Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-74
74. országos ülés 1906 feldolgozója és annak piaczképes formában való átültetése, tehát a tejgazdaságot nem szabad külön megadóztatni. Én magam disputáltam velük, azonban a pénzügyi közegekkel ezt nem lehet megértetni és nyakra-főre megadóztatják a tej szövetkezeteket. Ezt ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe, (-Helyeslés.) és kérem, hasson oda a pénzügyminiszter urnái, hogy ezek a tej szövetkezetek megadóztatva ne legyenek. (Helyeslés.) Tovább megyek, t. ház. Annak, hogy ha ezek a tej szövetkezetek a földmivelésügyi miniszter ur hatáskörébe lesznek áthelyezve, még egy nagy előlije lesz, mert akkor egyszersmind az összes termelési adatokat megkapja a miniszter ur, a melyeket eddig csak nagyon hézagosan küldenek be, a mi okozza azt, hogy a mi egész tej termelési statisztikánk igen ingatag alapon nyugszik. Felemiitette a miniszter ur az ő gazdag programmjában, hogy ő gabonaraktár-szövetkezeteket kivan létesiteni annak a 2 millió koronának a felhasználásával, amely a beruházási javaslatban erre a czélra fel lett véve. Es itt a miniszter ur rámutatott arra, hogy van már egy séma, és ajánlotta ezt t. képviselőtársaim figyelmébe. Bocsánatot kérek, ez a séma, szerintem, nem felel meg a czélnak, mert ez a bajor minta után lett itt hazánkba bevezetve, és maguk a bajor szövetkezeti vezetők beismerik, hogy ők helytelenül vannak szervezve a gabonaértékesítés terén, hogy az ő szervezetük nagyon hiányos, és pótlásra szoru 1 . Nevezetesen ott nem az egyes gazdák, mint fizikai személyek társulnak és szövetkeznek, hanem az egyes szövetkezetek, mint jogi személyek, és igy a gazdák nem érzik azt, nincsenek semmi különös érdekkapocscsal a szövetkezethez kötve, és annak szolgálatait rendszerint nem is veszik igénybe. De nagyon osztozom a miniszter ur azon nézetében, hogy a beruházási javaslatban' annak idején e czélra megszavazott 2 millió koronát nem raktároknak az épitésére, hanem egy nagy gabonaszövetkezeti központ létesítésére kivánja fordítani. Tapasztalhattuk Németország példájából, hogy nem is szükséges, hogy az ilyen gabonaraktárszövetkezet azonnal azzal kezdje a működését, hogy nagy raktárt épit; ez a legelhibázottabb dolog ; a Németországban válságba került szövetkezetek rendszerint azért kerültek válságba, mert a tőkéjüket beruházták a raktárba és a raktárt rendszerint, nem tudván, hogy milyen forgalomra számithatnak, kelleténél nagyobbra épitették, maradjon is tehát meg a miniszter ur azon helyes álláspontja mellett, hogy a gazdatársadalom és a létező szövetkezeti intézmények bevonásával egy nagy gabonaraktárt, szövetkezeti központot létesitsen, a mely aztán vidékenkint és pedig a kereskedelmi góczpontoknak a figyelembe vételével létesitené ezeket a gabonaraktár-szövetkezeteket, a melyek eleinte bérhelyiségekkel elégednének meg és csak akkor, ha már a forgalmat ismernék, látnának hozzá raktárépítéshez. De nem kívánatos az sem, hogy az állam épitse a raktárakat deczember 10-én, hétfőn. 355 és adja bérbe a szövetkezeteknek azokat, a mint ez Németországban történik, mert e bérszerződésekben rendszerint oly kikötéseket tesz az állam, a melyek a szövetkezetek szabad mozgását akadályozzák. Láttuk Németországban is, hogy e miatt feljajdultak ott az érdekeikben sértett kereskedelmi körök. Csak egyet kérek : hogy ha a szövetkezeti központ, a szövetkezeti hálózat meglesz, ujabb beruházási javaslat utján vagy más módon történjék gondoskodás arról, hogy a szövetkezetek olcsóbb kölcsönt kapjanak a végből, hogy saját erejükből épitsék a raktárakat, mert csak akkor lesz az igazi önsegély és csak akkor fognak e raktárak sorsa iránt az érdekelt gazdák igazán érdeklődni. Németországabn 1896-ban 2 millió márkát, mindjárt rá 1897-ben 3 millió márkát szavazott meg a törvényhozás ilyen czélokra és igy létesült a Kornhausfond, a melynek révén a szövetkezeti hálózat kiterjedt az egész német birodalomra. A miniszter ur emiitette, hogy a warranshitelt, az ingó záloghitelt kivánja rendszeresíteni; a sorrendet illetőleg azonban nem érthetek egyet a miniszter úrral, mert azt méltóztatott mondani, hogy előbb a gabonaraktár-szövetkezeteket és csak azután a warrans-hitelt kivánja bevezetni a miniszter ur. Bocsánatot kérek, de ezen kérdést egyszerre és együttesen kell megoldani, mert ha nincsen warrans-hitel, akkor ezen gabonaraktár-szövetkezeteknek a prosperitása nagyon kétséges ; mert hisz a lombard-üzletet is kell folytatni, a beraktározott gabonára kell kölcsönöket nyújtani, ha a helyiségek szűkek, esetleg künn, a gazdánál a raktározott gabonára kell előlegeket nyújtani és ez mind csak ugy lehetséges, ha a warrans-hitel meg van honosítva. De egyébként, ha nincs warrans-hitel, a gabonaraktár-szövetkezetek létesítéséhez igennagy tőke szükséges ; de ha van, akkor sokkal csekélyebb tőkével lesz e kérdés megoldható. Itt talán, a warrans-hitelről lévén szó, megemlíthetem a középbirtokosoknak a hitelviszonyait, (Halljuk! Halljuk!) és figyelmébe ajánlom a miniszter urnak a, középbirtokosok hitelszövetkezetét is, a melyet már létesiteni kellene a középbirtokosok hitelviszonyainak javítása szempontjából, midőn a gazdának legideálisabb hitelét kellene megvalósítani ezen hitelszövetkezetek keretében : a folyószámlahitelt. Nagyon helyes ! A népies gazdasági előadásokra nézve is arra kérem a t. miniszter urat, hogy ezen előadásokra a jövőben több költséget vegyen fel, hogy minél többször jelenhessenek meg a miniszternek és a gazdasági egyesületeknek a kiküldöttei és érintkezhessenek a néppel, hogy az lássa, hogy más is foglalkozik vele, mint a szocziálista izgatók. Ilyen népies előadással és érintkezéssel lehetne leginkább ellensúlyozni a szocziálista izgatásokat. Jelenleg 100.000 korona van erre a czélra felvéve, és ez bizony kevés. T. ház ! Eljutottam most egy kérdéshez, a melyben, sajnos, nem értek egyet a t. miniszter úrral, A miniszter ur emiitette, hogy a gazdasági 45*
