Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73, országos illés 1906 deczember 7-én, pénteken. 319 Várady Károly jegyző : Nagy Barna! Nagy Barna: T. ház ! (Halljuk I Halljuk !) Midőn az igen t. miniszter ur által előterjesztett földmivelésügyi költségvetés tárgyalása alkalmával először szólalok fel, előre is engedelmet kérek az igen t. háztól, hogy én részben mint a jó bortermő Tokaj-Hegyalj a vidéke egyik választókerületének képviselője, részben azért is, mert eddig igen t. képviselőtársaim közül senki sem foglalkozott a közgazdaságnak azzal az ágával, a melyről én óhatjanék beszélni, (Felkiáltások bal jelöl: Hát Bernáth Béla!) — nem beszélt ma, sem előbb — a szőlőgazdasággal és ennek folytatásával, a bor­kereskedelemmel óhajtok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk !) hogy a t. ház előtt kellőleg megmagyaráz­zam azokat a szükségleteket, bajokat és beteg­ségeket, a melyeknek orvoslását és javítását óhaj­tanám. Kegyes engedelmükkel nagyon röviden, tisztán erre vonatkozó kimutatásokkal a szőlészetnek egy rövid történetét kivánom előadni. (Halljuk ! Hall­juk !) 1883-ban volt termő szőlőterülete az országnak 022.488 katasztrális hold. Nem hozom fel most azt a régi dicsőséget, mely meghalt rövid idő múlva a rákövetkezett filloxerapusztitás által; azt sem fogom elsiratni újra, a mit elsiratott akkor száz- és százezer ember, hanem egyszerűen folytatólag röviden előadom, hogv ebből a filloxera által el­pusztíttatott 433.595 katasztrális hold terület, fenmaradt még 183.893 katasztrális hold. Azonban ez a fenmaradt terület már csak egy beteges, pangó, jövedelmet nem hozó, csak kínlódó gaz­daságot képezett. A kétségbeesés netovábbja, az elpusztulástól való megijedés a szőlősgazdákat és azokat a munkásokat, a kik ott keresték kenye­rüket, vagy kivándorlásra, vagy pedig más pálya, más otthon keresésére kényszeritették. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Ekkor igazán mondhatom, hogy mintegy újra feltámasztó volt az igen t. földmivelésügyi minisz­ter ur. (Éljenzés.) Az ő közbenjárása, ügybuzgalma, szakavatott tudománya s a helyeknek, az embe­reknek, a területeknek helyes megválasztása ered­ményezte azt, hogy igen rövid idő alatt sikerült nemcsak Tokaj-Hegyalját, hanem Magyarország összes elpusztult szőlőterületeinek legnagyobb részét újra virágzó szőlőterületekké, újra jövedel­mező gazdaságokká fejleszteni, feltámasztani. (Él­jenzés.) Ismét egy rövid statisztikai kimutatással ismertetem meg, t. ház, a szőlőgazdaságnak jelenlegi állapotát. (Halljuk! Halljuk!) A fen­maradt 183.893 katasztrális holddal együtt ma van 443.953 katasztrális hold szőlőterület, vagyis teljesen ujitott terület van 264.060 katasztrális hold. Ebből amerikai alanyu hegyaljai szőlőterület 101.061 katasztrális hold, amerikai alanyu sikvidéki szőlőterület 20.250 katasztrális hold, szénkénege­zésre ültetett uj szőlőterület 43.519 katasztrális hold, immúnis talajú uj szőlőterület 99.230 ka­tasztrális hold. Nem sorolom fel,, hogy mily nehéz­ségekkel jártak ezek az ültetések ; nem hozom fel azt, hogy maguk az elpusztult szőlőterületek bir­tokosai sem akartak belemenni abba, hogy utolsó ingó és ingatlan vagyonukra azt a nagy terhet felvegyék, a mely az uj szőlőalakitással egybe van kötve és mindig tartózkodtak az uj szőlőalakitás­tól s talán lehet mondani, hogy még nem is elég meggondoltan mentek bele a testületek sem, de az intézetek sem a szőlőalakitásba. Mert az immúnis területek virágoznak ugyan, azonban a szénkéne­gezéssel telepitett szőlők elpusztulásban vannak újra, és ezek az elpusztult területek az 1896 : V. t.-cz. értelmében szintén kaptak agrárkölcsönt és az agrárkölcsönnel alapitott szénkénegezett szőlő ma az elpusztulás szélén áll, a teher pedig rajtuk van. Ezeknek a segítését már előrebocsátva, is igen kérem a földmivelésügyi miniszter úrtól, mert ezeknek a területe már újra elpusztult szőlő­terület lesz és most, ha az agrárkölcsön után járó igen erős kamat- és tőketörlesztést nem teljesitik, már árverésre kerülnek azok a területek. (Igaz I Ugy van !) Az amerikai szőlőterületek fejlődése igazán egészen szépen ment, ugy hogy a statisztikai kimutatás szerint ma már egybevéve ezeket az újonnan telepitett szőlőket, ugy lehet megálla­pitani a mai termelés mennyiségét, hogy a 70-es évek közepén termett négy és fél millió hektoliter, 1904-ben három és fél millió, 1905-ben három egész héttized millió és ha az utolsó három évi ültetés is teremni fog, meglesz a múlt időkbeni termési mennyiség. Ez roppant szép vivmány, igazán nagy mii volt, hogy az az elpusztult terület ismét terem, e mellé a termelőnek jólétet és a munká­soknak kellő keresetet biztosit. Hanem a szőlőtulajdonosok végtelen nagy csalódásba estek az ujabb időben, mert azt vették észre, hogy a kalendáriom szerinti telt pinczéjük megvan, azonban borkereskedés nincs. (Igaz! Ugy van !) A borkereskedés azelőtt igen nagy kiterjedésű volt, a külföld foglalkozott vele, ismerték a hegy­aljai és más hegyvidéki borokat. De ez, a mint elő fogom adni, ma teljesen megszűnt. Igaz, közbe­jött a borhamisítás, a mely Németországot, mely különösen nagy fogyasztó volt, teljesen elidegeni­tette tőlünk. A tokaj-hegyaljai vidék szamo­rodni- és aszuboraira Oroszország volt a legjobb vevő, de az oroszországi események, a hitel inga­dozása, az itteni kereskedők kétsége következté­ben ma ott vagyunk, hogy orosz kereskedő nem is jön ide, de nem is kapna hitelbe bort. Ezért ez a kereskedés is megszűnt. Oroszországi kivitelünket illetőleg, ha egy pillantást vetünk a statisztikára, igy áll a dolog : 1901-ben kivittek 330.870 korona értéket, 1902-ben 325.640 koronát, 1903-ban 384.780 koronát, itt javult valamit, de azután ismét visszaesik, mert 1904-ben már csak 276.240, 1905-ben pedig 169.320 korona értéket tesz ki kivitelünk. Ez nagyon kevés. De ennek az oka leginkább az, hogy még a most megkötött vámszerződésnél is olyan nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom