Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-62

62. országos ülés 1906 november 23-án, pénteken. 37 ben is ennél a tételnél a választói jogról polémiát folytatni egyáltalán nem lehet, mert most a királyi udvartartásról van szó, nem pedig a választói jogosultságról. Hodzsa Milán : Még egy félreértést kívánok tisztázni. (Zaj.) A demokráoziának kérdésében történt a félreértés. A demokráczia, ugy látom most, olyan, mint a só. Van többféle só. Az egyik fajta sót az emberek fogyasztják ; a másik fajtáját . . . (Nagy zaj.) Elnök: Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a tételt elfogadni, igen vagy nem ? Kérem azokat, a kik a tételt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház a tételt elfogadja. Raisz Aladár jegyző (olvassa) : 0 cs. és apostoli kir. Felsége kabineti irodája és e kabineti iroda nyugdijai. Rendes kiadások : II. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások 177.173 K. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Raisz Aladár jegyző (olvassa): Országgyűlés. Rendes kiadások : III. fejezet, 1—4. czim és VI. fejezet, 1. czim. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások: I. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások. A főrendiház kiadásai 243.001 K. 2. ezim. Képviselőház kiadásai 3,695.054 K. Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. ház ! Indítványozom, hogy az alelnök urak fizetésére felvett 24.000 K töröltessék. Az indokokat a következőkben terjesztem elő. (Halljuk ! Halljuk !) Nehogy a mélyen t. képviselőház abban a nézetben legyen, mint hogyha az eszme kizárólag innen keletkezett volna, és nehogy abba a gyanúba essünk, (Zaj.) mint hogyha ezen illetményeknek nehézményelése tőlünk eredne, legyen szabad hivatkoznom oly férfiakra, a kik ez ellen állást foglaltak. (Halljuk ! Halljuk!) 1904 Julius 24-én Kammerer Ernő, a pénzügyi bizottságnak az előadója bemutatta a gazdasági bizottságnak a jelentését, a melyben kéri, hogy emeltessék fel a két alelnöknek az illetménye 24.000 koronára. Akkor felállott, igen t. jelenleg is képviselőtársunk, Rakovszky István és a következőleg vezette be beszédét (olvassa) : »En abból a szempontból indulok ki, hogy a képviselőháznak magának kell a legjobb példát mutatnia az országnak, hogy takarékoskodik a kiadásokkal.« A midőn ezen nagy horderejű kijelentést megtette, azt mondotta, hogy igen nagynevű jóakarójától haüotta, hogy nem az állás teszi az embert, hanem az ember teszi az állást, akarván ezzel igazolni, hogy nem a fizetés, hanem magának az embernek polgári erényei kell hogy diszitsék azt az állást, a melyet betölt. Lengyel Zoltán: Miért nem képviselősködnek ingyen ? (Derültség.) Pop Cs. István : Én azt hiszem, hogy azok az indokok, a melyek akkor felhozattak, ma is fennállanak. Azon meggyőződésben vagyok, hogy igen t. képviselőtársamnak, Rakovszky Istvánnak nézetei azóta nem változtak meg. Akkor azzal indokolták, hogy az obstrukczió miatt, a mikor parallel üléseket is kellett tartani, nagyon, de nagyon igénybe vannak véve a t. alelnök urak és ezért indítványozták és móltányosnak találták, hogy magasabb illetményekben részesüljenek. A mai viszonyok között azonban — hiszen minden ugy megy, mint a karikacsapás, körülbelül hét hónap alatt alig tartottunk 62 ülést, azok is többnyire igen rövidek voltak — az alelnök urak nem voltak igénybevéve és igy azt hiszem, hogy hatványozott mértékben áll az, a mit igen t. képviselőtársam akkor mondott, hogy t. i. elégedjenek meg az alelnökök azzal a bizalommal, azzal a fénynyel, a melylyel őket felruházzuk akkor, a midőn megválasztjuk arra a díszes állásra. T. képviselőház! Oly gyönyörű szavakkal végezte Rakovszky István akkor beszédét, hogy azt hiszem, nagy szolgálatot teszek az általam képviselt ügynek, ha én ugyanazokkal a szavakkal fogom bezárni beszédemet (olvassa) : »Nem szavazom meg, mert büszke vagyok rá, és akarom, hogy továbbra is mutathassunk arra, hogy találkoznak férfiak . . . Rakovszky István : Ugy is van! Pop Cs. István : . . . a kik talán megszaporodott munkakörrel is egy fényes állást az állás miatt és nem a mellékjövedelmek miatt töltenek be.« En ezekkel a szavakkal zárom be inditványomat és mély tisztelettel esedezem, méltóztassék az alelnökök fizetésére felvett 24.000 koronát törölni. Ráth Endre jegyző: Vlád Aurél! Viád Aurél: Elállók! Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! Csak röviden kivánok nyilatkozni az alelnöki fizetésekre nézve. Az a nézet vezérel, hogy a közéletben igen sok olyan funkczió van, a melyért díjazást elfogadni, vagy a díjazás szisztémáját behozni nem lenne indokolt és méltányos. A mi az alelnöki állásokra vonatkozik, a melyek 1904 óta díjazásban részesülnek, egész határozottan vagyok bátor abbeli nézetemnek kifejezést adni, hogy ezt ilyen ingyenes funkcziónak tekintem különösen a mai viszonyok között épen nem tartanám egészen méltányosnak. (Helyeslés.) Lén}reges a különbség, t. képviselőház, az elnöki funkcziók között azelőtt és az utóbbi esztendőkben. Ma ez nem tisztán tisztesség, hanem valóságos hivatal. Méltóztassék azt a sokoldalú teendőt venni, a mely ezen nagy háznak gazdasági kezelésével és az azzal összefüggő felelősséggel jár. Méltóztassék azt venni, hogy a képviselőház állandó ülésezése alatt fokozottabb teendők hárulnak az alelnökökre és méltóztassék azt venni, hogy ma, midőn a képviselőház igen sok-