Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-74
74-. országos ülés 1906 deczember iü-én, hétfőn. 363 állam további fenmaradásának biztosítását, mert a kivándorlók révén befolyó pénzek hovaforditása is igazolja, hogy a nép a földet szereti, és ez kellő garancziát nyújt arra, hogy ezt a földet, a mel}et őseink vérükkel áztattak, meg is fogjuk tartani. (Mozgás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső; T. ház! Magyarország összes területe 32,á95.375 hektár. Ebből 45i/ 2 o/ 0 szántóföld ; összes termelésünk 2700 millió korona értékű, eltekintve a szár- és egyéb szalmatermeléstől. Buzakivitelünk 3,945.000 métermázsa volt, a melynek értéke 74,138.000 korona. E búzának csaknem egész tömege — alig egynéhány ezer métermázsa kivételével — Ausztriába vándorol. Mekkora gazdasági lekötöttség az, a mikor egy államot ilyen gyarmatszerüleg kezelnek ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Anglia 1846ban eltörölte azon vámtételeket, a melyek mezőgazdasági termékeit védték. Később ezt az elvet elfogadta a kontinens is ; csak Bismarck idejében látunk Németországban ellenkező áramlatot és ujabban ugyancsak a mi hü szövetségesünk, (?) Németország részéről épen Ausztria Magyarországgal szemben elfoglalt álláspontot. Mit ér nekünk az Ausztriával való összeköttetésünk ? (Halljuk! Halljuk!) Hiszen mindig azt hangoztatják odaát, hogy épen az Ausztriával való összeköttetés biztosit nekünk kedvezőbb mezőgazdasági szerződéseket és piaczot. Hogy ez mennyire nem áll, igen t. ház, arra nézve egy ujabb eklatáns esetre hivatkozhatom. Köztudomású dolog, hogy Ausztriának összes kiviteli produktuma nagyon csekély ; egyedül a sörárpa és a marhaállomány melyek tekintetében kivitelt produkál. És mégis mit látunk a legutóbb kötött németországi kereskedelmi szerződésben ? Azt, hogy épen az árpára és a marhaszállitmányokra vetettek ki magasabb adót, tehát Ausztria már az első ellentállás alkalmával nem birta megvédeni érdekeit; az osztrák közgazdasági gondolkozás és közgazdasági politika mindjárt az első ellentállás alkalmával kudarczot vallott. Azonban Ausztria meg tudja védeni a maga érdekeit velünk szemben. Bár nem a kereskedelmi tárcza keretében beszélek, mégis ki kell domborítanom azt a lekötöttséget, a melylyel mi Ausztriával szemben vagyunk. Ausztria biztosítja e gazdasági lekötöttség folytán azt, hogy próbáljon csak egy magyar ipari vállalat túlsúlyra emelkedni, mondjuk pl. a vasmüvek, a hol Ausztriával egyenrangúak vagyunk : rögtön előállanak a kartellek és csirájában megfojtanak mindenféle önálló törekvést. (Ugy van ! ügy van ! balfelél.) Ilyen gazdasági lekötöttség mellett igazán nem rossz az a hasonlat, a mely Magyarország helyzetét a vad népek helyzetével hasonlítja össze, a kik értéktelen üveggyöngyökért és csillárokért értékes nyersanyagokat adnak cserébe. (Igaz! ügy van ! balfélöl.) Magyarország export-feleslege, tekintetbe véve az állati és egyéb mezőgazdasági termeléseket, 790,000.000 korona. Ez az export pedig az össztermelésnek egyharmadát öleli fel, kétharmadát a belfogyasztásra fordítjuk. Már most nézzük meg, hogy áll ez a körülmény abban a tekintetben, hogy ha esetleg az önálló vámterületet behozzuk ? Prancziaország, a mint már emiitettem, 120 millió hektoliter gabonát termel, míg a nem egészen* felényivel kisebb Magyarország csak 52 millió hektolitert. Pedig mi vagyunk az agrikultür állam és Francziaország inkább ipari állam. Ezt a gazdasági termelést Prancziaország teljesen felemészti a maga részére, mert 29,000.000 métermázsa bevitele van és 880.000 métermázsa kivitele, tehát a maga ipari kondicziójában képes a saját termelését elfogyasztani. Mi, a kiknél az ipar csak kezdetleges stádiumban van, erre nem vagyunk képesek ; ha azonban az önálló vámterület bejön, akkor részben megcsökken vagy talán teljesen meg is szűnik a kivándorlás, részben még előnyösebb kereskedelmi szerződéseket tudunk kötni, részben pedig az ipar fellendülése által növekedni fog a népesség fogyasztóképessége, jobban fog táplálkozni és a mi mai exportunk idebenn maradhat, (ügy van ! Ugy van ! balfélöl.) Nagyon szomorú adattal kell előállanom. (Halljuk ! Halljuk !) Honnét van az, hogy a tejjelmézzel folyó Kánaán lakói között annyian akadnak, a kik másutt keresik fel hazájukat ? Épen a kivándorlás kérdésével akarok foglalkozni. Tudjuk, hogy a legsűrűbb lakosságú Belgium az 1902. évben mindössze csak 2.800 kivándorlót produkált. Ellenben Magyarország, a hol minden négyszög kilométerre 53 ember esik csak, ugyanabban az időben 110.000 kivándorlót mutatott fel. És ma már az 1906. évben ott vagyunk, hogy január 1-től szeptember végéig 197.000 útlevelet állítottak ki. Ha nézzük ezeknek a kivándorlóknak a foglalkozását, akkor azt találjuk, hogy több mint 60 %-a őstermelő és csak igen kevés az ipari és más foglalkozású egyén. T. képviselőház ! Már maga az a tény, hogy milyen kevés iparos vándorol ki országunkból, mutatja, hogy a fellendülő iparágazatoknál^az iparos megtalálja exisztencziáját, mig az a magyar ember, a ki Magyarország tej jel-mézzel folyó részén helyezkedett el, nem képes megélni, nem a föld mostohasága, hanem épen birtokpolitikai rendszerünk hibás volta következtében. Ha a kivándorlók anyanyelvét nézzük, t. képviselőház, azt látjuk, hogy 45-5%-a a kivándorlóknak magyar. Igaz, hogy ez a szám nem haladja meg, sőt el sem éri az országos magyar anyanyelvi átlagot, mégis arra késztet, hogy rámutassak azon szomorú tényre, hogy a magyarságnak hazánk legáldásdusabb területén helyezkedvén el, semmi szüksége sincs arra, hogy kivándoroljon, a mikor az anyaföld szinte magától kínálja a termést! És ezt a körülményt figyelembe véve, be fogjuk látni, hogy nem 45'5%-nak, de még 2% magyar anyanyelvű állampolgárnak sem volna szabad innen kivándorolnia. (Igaz I ügy van !) Egy hang (a baloldalon) : Menjenek az oláhok. 46*
