Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

388 75. országos ülés 1906 deczember lí-én, kedden. ha kezébe adnák : a zabot sem tudna megkülönböztetni a kölestől. (Igaz ! ügy van ! Derültség.) Az ilyen emberek fölkeltik a nép lelkében az irigységet és a gyűlölséget a vagyonos osztály iránt. Igyekeznek lelkiismeretlen kézzel széttépni minden fonalat, a mi a nép lelkét eddig azokhoz kapcsolta, a kik részéről bizalmat, vezetést és szeretetet tapasztalt. El akarják szakítani a népet hitétől, el papjától, hazájától és jegyzőjétől, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) hogy megmérgezett -lelke be ne fogadja a fölvilágosit') érvelést, s minden eszményi, ideális törekvések helyett a pénz után való sóvárgást oltják be lelkébe. (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) ígérnek beszédükben fűt-fát — hiszen könnyen tehetik — és napidíjért elmondott szónoklataikban mosdatlan szájjal meghurczolhatnak mindent, jól tarthatják hallgatóságukat a valóságnak meg nem felelő adatokkal, s mire ezeket a hamisságokat a hozzáértők megbírálnák, akkor ők már árkon-bokron tul vannak, s nem törődnek azzal, hogy egy falu, egy község népének békességét, társadalmát dúlták föl, jövőjét tették semmivé. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! A ki állandóan a nép között lakik : a lelkész, a tanító, a jegyző, s a birtokos, az ígéretekben nem lehet ilyen könnyelmű, mert a lelkiismeretlenség terhe alól ki nem buj hat. Ez a verseny tehát egyenlőtlen ; azért a becsületes jóhiszeműségnek rövidebbet kell húznia a szélhámos ígéretekkel szemben. (Igaz ! Ugy van !) Ily beszédekkel és ily iratokkal nyerték meg azután a szegény népet a maguk rabszolgájává és a mi nekik fő, lapjuk előfizetőjévé. Tisztelem az őszinte meggyőződést, jogosnak tartom a tisztességes harczot, szükségesnek vallom az ellenőrző birálatot, becsülöm a bátorságot, a mely nagy többség véleményével is kész szembeszállani, de ha azt látom a szocziálista lapokból, hogy ők csalhatatlanságot megillető feltétlen bizalmat követelnek a maguk részére, pedig már most is töredékekre szakadva egymást marczangolják, ha azt látom, hogy mindegyik töredék lapja a másik töredék vezéréről gyalázatos adatokat mond el, ha látom, hogy egymást gyanúsítják nyilvánosan, hírlapjaikban, beszédeikben, hogy a másik csak önző haszonlesésből akarja a magasztos elveket felhasználni, ha látom, hogy a nép legveszedelmesebb szenvedélyeivel játszanak, akkor sajnálom azt a népet, a mely ily vezetőkre hallgat. (Helyeslés.) Ha igazak azok az adatok, — mert személyesen a szocziálista vezéreket nem ismerem, minden választáson mérkőzünk ugyan, de csak ugy látatlanból — de ha igazak, a miket lapjaik irnak és a miket beszélnek egymásról, akkor szégyen arra a népre, hogy ily vezetők után indul és elhagyatottsága érzetében, helyzetének súlyos terhe alatt ka]> kodva, elveszti bizalmát azok iránt, a kik igazán jóakarói volnának. (Igaz ! ügy van !) Ha pedig nem igazak azok, a miket a szocziálista lapok egymás vezéreiről irnak, akkor szégyen ezekre a vezérekre, hogy mernek egymásxól a nyilvánosság előtt ily dolgokat hazudni féltékenységből vagy bosszúból, és tudják az ily sértéseket megtorlás nélkül zsebrerakni. Általában azt tapasztalom, hogy az önbizalmuk nincs kellő arányban megbízhatóságukkal, erejük nincs kellő arányban törekvéseikkel, ígéretük koczkázattal, lelkiismeretességük nincs kellő arányban felelőségükkel; szeretetet hirdetnek az egész világ iránt, ellenben gyűlöletet keltenek a szegény ember kenyéradója iránt, (Igaz! Ugy van !) és épen ez által ők maguk feledkeznek meg arról, hogy az ilyen jellemek és az ily modor nem méltók egy nagy eszmének szolgálatához. (Igaz ! Ugy van!) Mert a szocziálizmus eszméje nagy eszme és ezzel játszani nem volna szabad meggondolatlanul és könnyelműen. Egy nép jóléte és nyugalma szent dolog, a körül mint puskaporos hordó körül égő fáklyával nem volna szabad járni. (Igaz! Ügy van!) Ök feledkeznek meg arról, hogy míg minden mást, magukon kívül, — bocsánat az idézésért, de idézek, — minden mást, magukon kívül, gazembernek és marhának tekintenek, (Igaz! ügy van!) minthogy maguk is már töredékekre szakadtak, magukkal sincsenek tisztában, sem elveikkel, sem eszközeikkel, sem tulajdon társaikkal : épen azért nem méltók arra a szerepre, a melyet követelnek maguknak a nép vezetésében. (Igaz ! Ugy van !) Tgen nagy hibának tartom eljárásukban, hogy nem eléggé lelkiismeretesek az agitáczióban. Igen ügyesek, igen kitartók, de nem kényesek és nem lelkiismeretesek, nem igazságosak. (Mozgás.) Hogy mennyire szorgalmasak ebben, legyen szabad — minthogy a továbbiakban már mindig adatokra akarok hivatkozni — nézetem szerint a szocziálizmus pszichológiai okát így fogván fel, legyen szabad felhoznom, hogy az orosházi járásban, a mely nyolcz községből áU, hozzávetőlegesen az év 52 vasárnapja közül mintegy 30 vasárnapon van esztendőnként vagy itt, vagy ott népgyűlés, több vasárnapon kettő, sőt három is, és így a 8 községben tartott népgyűlések számát évenként átlag 50—60-ra tehetjük. Emiyi beszédnek csak lehet valami hatása a népre ? Annyival inkább, mert a ki őket meg tudná czáfolní, az nem megy ki arra a helyre, az elé a hallgatóság elé. Nem a nép szüksége kívánja a népgyüléseket, hisz a legtöbb esetben voltakép nem annak a népnek az érdekeiről tanácskoznak, hanem úgyszólván általános frázisokba olvad fel az egész beszéd, és a vége mindig az, hogy a ki j^edig ennek vagy annak a szakszervezetnek tagjává nem lesz és elő nem fizet az újságra, az azután nem derék, nem becsületes elvtárs, (ügy van! Ugy van!) Hogy mennyire nem veszik tekintetbe a felelősséget, arra nézve a tavalyi esztendő szolgál bizonyítékul. Komoly ember, feladatának tudatával biró ember teheti-e azt, hogy az egész aratónépet arra szervezi, hogy majd írja alá az aratási szerződést, de az aratás első napján tegye le a kaszát ? Ez nemcsak a törvénynyel, de a becsülettel is ellenkezik. (Helyeslés.) Ilyen alávalóság annak az aratónépnek a fejében soha meg nem