Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

75. országos ülés 1906 deczember il-én, kedden. 375 megvédeni az ország gazdasági érdekeit sem Ausztriával, sem a külfölddel szemben. (Igaz! TJgy van !) Ha a magyar gazdatársadalom akkora tevékenységet fejtett volna ki már évtizedekkel előbb, mint a milyenre végre-valahára, annyi várakozás után ébredezik, bizonyára sokkal előnyösebben kötötték volna meg mindazon szerződéseket, a melyeknek érvényes lefolyása alatt a magyar nemzet már milliárdokra tehető károkat szenvedett. (Igaz ! ügy van !) Örömmel látja az egész ország, hogy a magyar gazdatársadalomnak, hogy a magyar középosztálynak nemzetgazdasági kérdésekkel való foglalkozása az egész nemzet öntudatába viszi át azt a meggyőződést, hogy az önálló gazdasági berendezkedés nélkül kétséges a politikai függetlenség, és viszont a politikai függetlenségnek egy nélkülözhetetlen kelléke az önálló gazdasági berendezkedés, (Igaz! ügy van!) a mely magában foglalja az anyagi erőt és az anyagi függetlenséget. Hogy ezt a kettőt kivívjuk és elérjük, szüksége van az országnak épen a magyar gazdatársadalom és az egész magyar középosztály vállvetett munkásságára, mert esak ily egyetértéssel küzdhetjük le mindazon irigykedést és ellenségeskedést, melylyel egyfelől Ausztria részéről találkozunk, a melyet másfelől a külföldi államok Magyarországgal szemben eddig mindig kihasználtak és kiaknáztak. jjt És itt bocsánatot kérek, ha épen azon középosztály és azon magyar gazdatársadalom részéről, a melynek szerény magam is tagja vagyok, felszólalni kényszerülök Návay Lajos t. képviselőtársam beszédének azon részei ellen, melyekben hangoztatja ugyan az ő jóindulatát, de az ő fejtegetéseinek végeredménye sokak előtt mégis az lehetne, mintha ő okolta, mintha ő bűnösnek tartotta volna a magyar gazdatársadalmat abban, hogy a munkáskérdés oly irányban vetődött felszinre, a milyenben itt a házban szóba hozták. Ha azt älütja Návay Lajos képviselőtársam, hogy a magyar birtokososztály áll harczban a munkásokkal, ezt a tételt én tévesnek állítom, (Igaz ! TJgy van I) és az ellenkezőt vélem helyesnek, hogy t. i. a magyar munkásosztályt izgatják harczra a magyar birtokososztály ellen. (Igaz! TJgy van !) Én bátran hivatkozom t. képviselőtársaim bármelyikére, mondjon nekem példát, bizonyítékokat a magyar társadalomról, a magyar középosztályról, a magyar birtokososztályról, vájjon milyen tettei okozhatták azt, hogy a munkásosztályt fel lehetett izgatni? A magyar birtokososztály bánt-e az ő munkásaival oly embertelenül, oly ridegen, hogy a munkásosztály elégedetlensége ez által fokozódott volna annyira, mint a mennyire ma fokozódottnak látjuk ? Én tehát azt hiszem, hogy azért, mert a félrevezetett munkásság egy része most harczi riadót fuj a birtokososztály ellen, a tétel nem ugy áll, hogy mi állunk harczban a munkásokkal szemben, hanem ellenkezőleg : ők kényszerítenek bennünket nem anynyira harczolni, mint védekezni. (TJgy van ! TJgy van !) Ha azt mondja t. képviselőtársam, Návay Lajos, hogy a munkáskérdésben ő a munkások iránti jóindulatból indul ki, hát én azt kérdezem : van-e közöttünk általában valaki, a ki valaha ezt a kérdést másképen akarta volna kezeim és megoldani ? Hiszen, hogy a birtokososztály a munkások iránt mindig jóindulattal volt, ehhez nem is kell egyébre hivatkoznom, mint a saját érdekére. Saját munkásaimmal harczban csak nem állhatok. Velük szemben rosszindulatot tanúsítani annyi, mint őket magamtól elidegeníteni, tehát már az önfentartás, az önérdek is mutatja és tanit bennünket arra, hogy saját munkásainkkal csakugyan jóindulattal bánjunk el. De ebből nem következik, hogy csak a munkásoknak legyen mindenben joguk, hogy mindenben csak az ő jogaikra hivatkozzunk és hogy még a t. miniszter ur is csak annyit tartson jónak elmondani, hogy az általa beterjesztendő javaslatokban a munkaadók és a munkások jogai lesznek egyenlően megóva, hanem remélem, hogy meg lesznek óva benne egyaránt — és szükségesnek is tartom — a munkások és a munkaadók kötelességei is. (TJgy van!) Mert az az irány, a melyet most a munkásoknál tapasztalunk, hogy ők az ő követeléseiket határozottan körvonalazzák, megszabják, de hogy ezért milyen ellenértéket, milyen munkát adnak, erről bölcsen hallgatnak, azt hiszem, nem méltányos az ő részükről, és mi követelhetjük azt, hogy a mikor a munkaadó megfizeti a munkabért, tudja azt, hogy vájjon ezen munkabérért mit kap, hogy az a munkás mire kötelezi magát, milyen ellenszolgáltatást nyújt, (Élénk helyeslés.) mert a munkának nem az időben, hanem a minőségben, a béltartalomban van az értéke. (TJgy van !) Nem azért állapitandók meg a munkások jogai, hogy ők nyolcz órán tul ne dolgozzanak és ilyen és ilyen fizetést kapjanak, hanem meghatározandó az is, hogy ők ezen időn belül milyen érfcékü munkát kötelesek végezni. Hiszen tapasztaltuk azt épen az utóbbi időkben, hogy a munkás kiállja az időt, de nem végzi azt a munkát, a mit elvégezni képes és a mit elvégezni köteles. (TJgy van!) Hogy ez azután miért történik, erre nézve, sajnos, kereken ki kell mondanunk, hogy itt nem a munkások lelkei, nem a munkások szivei, hanem izgatók által félrevezetett emberi indulatok azok, a melyek a harczot előidézték és megteremtették. (Igaz ! TJgy van !) Ha azok a munkásvezetők, a kik hirdetik, hogy a munkásoknak csak jót akarnak, igazán jóindulattal világosítanák fel és vezetnék a munkásokat, akkor sohasem állott volna elő harcz, sem bér, sem egyéb osztályharcz. (Igaz ! TJgy van !) De, t. képviselőház, ha megismerjük azt a módot és fegyvereket, a melyekkel a munkások vezetői élnek és a birtokososztály ellen izgatnak és lázítanak, akkor okvetlenül arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a munkásvezetőket nem a