Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. 413 tetésre legyen felhasználva, hogy árvizek idején a nagy vizek ott szabad levonulási utat nyerjenek. Utasította az illető szakközegeket, hogy ilyen értelemben utazzák be a Tiszát és az ármentesitő társulatoknak közbejöttével tűzzék ki és jelöljék meg a határokat, és viszont gondoskodjanak arról, hogy a torkolattól lefelé és felfelé a 400, illetve 500 méternyi szabványos hullámterek e czélnak megfelelőleg szabadon hagyassanak a jövőben. Ezek a munkálatok meg is történtek, t. ház, azonban kivitelre — pedig igazán észszerű műveletek voltak — nem kerülhettek, mert az érdekeltségnek csak egy része volt hajlandó arra, hogy a szükséges területeket kártalanítás nélkül a szabályozás ozéljaira rendelkezésre bocsássa, legnagyobb részük ellenben azt kívánta, hogy földjét sajátítsák ki, vagy kártalanítsák azon fáikért, a melyeket e czélra ki kell irtani. (Halljuk ! Halljuk !) Ezen irányban később költségszámítások is tétettek, azonban a várt eredmény nem volt kivívható már a miatt sem, mert időközben a minisztériumoknak hatásköre változást szenvedett, a mennyiben a folyammérnöki és vizi osztály boldogult Baross Gábor tárczájából áttétetett a mai földmivelésü gyí minisztériumba. Szóval semmi sem történt ezen a téren, sőt sajnosán konstatálható, t. ház, hogy a helyzet azóta még sokkal rosszabbra fordult, a mennyiben a 90-es években tapasztalt földéhség hódító körútra indult a Tisza partján, minek az lett az eredménye, hogy ha ma szétnézzünk ott, Csongrádtól kezdve csaknem Titelig, közvetlenül a meder mellett, mindenütt gyönyörű gyümölcsösöket, szőlőket és fásítást látunk. (Halljuk I Halljuk !) A szakközegeknek ezekkel "az aspirácziókkal szemben rendkívül nehéz helyzetük volt. Tudok eseteket, hogy feljelentések történtek és az eredeti régi állapotnak visszaállítását kérték. Azonban legtöbbnyire a legszegényebb nép volt az, a mely kiszorult a Tisza partjára ; ott befektetéseket eszközöltek, kertjeik már rigolirozva voltak, beültetve szőlővel és fával, a kiktől tehát szinte embertelenség lett volna azt követelni, — a mint különben követelték is — hogy befektetésüket most elveszítsék. És ma az az eredmény, hogy nemcsak ezek a szabványos, 400—500 méterre kiterjedő hullámterek nincsenek meg, hanem a mi van is, be van telepítve gyönyörű szép gyümölcsösökkel, szőlőkkel, ugy hogy — a mint már említettem — a helyzet ma rosszabb, mint volt valaha. Mert hiszen tudjuk, hogy a folyóvíznek az a tendencziája van, hogy partjait folytonosan rakja. T. i. az a víztömeg, mely a szelvény felett mozog, változik, a kanyarulatoknál kicsap a mederből, s rögtön, mikor megütközik a parton, elveszti sebességét, s ennek következtében otthagyja iszapját. Ez a természetes folyamata a partok emelkedésének, a melyek, ha még fásitva, szőlővel/gyümölcsösökkel is be vannak telepítve, természetes, hogy a viz folyásának még nagyobb akadályául szolgálnak és a felrakodás annál nagyobb méreteket ölt. (Ugy van !) Ennek a dolognak végső következménye az lesz, hogy a gyakori nagyobb vízállások azt fogják előidézni, hogyja partok fel fognak emelkedni közel az árvizek színéhez és igy az egész vidék annak lesz kitéve, hogy a nagy vizek lefolyása majdnem kizárólag a mederben és a meder fölötti felhalmozódásra lesz utalva. Ez minden esetre igen kedvezőtlen kép a jövőt illetőleg, mert hiszen ennek természetszerű következménye lesz, hogy a hullámterek az ő vizemésztőképességüket még ugy sem fogják teljesíteni, mint most, hanem vizem észtőképességük mindig kisebb lesz, a viz tisztán csak a mederben lesz konczentrálva és ott lesz kénytelen konzumezióját keresni, tehát az árvizi színeknek ennek következtében -emelkedniük kell. Bátor vagyok ennélfogva kérni a t. földmivelésügyi miniszter urat, a kinek atyai jóindulata és gondoskodása, jól tudom, minden lényeges kérdésre, a mely az ország jólétével összefügg, készen és rendelkezésre áll, méltóztassék a kérdést szintén gondoskodás tárgyává tenni és a mennyiben szükségesnek mutatkozik, méltóztassék ebben a tekintetben az országos műszaki tanács véleményét is kikérni. (Helyeslés.) Még arról kell megemlékeznem, tudva, hogy a t. miniszter ur kilátásba helyezte, hogy a vízjogi törvény esetleg revizió alá fog vétetni, hogy a folyam- és gátrendőri szolgálat ugy a Tiszán, mint általában folyóinkon rendkívül fogyatékos és nehézkes. Nagyon sok a tutajozási, halászati és gátrendőri kihágás, s a mostam szervezet és eljárás mellett, bár nem vonom kétségbe a jóakaratot az illető közigazgatási hatóságok részéről, de általános a tapasztalat és mindenütt azt hallom, hogy e kihágások elintézése, megtorlása nem oly módon és rendben történik, mint kívánatos volna, ugy hogy a társalatok nagy része épen e szempontból, mert rendkívüli nehézkes az eljárás és problematikus az eredmény, a legtöbb kihágást vagy elnézik, vagy saját hatáskörükben torolják meg, denique a kihágásokat hatóság elé nem viszik. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez szintén elég fontos dolog abban a tekintetben, hogy a t. földmívelésügyi miniszter ur kegyes legyen vele foglalkozni. Az én véleményem szerint az volna talán a leghelyesebb gondoskodás, ha e kihágások ügyére a folyammérnöki hivatalok ingerencziája a jövőt illetőleg, a vízjogi törvény revíziója alkalmával, fokoztatnék, szóval, a hatósági intézkedésben nelák jelentékenyebb részük lenne. Végül még hálás köszönetemet fejezve ki a t. képviselőháznak szives türelméért, hogy hosszas előadásomat meghallgatta, meleg köszönetet kell kifejeznem a miniszter urnak azért, hogy a költségvetés indokolásában oly szives és méltányló szavakat volt kegyes használni a mérnökökre nézve, abból az alkalomból, hogy indokolta néhány műszaki tanácsos és egy hatodik rangosztályu állás