Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

76. országos ülés 1906 dei Reök Iván : És igy a hetvenes években a Tisza völgye óriási csapásoknak volt kitéve, a melyek 1879-ben Szeged város pusztulása által még tetézve is lettek. Ezek a súlyos körülmények végre megérlelték az intéző körökben azt a jobb felfogást, hogy ezen munkálatokat és műveleteket a régi rendszertelenséggel tovább folytatni nem lehet. Külföldről hivott az akkori kormány szakértőket, mert hiába, a magyar technikusokon betellett ez alkalommal az a régi közmondás: Nemo propheta in patria sua. így a külföldi szakértőknek kellett a rendellenességekre rámutatni. De meg lett az eredménye, mert innentől fogva a munkálatok czéltudatosabban lettek kifejlesztve, és az ármentesitő társulatok működése és ténykedése felett is sokkal gondosabb ellenőrzés és felügyelet gyakoroltatott. Ezeknek az intézkedéseknek következményéül irható, hogy az 1888-iki árviz alkalmával már az egész kampánynak a lefolyása — hogy ugy mondjam — sokkal nyugodtabb lett. Volt ugyan baj és csapás elegendő akkor is, de már sokkal kevesebb, mint az előbbi megpróbáltatások alkalmával és igy az 1888. évi árviz alkalmával szerzett tapasztalatok akkori nagynevű miniszterünket, Baross Gábort, a kinek gondja mindenre kiterjedt, arra irányították, hogy az ármentesitő társulatok részére a töltéseknek további erősbbitése irányában szoros utasításokat irt elő, megszabva, hogy mely töltések minő méretekkel legyenek kiépítve. A mellett folytatását nyerte a czéltudatos munkásság, és íme. az 1895-iki árviz alkalmával már egészen más, sokkal kedvezőbb képpel állunk szemben, annak daczára, hogy ez az árviz az előbbieket tetemesen meghaladta, az egész árvizi kampány gyors lefolyású volt és szakadás a szabványosan kiépített töltések mentén, azt lehet mondani, sehol sem volt. Igaz, hogy ez az árviz meghaladta az előbbi magasságokat, a mi egyrészről tulaj donitható az akkori kedvezőtlen hóolvadásnak és egyéb természeti okoknak, de tulaj donitható jórészt az ujabb ármentesítés következtében előállott természetszerű vizszinemelkedésnek is, a mely helyi vizszinemelkedések közt a legjelentősebb a Titel és Zenta közötti szakaszon mutatkozott, a hol a csúcspont Babató határában felülmulta közel 1 méterrel az előbbi vizszineket, a minek megvan a kellő észszerű magyarázata, hogy t. i. 1888 és 1895 között épen a legalsó tiszai részeken, a rudolfsgnadi és titeli ármentesitő társulatok részéről közvetlenül a Tisza torkolatának vidékén ujabb ármentesitések létesíttettek és ezeknek tulaj donitható a vizszinemelkedés, annyival inkább, mert hiszen régebben, mielőtt ezek az ármentesitések foganatosítva lettek volna, nem is volt szükséges, hogy a Tisza árvize lehaladjon a mai tiszai torokig, hanem egy része már a zsablyai csárdánál az ottani nyílt réteken át egyesülhetett a Duna árjával, a másik része pedig Rudolfsgnad községe alatt szintén .szabadon lépett át a baloldalon elterülő óriási dunai rétre. czember 12-én, szerdán. 411 T. ház ! Az 1895. évi árvíznek gyors levonulása szerény véleményem szerint kecsegtető tünet arra nézve, hogy a jövőbeni árvizek szintén gyors lefolyásúak lesznek és hogy az egész vízrendszerünk a Tisza mentén, ideértve a mellékfolyókat is, a szabályozás eredményeképen gyorsabb lefolyási utat nyerve, az egyes vonalakon, de magán a Tiszán is, csökkenni fog az a kedvezőtlen eshetőség, hogy a mellékvizek vízgyűjtőiből érkező összes árhullámok a Tiszának ezen a különben is legveszedelmesebben érintett csongrád—titeli szakaszán egy időben találkozzanak össze és ott tetőzzék egymást. Mert habár nálunk nem oly rendkívül kecsegtetők a természeti viszonyok, mint pl. a Po mentén, a hol a Ticino folyó óriási viztömecre a természet szerencsés elrendezése folVtán, mivel ez az Alpesekből nyeri táplálékát, később indul meg, mint a pói tulajdonképem árviz, mely az Apenninek enyhébb légköréből származó árhullámzás. Ez a két árhullám sohasem találkozik egymással, hanem a Ticinóé mindig egy-két héttel később folyik le, mert ha összetalálkoznék, az végveszedelem lenne felső Olaszországnak. Mondom, nálunk a klimatikus viszonyok nem ilyen különbözők, de nekem mégis meggyőződésem, hogy a Bodrognak az árvize, a mely az alsó Tiszától legtávolabb fekszik és árvizeit a Kábátok vidékéről szedi és nyeri, a Tiszán minden valószínűség szerint későbben fog lefolyni, mint pl. a Maros folyóé. a mely szintén egyik legjelentékenyebb mellékfolyója a Tiszának és a mely Erdély vidékén gyűjti az árvizeit, mert ez már két nap alatt Szegednél van és Szegedtől ismét két és fél nap alatt eltünhetik a Duna árjában. Nem azért mondom ezt, mintha a jövőre nézve talán kizártnak tartanám azt az eshetőséget, hogy már most akkora árvizeink nem lesznek, mint eddig voltak, mert hiszen kiszámíthatatlan természeti tüneményekkel és eseményekkel állunk szemben. Én csak a valószínűségét látom annak, hogy, mivel a folyás az egész vízrendszeren meggyorsult, az egyes árhullámoknak akumulácziója és az összetalálkozása a Tiszán a jövőben kisebb mértékben fog előállani, mint az a szabályozások előtti időben történt. Az a 11 év, a mely az 1895. évi árviz óta letelt, szintén e mellett az argumentum mellett szól, mig azok a tapasztalatok, a melyeket ez alatt az idő alatt a földmivelésügyi minisztérium kebelében hivatalosan gyűjtöttek, viszont arra az igen kedvező észleletre mutatnak, hogy a Tiszának az a tendencziája, hogy magát mélyre képezze, az átvágásai, mondhatni, kivétel nélkül bevágják magukat a földbe. Hasonlóképen a folyó többi részének is az a tendencziája, hogy mélyíti magát. Vannak természetesen elzátonyodásra hajló, tulszéles részek, a melyek reparácziót igényelnek, de az egész folyónak, hogy ugy mondjam, az a jeUege, hogy mélyíteni igyekszik magát. Ezt bizonyítja a kis vizeknek évről-évre tapasztalható lejebbszállása. Ma már nem ritkaság a Tiszán, hogy a nyári időkben egy-két méteres kis vizeink vannak. 52*