Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-73
73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. 331 Az aktuális törvén} 7 ] avaslatok legvégére hagytam a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben csak azt jegyzem meg, hogy a gazdatársadalom szerveivel, jelesül a gazdaszövetséggel és az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel egyetértőleg szándékozom eljárni. Ezeknek igazgatóit bíztam meg a javaslat végleges megszerkesztésével. (Felkiáltások balfelől: Zselénszky urat !) Hentaller Lajos: Előbb tegyék ki onnan Zselénszkyt! Egy hatig : Holnap megtörténik! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Mikor az érdekképviseletről szólok, nem hallgathatom el a középosztály mai helyzetét. Ez a kérdés a közvéleményt is sok irányban foglalkoztatja ma. Hiszen e budgetvita folyamán több szónok, igy Bernáth Zoltán és Tolnay képviselő urak is foglalkoztak több irányban ezzel a kérdéssel. Előrebocsátom, hogy az az állítás, mintha a középbirtokkal nem gondolt volna senki, egy kissé túlzott állítás, mert igenis a gazdasági fejlődésnek a középbirtok is hasznait látta. Csak példa gyanánt hozok fel egynéhány kérdést. (Halljuk! Halljuk !) Maga a szőlőfelujitás, a kender- és lentermelés felkarolása, a gőzekeszövetkezetek meghonosítása, a lótenyésztésért hozott áldozatok, a kísérleti állomások, az ármentesítés, a kultúrmérnöki hivatalok, az öntözés, a vetőmagkicserélés s a munkástartalékok szervezése : mindezek olyan dolgok, — csak példák gyanánt hoztam fel ezeket — a melyek kétségtelenül a középbirtokosság sorsát is javították és annak előmenetelére is szolgáltak. Itt van például a mezőgazdasági szeszgyárak biztosítása ; ez is olyan kérdés, a mely majdnem kizárólag a középbirtok javára szolgál. De nem azt akarom ezzel mondani, hogy a panaszok ne volnának jogosultak. Az bizonyos, — és nemcsak mi nálunk van ez igy, hanem egész Európában, Németországban is — hogy a középbirtokkal csak az utóbbi időben kezdtek foglalkozni. Nálunk azt lehetne mondani, (Halljuk !) hogy a kassai gazdagyülés adta e mozgalom kiindulási pontiát és én a gazdagyülésnek akkor adott válaszomban kifejtettem, hogy főleg a középbirtokos osztályt nyomó terhes adósságok konverziójával és az ingóhitel szervezésével kell foglalkozni. Megengedem, hogy a jelen pillanat a pénzpiacz szempontjából erre nem kedvező, de az igaz, hogy igen könnyen előállhatnak kedvező pillanatok és ha akkor az előkészítés és az előmunkálat nincs meg, e kedvező pillanatok kihasználhatók nem lesznek. (Ugy van! balfelől.) A középbirtok jelen helyzetét pedig felfogásom szerint az nehezíti, hogy az a százalék, a melyet a földbirtok jövedelmez, mindinkább eltér és mindinkább távozik attól a százaléktól, a melyet a gazdának a kamatterhek fejében fizetni kell. Hiszen könnyűszerrel kiszámíthatjuk, mennyi a birtoknak értéke, jövedelme és mi az a teher, a melyet a bekebelezett tételek után tartozik az a birtokos fizetni és akkor az aránytalanság azonnal szembetűnik. Azzal kecsegtetni a gazdaközönséget, hogy mi a terheket eltöröljük, azt hiszem, igen veszélyes és elhibázott dolog volna. (Halljuk!) Az azonban tény, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Kisbirtokosok Földhitelintézete közt már is megállapodás létesült, a mely a jelzálogterhek konverzióját czélozza. Megengedem, hogy ez inkább a kisebb birtokokra szól és megengedem azt is, hogy ez inkább csak kísérletnek tekintendő, azonban a Magyar Földhitelintézet, a mely a mi első szövetkezeti intézményünk és a melyet a magyar gazdaosztály épen a földbirtokhitel szempontjából maga létesített, benyújtott a kormányhoz egy emlékiratot a kölcsönök konverziója, a kölcsönök felvételének könnyebbitése és a kamatláb csökkentése szempontjából és az igen t. miniszterelnök ur mint pénzügyminiszter ez emlékirat alapján tárgyalásokat folytat a Földhitelintézettel. Remélem, hogy azok sikerre fogfognak vezetni. (Általános élénk helyeslés.) De nemcsak a jelzáloghitellel, hanem az ingó záloghitellel is kell foglalkoznunk. (Halljuk!) Azt hiszem azonban, helyes lesz, ha az ingó záloghitel törvényhozási rendezését a szövetkezeti gabonaraktárak kérdésének rendezése fogja megelőzni. (Élénk helyeslés.) A kisebb szövetkezeti magtárakra már is van séma és a mely raktár ezen sémának megfelel, az bizonyos segélyre feltétlenül számithat. Ajánlom a t. képviselő uraknak, hogy ezeket a sémákat tekintsék meg és kerületeikben iparkodjanak minél nagyobb számban létesíteni ilyen kisebb szövetkezeti magtárakat. De nem állapodhatunk meg a kisebb szövetkezeti magtáraknál, gondoskodnunk kell a nagyobb szövetkezeti magtárakról is. Ezekre a beruházási törvényjavaslatban annak idején egy bizonyos összeget javasoltam is fentartani. E kérdés megoldása érdekében pedig szükség lesz,hogy e nagyobb raktárak részére egy központot alapítsunk. (Helyeslés balfelől.) Épen most foglalkozik a gazdaszövetség, (Halljuk ! Halljuk !) karöltve az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel, e kérdésekkel és én csak annyit mondhatok, hogy a kormány nemcsak figyelemmel kiséri ezt a mozgalmat, hanem egyszersmind a legnagyobb jóakarattal is. És különösen a középbirtokosokat illetőleg az volna a czél, — megvallom : ideális czél — hogy a középbirtok is annyit jövedelmezzen, mint egy hasonló tőkeértéket képviselő ipari vállalat. Ez nagy feladat. Ez a feladat Németország egyes részeiben már meg van oldva, például Szászországban és más vidékeken is. Nem mondhatom, hogy ezt egyhamar el fogjuk érni, hanem ez az, a mi felé törekednünk kell. És miután az iparról beszéltem, meg kell említenem még azt is, hogy a középbirtokon ugy is lehet segíteni, ha a gazdasági iparokat felkaroljuk, (ügy van ! Ugy van ! balfelől.) Itt van például a mezőgazdasági szeszgyártás fokozása és emelése ; mert én érzem, a kinek azt adományozni kell, hogy az a kontingens mennyire csekély. 42 *
