. országos ülés 1906 < Mezőfi Vilmos: Mélyen t. képviselőház! És itt méltóztassék megengedni, hogy kissé merész hasonlattal éljek, de nem hiszem, hogy ebben a t. képviselő urak nézetével ne találkoznám. Nézetem szerint a magyar haza a magyar föld. A ki elveszi ezt a földet, az elvette ezt a hazát. (TJgy van!) Ha földönfutókká teszszük a nép millióit, akkor hazátlanokká tettük. Ha jogot adunk arra és lehetővé teszszük, hogy idegen honosok Magyarország földjét megvásárolhassák, ezzel a hazát bocsátottuk rendelkezésükre. (Felkiáltások halfelől: Ebben igaza van!) Nekünk igenis, meg kell védenünk a magyar földet attól, hogy ne csak a saját nagyúri magyarjaink foglalják el azok elől, a kiknek e földre szükségük van, (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) hanem azok elől is, a kik a külföldről jönnek ide, nem ugy, mint valamikor régen, szuronynyal, ágyúval, hogy a földet elfoglalják, de bejönnek aranynyal, bankóval és a szegény, nyomorgó magyar kisgazdától megveszik ősei földjét. Zboray Miklós: Fütyülővel! (Derültség.) Mezőfi Vilmos: Hohenlohe nem jött be fütyülővel! (Élénk derültség.) Ép ugy vész el a magyar föld, ha pénzen veszik meg, mint ha szuronyn)-al és ágyúval rabolják el. Egy hang (baljelől) : Nem kell félteni a magyart ! Zboray Miklós : Több birtok van zsidó kézben, mint mágnáskézben. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Molnár János (közbeszól). Elnök : Molnár képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni ! (Derültség. Helyeslés.) Mezőfi Vilmos: Méltóztassék Zboray képviselő urnak megnyugodva lenni, (Zaj. Elnök csenget.) a szocziáldemokraták felekezeti kérdést nem ismernek. Epugy romlottnak, épugy elítélendőnek tartják a zsidó tőkét, mint a keresztény tőkét. Epugy szerencsétlenségnek tartják erre az országra, ha katholikusok, mint ha protestánsok vagy zsidók hasítanak ki egy óriási földterületet ebben az országban és ők nem dolgozván, mégis nem engedik a kisgazdákat és a földmivelő népet, hogy azokon a földeken becsületesen megélhessenek. (Zaj.) -Eíogy befejezzem Laehne képviselő urnak szóló válaszomat, kijelentem, hogy nem félek a magyar nép dühétől. Nem félek attól, — a mitől óvott Laehne ur — hogy az öntudatra ébredt magyar nép haragja elől még a törvények sem fognak megvédeni. Inkább mástól félek. Attól félek, hogy ha nem fog a tisztelt ház minél hamarább alapvető, Magyarországon korszakot alkotó reformokat életbeléptetni, ha nem fogja ezeket a szerencsétlen birtokviszonyokat orvosolni, ha nem fogja az ezerholdasok földjét a nép számára megváltani, — akkor félek, hogy a nép dühe és elkeseredése nem ellenem, hanem ezek ellen az intézmények ellen támad fel romboló, pusztító módon. A mitől Isten mentsen, a mit el kell hántanunk. KÉPVH. NAPLÓ 1906 '1911. 1Y. KÖTET. czember 12-én, szerdán. 425 Azonban az önök kezében van, t. függetlenségi párt és t. ház, az elháritás lehetősége és kötelessége. T. ház! Nem engedem sem magamtól, sem elvbarátaimtól elvitatni azt, hogy mi igenis a szó nemes értelmében jó hazafiak vagyunk. Jó hazafiak vagyunk, mert az az igazi hazafiság, a mely milliókért küzd és millióknak akar jobblétet és jogot teremteni. Szmrecsányi György : Nincsen rá szabadalma ! Mezőfi Vilmos: Nem is követelem azt mint szabadalmat. De miután hazafiságunkat vonták kétségbe, ennek bizonyítására állítom azt, hogy az az igazi hazafi, a ki az egész ország elnyomott népéért, valamennyi kisgazdáért, valamennyi kisemberért, az összes munkálkodó népért harczol. Szilassy Zoltán : Hol van az elnyomva? Mezőfi Vilmos : A földmivelésügyi miniszter úrról is föl kell tennem, hogy igy magyarázza a hazafiság érzését. Fel kell tennem, hogy abban a miniszteri székben nem egy osztály, nem a birtokos osztály érdekeit képviseli, hanem képviseli a földmiveléssel foglalkozó magyar nép egyetemét. S ha ezt tudja és érzi a miniszter ur, akkor ugyanolyan mértékkel kell mérnie a földmives munkásoknak és a kisgazdáknak, mint a minő mértékkel mér a nagybirtokosoknak. Ezt a szellemet azonban azokban a szavakban, a melyeket leszek bátor felolvasni és a melyeket deczember 7-iki beszédében mondott a miniszter ur, nem látom kifejezve. Azt mondta a miniszter ur (olvassa) : »Kétségtelen, nagyon egészségtelen állapotok lennének* — már t. i. a földmivesmunkás-mozgalmak — »de mit is nyernének a munkások a kiforszirozott munkabéremelésekkel? Tagadhatatlan, hogy ma magasabb napszámok vannak, de azt hiszi bárki, hogy boldogabb a munkás? Mert a mig sokat hallunk, beszélünk és olvasunk a mezőgazdasági termékek áremelkedéséről, addig nem szól, nem beszél senki az ipari czikkek drágulásáról. Pedig kérdezzünk meg akárkit, meg fogja mondani nekünk a legegyszerűbb parasztember is, hogy ma a kabátja is drágább, mint a régi időben. Ezek a sztrájktörekvések közvetlen drágaságot idéznek elő, a minek eredménye az, hogy senkinek sem megy jobban a dolga, mint azelőtt.* Ezt mondta a miniszter ur. Ez nem czáfolat. Mert ezzel épen indokát méltóztatott adni annak, miért kénytelen az a szegény földmivesmunkás és kisgazda mindent elkövetni, hogy keresetét fokozza és gyarapítsa. Azért kell neki több, mert megdrágult körötte minden, mert drágább lett a kabátja, drágább lett a csizmája, mert több lett az adója, mert állami, megyei, községi, egyházi adó nyomja. Szilassy Zoltán : Mert kevesebbet dolgozik ! Mezőfi Vilmos: Azért kell neki több, mert az évtizedek előtti állapotokból kizökkentette ez a mostani drágaság. Hogyan fedezze tehát szükségleteit, ha nem azzal, hogy törekszik emelni munkakeresetét, munkabérét? Egyetlen kincse van : a munkaereje. Ezt a kincsét törekszik minél drágábban eladni. Nem a földmives-sztrájknak akarok ezzel propagandát csinálni, hanem csak 54
