Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

366 7b. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. ábrahám Dezső: T. képviselőház! Van a •magyar népnek egy másik rossz szokása. Kora őszszel homokot tesz az ablakába és csak késő tavaszszal dobja ki, tehát megakadályozza azt, hogy friss levegőhöz jusson az egész tél folyamán. Épen azért kell annyi tüdővész elleni szanatórium annak a fajnak a megmentésére, a mely faj voltaképen nagyobbrészben künn, a szabad jó levegőn dolgozik. Ezt a homokot kell, t. képviselőház, az igazi tudomány, az igazi szeretet nevében az ablakáról leszórni és leszórni az agyáról és a szivéről is. (Élénk helyeslés.) Ha mi foglalkozunk a néppel, akkor a nép is foglalkozni fog a mi eszméinkkel és azokat magáévá teszi. (Vgy van!) T. képviselőház ! A tekintélyek kora lejárt. Természetes következménye ez gazdasági, társadalmi és szellemi evolucziónknak. Azonban egy tekintélynek a kora még a magyar nemzet előtt nem járt le : ez a törvény iránti tisztelet. (Vgy van ! 11 gy van !) Ez volt az, a mely a magyarságot és specziel a magyar nemzetet évszázadokon keresztül ébren tartotta és megmentette. Ezt a törvény iránti tiszteletet ezután is megtarthatjuk és fokozhatjuk, de csak jó és okos törvények meghozatalával. Ilyen jó, becsületes és okos törvények meghozatalában a függetlenségi párt ezután is fogja segíteni a kormányt. Kezet nyújt neki kész örömmel, mert hiszen ugy van vele, mint az ember, mikor annyi kellemetlen ember után végre egy becsületes emberrel is kezet szorithat; de ettől a becsületes embertől nem vár lehetetlen dolgot. T. képviselőház! A kielégítetlen és letört elemek eddig is tömegeket vonultattak fel az államháztartással arányban nem álló követelések kielégítésére. Azonban ezek az elemek, ezek a kérők be fogják látni azt, hogy a már eddig is kifejtett szocziális programra, az eddig is kifejtett tevékenység őket minden tekintetben kárpótolja, be fogják látni azt, hogy be kell tartania épen a kormánynak azokat a határvonalakat, a melyeket az államgazdaság bevételei neki megszabnak. Mi pedig, specziel a függetlenségi párt, és, azt hiszem, a mai törvényhozásnak minden tagja, nem akar olyan terheket ráróni a nemzetre és nem akar különösen a kisemberekre és a középbirtokosokra, a mely terheket azok el nem birnak. Épen azért, mert az egész földmivelésügyi politikában annak megnyilatkozását látom, hogy abban a kisemberek és a középbirtokosok védelme foglaltatik, a földmivelésügyi tárcza költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot többen üdvözlik.) Benedek János jegyző: Fenyvesi Soma! Fenyvesi Soma: T. képviselőház ! Mikor az 1791. évi erdélyrészi országgyűlésen felolvasták azt a kérvényt, a melyet Bőbb és Adamovics püspökök adtak be az osztrák császárhoz — szándékosan hangsúlyozom ezt a szót — az erdélyi oláh sérelmek tárgyában, akkor a városban tüz ütött Id. Mikor a tüzet jelző harangok megkondultak, az összes követek felugrottak helyükről és az ablakhoz szaladtak. És akkor idősb Wesselényi báró rájuk szólt, azt mondván : »Ne hagyjátok el helyeiteket, ne szaladjatok el, elég nagy tűz ég ebben a házban, bár ezt tudnátok eloltani!« T. képviselőház ! A belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával ugyanezen tűznek láttam lángoszlopait azon padokról fellobogni. Ugyanezt a lángot látom az erdélyrészi nemzetiségi pénzintézetek által szitva és ugyanezen lángot látom községről községre, magyar házról magyar házra menni és felperzseléssel fenyegetni a magyar hajlékokat. Ezzel a tűzzel foglalkozni kötelesség, t. ház (Ugy van! Vgy van !) és ennek a kötelességnek teszek eleget, a mikor a nemzetiségi kérdésnek gazdasági oldalát teszem beszédem tárgyává. (Halljuk! Halljuk !) Mert tévedés, t. képviselőház, azt hinni, hogy a nemzetiségi kérdésnek csak politikai részei vannak. Most már tisztába jöttek azzal a propaganda vezetői, hogy a politikai izgatással gyakorlati eredményt nem tudnak elérni. Ma már a gazdasági térre ment át a küzdelem, látjuk, miként foglalnak tért az erdélyi részekben napról-napra és hogyha ez a térfoglalás tovább halad, akkor nem lesz maholnap az erdélyi részekben kiért gazdasági politikát csinálni. Nekünk azt is igazolni kell, t. ház, hogy azok a politikai törekvések, a melyeket az oláh vezetők folytatnak, tényleg ellentétben állnak magának a nemzeti állam kiépítésnek eszméjével és igazolnunk kell azt is, hogy azon gazdasági törekvések, a melyek Erdélyben folynak, veszedelmesebbek bárminő politikai propagandánál. Mert, t. ház, ha ennek veszélyes voltát tudjuk igazolni, akkor van jogunk megküzdeni ezekkel a gazdasági törekvésekkel is. (Helyeslés.) Engedjék meg tehát, t. ház, hogy elsősorban ezen politikai törekvéseket mutassam be. (Halljuk! Halljuk !) Tévedés azt hinni, hogy oláh nemzetiségi propaganda tényleg csak az, a melyet egyszer-egyszer szirénhangokon azokról a padokról hallunk hangoztatni. Létezik oly oláh törekvés, a mely első sorban Erdélynek eloláhositását tűzte ki czéljául és a mely ezzel akar alapot teremteni arra, hogy ennek a mostam állami alakulatnak összetörésével egy uj államalakulatnak alapjait vesse meg. (Igaz ! Vgy van !) T. ház ! Okiratszerüleg fogom igazolni ennek az állitásnak igazságát. 1867-ben az első felelős minisztérium megalakulásakor, az akkori román miniszterelnök udvarias kötelességének tartotta, hogy a magyar miniszterelnököt üdvözölje. Ennek következménye az volt. . . Elnök: Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék a tételhez szólni. A házszabályok nem engedik meg, hogy a képviselő ur másról beszéljen, mint a mi tárgyalás alatt áll. Vegye figyelembe a képviselő ur, hogy még tizenheten vannak feliratkozva ehhez a tételhez, nem engedhető meg tehát semmi körülmények közt, hogy a képviselő ur másról beszéljen ennél a tételnél. Hiszen arról, a miről most beszélni akar, módja lett volna akár a belügyi tárczánál felszólalni, akár talán a közoktatásügyi tárczánál. . .