Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

384 75. országos ülés 1906 deczember lí-én, kedden. ken, egy sokkal természetesebb első lépést kell megtenni: a nemzetiségi vidékeken a már jóformán ezer év óta fennálló magyar középbirtokok megmentését, megmenteni belőlük annyit, a menynyit az eddigi rendszer — sajnos, nagyon keveset — meghagyott. Én tehát feltétlenül híve vagyok annak, hogy ha a sik vidékeken a hitbizományokat felbontottuk, a nemzetiségi vidékeken a magyar középosztályt hitbizományok segitségével megmentsük és megmentsük a magyar népet attól, hogy a román és tót nemzetiségi vidékeken a földet elveszítse. T. ház ! Tudjuk azt, hogy az utolsó 50 évben villamos erővel ment tönkre elsősorban a középosztály épen a nemzetiségi vidékeken. Sokat lehetne beszélni arról, hogy mi volt ennek az oka. De az idő nagyon előrehaladott, és igy megint csak utalok arra, a mit a parasztbirtokoknál mondtam, hogy az első legtermészetesebb oka volt az egyenlő öröklési rend, a mely dinamikus erővel robbantja szét a kisebb gazdasági egyedeket. En tehát, ismétlem, szükségesnek tartom azt, hogy a magyar középbirtokokat nemzetiségi vidékeken hitbizományilag védjük meg. Azért hangsúlyozom, hogy elsősorban nemzetiségi vidékeken, mert itt éri el zenitjét a magyar középosztálynak nemzetfentartó hivatása. Tudjuk, hogy minden magyar kúria nemzetiségi vidékeken egyegy végvára a magyar nemzetnek, s a mint egy nemzetiségi faluban egy magyar udvarház előtt megütik a dobot, abban a faluban meghúzták a lélekharangot is a magyar nemzeti állameszme felett. Ha a magyar középosztály elpusztul a nemzetiségi vidékekről, akkor ott nem marad senki, a ki a magyar nemzeti állameszmét képviselje, csak a fináncz, meg az állami végrehajtó. fel Elérkezett tehát, t. ház, a tizenkettedik óra arra, hogy ébredjünk fel és lássuk be, hogy nemzeti államunknak alapfalait bontogatják már szentségtörő kezek, s hogy kezd ur lenni már az idegen őseink örökén. Itt tehát szükség van egy erős, gyors, hazafias birtokpolitikára. Cselekedni kell nagy konczepczióval, széles látókörrel, nagy eszközökkel, érző lélekkel és magyar szivvel. (Elénk helyeslés.) Mivel pedig a mostani földmivelésügyi miniszter ur az egyedüli az összes e szakmabeli miniszterek közül, a kikben ezen kérdések iránt érzék és lélek van s van bátorsága cselekedni is, iránta való szilárd bizalmam kifejezése mellett, tárczájának költségvetését elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbal.oldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) ' Benedek János jegyző : Sümegi Vilmos ! (Nagy zaj és felkiáltások : Szünetet kérünk !) Elnök (csenget): Majd egy órakor! (Nagy zaj.) Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: T. képviselőház! (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Méltóztassanak helyüket elfoglalni és a szónokot meghallgatni. Sümegi Vilmos : T. ház ! Csak igen röviden kívánom b. figyelmüket igénybe venni. Fel akarom hivni a földmivelésügyi miniszter ur figyelmét egynémely olyan dologra, a melynél már sokan szépet, jót és okosat mondottak e tárcza tárgyalásánál, mégis ezekre a dolgokra, tudomásom szerint még nem hívták fel a t. miniszter ur figyelmét. (Halfyik ! Halljuk!) És itt szólok arról a nagy bajról, a mely a Székelyföldön keletkezett vagy 8—10 év óta, a mióta t. i. a szegényebb néposztály,, látva azt, hogy az ő erdei arányjoga semmi értéket sem képvisel, azt potom áron eladta. Voltak egyes üzérek, a kiknek megbélyegzésére egyetlenegy alkalmat sem kell elmulasztani, (Igaz I TJgy van !) a kik a szegény székely nép tudatlanságával visszaélve, az arányjogokat egy pár harisnyáért, öt koronáért, tiz koronáért összevásárolták, holott egy pár év múlva bebizonyult, hogy ezek igen tekintélyes vagyont képviselnek. Ezen a réven a szegény székelység elvesztette jogát és megszűnt egyetlen megélhetési módja, az állattenyésztés, legelő hiányában. Arra kérném tehát a földmivelésügyi minisztériumot, legyen kegyes gondoskodni, hogy ott, az ország határszélén, ez a legszegényebb néposztály megfelelő legelőhöz jusson. (Élénk helyeslés.) Még pedig szükségesnek tartanám, ha módjában volna a t. földmivelésügyi kormánynak, lenne kegyes e helyeken lehetőleg mintalegelőket felállítani. (Élénk helyeslés.) Ezen arányjog-vásárlási visszaélések nyomán keletkezett ugy a sajtóban, mint röpiratokban ésközszájon a nagy székely-panamák neve. Itt van e dolgok eredete, a melyeket »erdőpanamák« név alatt ismerünk. Miután Csik vármegye egyik kerületét képviselem és vármeg3^énkben három ilyen nagy erdőeladás történt, a magam választókerületében is egy, erkölcsi kötelességem, hogy erről a dologról nyilatkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Egyrészt, a mint emliteni bátor voltam, ezen arányjogok vásárlása, illetőleg az azokkal űzött visszaélések, másrészt a nagy erdőeladások az okai annak, hogy országszerte nagy visszaélésekről beszélnek, merfc a gyergyóalfalvi erdő az arányositás előtt 21.674 holdat tett az erdő- és legelőterülettel együtt, az arányositás után pedig megmaradt a közösségnek 10.490 hold. Ezen 16.490 holdat 1904 márczius 20-án a gyergyóalfalvi közbirtokosság egyhangúlag hozott határozata alapján eladták Dániel Márton és társainak 1,368.000 koronáért. Ezt, természetesen, a népnek egy része nem látta jó szivvel és annak idején, a mikor én odakerültem, — 1904 őszén — nem ismertem ugyan a dolgokat, de a kerületben hozzám fordultak, hogy segítsek bajukon. Én, a ki akkor semmit sem értet- . tem erdődolgokhoz, igyekeztem tájékozást szerezni és elmentem az akkori földmivelésügyi miniszter úrhoz, Tallián Bélához. Ki kell jelentenem, hogy az akkori földmivelés--. ügyi miniszter ur a legnagyobb jóakarattal, hazafisággal járt el ebben a dologban, mert ugy ő, mint Horváth Sándor miniszteri tanácsos ur, a: kihez később utasított, a legnagyobb előzékeny-