Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

74. országos ütés 1906 deczember 10-én, hétfőn. 359 adja. (Helyeslés.) örömmel hallottam, hogy a miniszter ur a gőzeke-szövetkezeteknek jótéteményében a középbirtokosokat is kivan ja részesiteni, és igy valószinűleg tévedés, a mi az indokolásnak 185. oldalán foglaltatik, a hol ki van fejezve, hogy főkép a kisemberek fognak ezen jótéteményben részesülni. Ez nem is lehetséges, hisz a kisbirtokosnak oly kicsiny a barázdája, hogy ott gőzekével szántani nem lehet, és igy ez csak tévedés lehet, örömmel veszem tehát tudomásul a miniszter ur beszédéből, hogy ezt a középbirtok megerősítésére kívánja felhasználni. Egyáltalában kérnem kell a miniszter urat, hogy ne csak a kisembert részesitse az állam jótéteményeiben, hanem a középbirtokososztályt is, mert a középbirtokososztály gerincze a magyar nemzeti államnak, és a középbirtokososztály őrzi meg nemzeti tradiczióinkat. Nemzeti földbirtokpolitikát és jó földművelésügyi politikát csak akkor fogunk inaugurálni, ha a középbirtokososztályt kiváló gondjainkban részesitjük, ha mindazon előnyökben részesitjük, melyekben a kisbirtokos részesül. Természetes, hogy itt bizonyos határt kell vonni és ez az a közgazdasági határ, mely amúgy is el van ismerve, hogy ezer holdig és csak az a középbirtokos, a ki nem passzióból tartja a birtokát, hanem maga gazdálkodik gazdatiszt nélkül, ismertessék el középbirtokosnak. Ez ugyanolyan jótéteményben részesitendő, mint a kisbirtok, nevezetesen vetőmagkicserélésben, szövetkezeti segélyben stb. Ha ezt keresztülvive látjuk, akkor a középbirtokos nem fogja magát, mint ma, a nemzet és az állam mostoha gyermekének tekintem. Most röviden áttérni kívánok a munkásmozgalmakra, nevezetesen az aratási sztrájkra. (Halljuk ! Halljuk !) Szerény véleményem szerint az aratási sztrájk teljesen jogosulatlan, mert hiszen ha nézzük a béreket, a melyeket az aratók keresnek, akkor láthatjuk, hogy minden tizedik évben Magyarország szemes termése az aratómunkásoké, mert hiszen tizedért aratnak, és minden harmadik évben Magyarországnak egész tengeri termelése, mivel harmadába mivelik és törik a kukoriczát, szintén ugyanazon aratómunkásoké. Én tehát itt a nagy rabszolgaságot, a munkauzsorát egyáltalában nem látom. Az idei aratásnál is — itt vannak képviselőtársaim, a kik gazdálkodók és igazolhatják — átlag 24—32 koronát keresett egy aratópár naponta. Tehát 12—16 forintot. Hol van a tanult, művelt, nevelésére sokat költött embernek ilyen keresete í Csak üdvözölhetem a t. miniszter urnak kilátásba helyezett erélyes intézkedéseit, melyek az izgatásokkal szemben alkalmaztatni fognak. A mezőgazdasági munkának többi ágaiban, hol a gazda rekonpenzácziót kereshet, lehetnek bérharczok és efféle nézetkülönbségek, de az aratásnál, a mely a legjobban van fizetve és oly nagy fontossággal bir Magyarország egész közgazdasági életére, azt megengedni nem szabad. (Igaz! Ugy van!) Mi nem kivártunk kiváltságokat, csak azt kívánjuk, mint az állani adófizető polgárai, hogy nyugodtan, békességesen dolgozhassunk. Mi az államtól csak annyi oltalmat kívánunk, hogy békességesen fejlődhessék a mezőgazdaság. (Helyeslés.) Mert az a hang, melyen Mezőn Vilmos képviselő ur a múltkor beszélt, nem a jóhiszeműség hangja, az nem a felebaráti szeretet hangja, az nem a szocziálizmus, nem az altruizmus hangja, hanem az az anarchizmus hangja. (Igaz ! ügy van !) Ezen hang ellen pedig mindenkor tiltakozni kell. (Helyeslés.) A mi szocziális politikánk nem kivan alamizsnát adni a munkásnépnek, hanem a multak mulasztásait kívánja pótolni; nem kivan könyöradományt adni, hanem kötelességét kívánja teljesíteni, mikor gondoskodik a nmnkásnépről, hogy visszacsatolja a magyar munkásnépet a magyar nemzet testéhez. Ez az, a mi az izgatóknak, Mezőíi Vilmos képviselő urnak és a házon kivül álló társainak fáj. (Igaz! Ugy van!) Sajnos, látjuk is már, ha a nagy magyar Alföld rónáira megyünk, az izgatás szomorú hatását. Ott. hol azelőtt boldog és megelégedett emberek laktak, ott, a hol azelőtt vig népdal és furulyaszó hangzott, ma mogorva, elkeseredett emberek czifra káromkodása hallható. Ez Mezőfi úrék munkája ; de vigyázzanak, mert az a magyar nép öntudatra fog ébredni, vissza fogja nyerni öntudatát és akkor önöktől fogja számon kérni vallását, melyet ma szinte megtagadott, mely pedig neki vigaszt adott, önöktől fogja számon kérni hazáját, mely neki kenyeret adott, önöktől fogja számon kérni embertársait, kik neki támogatást, a törvényt, mely neki oltalmat nyújtott. (Igaz ! Ugy van !) És én félek, hogy akkor az a törvény, melyet a szocziálista izgatók annyiszor kijátszani megkíséreltek, nem lesz elég erős, hogy őket a feldühödött tömeg haragjával szemben megvédje. Elfogadom a költségvetést. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Benedek János jegyző: Tuskán Gergely! Tuskan Gergely: Visoki sabore! Sve dosadanje vlade sto su viadalé u Hrvatskoj, tako one is Beca kako ove is Pesté, postupale su prema Hrvatskoj, kao da one bas hoce da bude hrvatski narod sto siromasniji. Kad se hrvatski narod pita sto je dobra za njega na gospodarstvenom polju dríava do danas ucinila, mora si odgovoriti, nista, docim protivu njegovom gospodarstvu ucinilaje jakom nogo tóga. Hrvati znadu samo to, da moraja placati pod raznimi naslovi bezbroj poreza, i davati vojnike drzavi i drugo nista. Izgleda kao da smo mi podnoznje za tudje velicine, poluga za tudji razvitak, riecju, izgleda, da smo osudjeni íiviti i raditi za drugoga.