Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. 33!) azért, mert érző szivünk van, és csináljuk azért, mert a magyar munkásokra, a magyar kisbirto­kosokra nem nekünk, hanem az egész hazának szüksége van. (Helyeslés.) És miután a földmivelésügyi miniszter ur ugy a múltban, mint a jelenben bebizonyította azt, hogy van érzéke ezen kérdések iránt, én örömmel üdvözlöm az ő programmját és a költségvetést megszavazom. (Elénk helyeslés.) Várady Károly jegyző : Gyarmathy Dezső ! Gyarmathy Dezső: T. ház! Az 1907. évi költségvetésnek, speczialiter a földmivelésügyi költ­ségvetésnek igen lényeges hiányát látom. Enged­jék meg, hogy erre rámutassak, nem azért, hogy a kormányt elitéljem, hogy munkálkodása elé aka­dályt gördítsek, sőt teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt és a költségvetését elfogadom, de rámutatok erre a hibára azért, mert erős a meg­győződésem, hogy ezen mindnyájunk által ismert hibát a kormány igyekszik majd megjavítani, annyival inkább, mert az alkotmányos éra óta nem volt még kormány, a mely a nemzet és a korona bizalmát oly nagy mértékben birta volna, mint épen a jelenlegi kormány, és nem adatott egynek sem akkora mód ezen bajok orvoslására, mint épen a jelenlegi kormánynak. T. ház ! Az ország erejét, a nemzet gondolko­zását és a kormány politikai irányát a költségvetés van hivatva feltüntetni. Egy ilyen nagy és korszak­alkotó kormánytól méltán elvárhatjuk, hogy a nemzet gondolkozásának megfelelő nagy és kor­szakalkotó eszméknek megvalósítását tűzi ki czél­jául és százados mulasztásokat igyekszik helyre­hozni, hogy nemzeti jövőnknek biztos fundamen­tumát tegye le. Sajnálattal konstatálom, hogy most, midőn ebben a teremben vagyunk, közel hozzánk egy másik teremben improduktív czélokra többszörös milliókat áldoznak és ugyanakkor ebben az agrikultur államban a földmivelésügyi költség­vetés a régi, szerény, kopottas ruhában jelenik meg. Sajnálattal konstatálom, hogy nern látom az egy­séges nemzeti állam kiépítésének megoldását. Már pedig, nézetem szerint, minden költségvetés, a mely ilyen formában van, olyan, mint a szépen kifényezett, de lyukas talpú csizma, a melyet száraz időben használhatunk némileg, de esős időben könnyen halált okozó betegség csiráját veszi fel. A t. ház engedelmével rámutatok ezekre a mulasztásokra, melyek ezen a téren előfordultak és rámutatok különösen azon etnikai alakulatokra, melyek a magyar nemzet rovására történnek. Azután törekszem bizonyítani, hogy ugy a nemzet­nek, mint a dinasztiának egyaránt érdeke ezen bajok orvoslása s hogy erre ütött a tizenkettedik óra ; végül bátor vagyok rámutatni azon eszkö­zökre, melyek nézetem szerint a költségvetés kere­tén belül ezen feltornyosuló akadályokat elhárít­hatják, hogy az egységes magyar állam annál szabadabban fejlődhessék. Egyidejűleg beszédem fonalán bátor leszek határozati javaslatot benyúj­tani. Erőszakos eszközöket nem fogok ajánlani, de viszont az eddigi kenegető rendszernek sem vagyok kivé, mely a sebet kívülről begyógyítja, míg az belülről annál veszedelmesebben terjed. Metszés kell ide, a mint minden rákbetegségnél; különben minden rákbetegség osztrák képződmény. Ausztriában és Magyarországon, e két ország­ban, két alaptényező van. Tul a Lajtán a dinasztia, a Lajtán innen az alkotmányos magyar nemzet. Ezen két tényező együttműködése adja meg a nagyhatalmi állást és ez van hivatva a belső nyu­godt fejlődést megteremteni. A történelem tanu­sága szerint igen gyakran látjuk e két erőt egy­mással éles ellentétben. Egymást követte az alkot­mánysértés, az alkotmányfelfüggesztés, . . , Nagy György : Az esküszegés ! Gyarmathy Dezső: . . . élelhalálharczba ker­gették bele a nemzetet, ha meg akarta védeni a nemzeti exisztenczia alaptételét, az alkotmányos­ságot. Az uralkodói nem ismerték a nemzetet, nem annak alkotmányát, sőt magát az országot sem. A koronázott királyok közül Mária Terézia és a jelenkori uralkodók eljutottak Gödöllőig, de a többi a koronázó Pozsony városon kivül alig is­mert pár vadászterületet. Az udvar intézte az osztrák ház nagyvilági politikáját. Ott intéztet­tek el a politikai vonatkozású magyar ügyek, melyek annyi nemzeti keserűségnek voltak forrá­sai. Az udvar kergette bele a nemzetet a közjogi harczba, gyűlölte a magyar nemzetet, (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) mert abban akadályát látták az egységes monarchia megteremtésének és olyan­nak tekintették Magyarországot, mely mint a török hódoltságtól felmentett terület, elnéptelene­dett, szegény elhagyatott állapotában előbb-utóbb az állami feladatoknak nem tud megfelelni, s kénytelen beolvadni a császári birodalomba. (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Elnök : En nagyon kérem a képviselő urat, t méltóztassék közeledni a tárgyhoz, és ahhoz a tételhez, a mely most tárgyaltatik. Figyelmeztetem a képviselő urat, hatalán elfelejtette volna, hogy most a földmivelésügyi tárcza tételét tárgyaljuk. (Derültség.) En ismételve nagyon kérem, méltóz­tassék ezen tárgyhoz közeledni. (Derültség.) Gyarmathy Dezső: Némelykor az ember fej­tegetéseinek nagyobb kört kerit, máskor a tárgy is megkívánja ezt a nagyobb megérthetés okáért, azért voltam erre bátor kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk /) Az udvar nem akarta soha elismerni, hogy e kettős birodalom nagyhatalmi érdekei felett kele­ten a magyar és nyugaton a német van hivatva őrködni. Századokon keresztül folyt a harcz e két ellentét között: amott a hatalom, minálunk a jog, amott az egységes monarchiára való törekvés, minálunk a független Magyarország eszméje. E kettő mindig éles ellentétben volt egymással és igy mi sem természetesebb, — most térek rá épen a dologra — hogy befolyással volt ezen ország min­den különböző lakójának öntudatára. Érezték azok jól, hogy a hegemóniában, mely őket 700 éven keresztül vezette, változás készült. Egy része megmaradott a történeti jog hagyo­43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom